Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-30 / 26. szám
463 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 464 1. az illető, még a jé ellen is pro—tes—tá—lé tulzé pietista vagy independes félék változzanak át szellős szellemé vagy angyallá. 2. protestálja ki a teremtő Ur Istentől, hogy e mostani földet is mindenestől fogva változtassa át szellemi léggé, lebegő nagy buborékká, ahol ne lennének anyagi feltételek, ahol csak úgy drót-nélkül telefonáljuk egymásnak szándékát, a pogányoknak meg az evangyéliomot és az egész — nem „földkerekségének“, — hanem buborék ő kerekségének a célra vezető, tehát feltétlenül egyöntetű világmissiót! Na, tulzé atyafiak, hát most logikázzatok és biblikázzatok szervezetlenségetekkel és felszereletlenségetekkel. De nem lehet ám, nem engedi : 1. a jézusi jézan szellemi testi elv, 2, ez a vizes, havas, sáros föld. E két pont ellen és a biblia szervező pontjai ellen amaz uj ég és uj földig hiábavaló lészen a protestáns és appellálás. * Helyesen cselekedte-e hát ref. keresztyén anyaszentegyházunk, ha a reformáció kezdetekor mindjárt szervezkedett és gyűlések, zsinatok, szuperintendenciák nélkül soha nem volt; ha az egyes egyházközségeket igazgató egyházmegyéket; az egyházmegyéket igazgató egyházkerületeket és az egyetemes egyházat kormányzó, törvényekkel ellátó konventet és zsinatot, szóval egy egységes és egyetemes szervezetet létesített; ha Erdélyt is bevonta ezen egy lelkű és egy testű szerves közösségbe ? Bizony helyesen járt el! Jól cselekszi, ha zsinati törvényeink, mint ama jeruzsálemi apostolok széke és a szentek egyessége zsinatainak oktatása és parancsa kötelezi az ország összes egyházközségeit: alsóbb-felsőbb fokú gyűléseit. Bibliai hűséggel járt el, ha belépett a presbiteriális világszövetségbe ; ha kebeliben és vezetése alatt keletkeztek különböző részleges gyűlések, egyesületek, melyek nemcsak lelki, hanem anyagi és szerves felvételekkel is el vannak látva a gyakorlati munkás keresztyénség céljából. (A különböző evangéliomi ifjúsági diák stb. szövetségek, az „élő keresztyének“, bel- és külmissió, lelkészértekezletek, egyetemes lelkész-egyesület . . . stb.) A biblia és a józan praktikus ész szerint való szervek és felszerelések ezek. És ha sok százados máglya, inkvizíció, kegyetlen harcok után a legutóbbi alig néhány évtized alatt annyira jutottak a különböző országok és világrészek reformátusai, hogy a rettentő üszkök, romok után tataroztak, rendeztek, építettek saját országuk határain belül : ez egyelőre elég volt. Most már az üszkök, romok felett kialakultan állanak a különböző országok református Sionjai. Most már itt az ideje, hogy mi egy lélekből, egy csontból, húsból való református keresztyének ne csak atyafi látogatásokba menjünk egymáshoz kölcsönösen egyik országból a másikba, hanem fogjuk össze kezeinket. Itt is igaz a magyar közmondás: több szem többet lát, több fül többet hal, több kar többet bir. Még az Isten alsóbb rendű teremtményei, az állatok is tudják, hogy összetartásban van az erő, pl. a méhek, hangyák stb. Mutassuk fel egymásnak származási ősiratunkat, a bibliát, hiszen a mennyei Fő alatti jeruzsálemi apostoli zsinat igaz keretyéneinek egyességéből származtunk és elszármaztunk az 5 világ részre. Mutassuk fel visszaperelhető, a bibliába bevezetett jussunkat: az apostoli presbiteri közös világzsinatot. (Ap. 15.) Mutassuk fel nemesi oklevelünket, hitvallásunkat (hogy t. i. a bibliai irányt, tekintve nemesek vagyunk, ha nem is a legtökéletesebb mértékben, de szabad tökéletesedés utján). Mutassuk fel egymásnak lelki gazdálkodási, sáfárkokodási évszázados, évtizedes és éves vívmányainkat, fejleményeinket, előhaladásunkat és változhatatlan örök egy fundamentum mellett hittételeinkben, kultuszunkban, a kormányzatban, a bel- és külmisszióban, az emberi társadalom lelki testi javainak építésében, iskoláink, irodalmunk, a jövőre irányuló számításainkban. Ha ezeket egymástól kölcsönös ismereteink tárházába vonjuk, akkor egymás hiányait, elmaradottságait itt-ott kipótoljuk. Látó körünk nem akad meg a falu tornyán, gondolván, hogy itt a világnak közepe is, vége is és ha valami másként lészen, mint az öregapám apja idejétől fogva vagyon, hát menten megszűnik az igazi „evangyéliomi tisztaság“, elvész a világ, hanem látván látunk, hallván hallunk és pedig épülésünkre vaiót. Most már a tatarozások, kialakulások utain, de a reformáció elvei alapján is nagy koruakká lévén, vessük kezeinket az eke szarvára és mondjuk ki : nemes református keresztyén atyafiak, az Urban vitézlők ! egy a Fejünk : a mennyei Krisztus, egy az alapunk : az evangyéliom, egy a hitvallásunk, egy a lelkünk — testünk : alkossuk meg a református szerves világszövetséget, tartsunk egy világra szóló atyafi zsinatot. Aztán tudja a Szentlélek, hogy továbbra mitevő legyen velünk. Egyetemes egyházunk képviselete lehetne a legeredményesebb érintkezésbe lépő, a külföldi atyafiakat megkereső. Különböző egyesületeink, egyetemlegesen pedig az éppen most gyüléskező orsz. belmissziói egyesület és az alakulóban levő egyetemes lelkészegyesület lehetnének az eszme előmunkásai. Jézus Urunkról azt feltételezni, hogy csak figurázik, vagy ámít bennünket, merő bűn. Már pedig Ő A Tokaji Bortermelő Társaság szállít Tokajból K ß liter TOKAJI szamorodni bort jíA koronáért, yicsön hordóban bérmentve a megrendelő vasnti állomására. W
