Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1907-06-30 / 26. szám

465 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 466 ezt Ígéri: „íme én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.“ Velünk lesz pedig a folyton fejlesztő, minden igazságra elvezérlő Szentlélekkel. (Folyt, köv.) Eugeníus Objectívws. Szlavóniai misszió. Kanonilca vizitáció. Közli: E. O. Mint a múlt években, úgy ez évben is megvizs­gáltattak a horvát-szlavonországi egyházak és pedig, miután Terezovácz már megvizsgáltatott, a következő sorrendben folyt le a vizitáció : Junius 2-án (vasárnap) este a 9 órai vonattal érkezés Daruvára. Másnap kocsival korán indulás Pisaniczára (közel 40 km.).Estére visszaérkezés Daruvárra, 4-én (ked­den) korán kocsival hajtatás Brekinszkára ; innen délután Antunováczra átmenvén, estére visszatérés Brekinsz­kára. 5-én délelőtt vizitáció Brekinszkán, délután Im­­szovoszelóban ; azonnap este vissza Daruvárra, hogy itt másnap délelőtt megtartassák az egyház vizsgálat, dél­után pedig Korenicsánban. A közeli évek mindenike a missziónak több fej­lődését tárja elénk, különösen az új templomok felszen­telésében, új iskolák felállításában. Ezen év sem maradt el az előbbiek mellől. N.-Pisaniczáu az értékében meg­kétszereződött birtok adóssága alkalmas amortizációval a lehető legjobb megoldást nyerte ; úgy a ref. mint a r. kath. magyar iskola építkezések előtt áll ; Brekinsz­kán a felépült magyar iskola, Imszovoszelóban a már kész szoba az időnkint megszálló lelkész és a magyar társaskör számára ; Korenicsánban a már tető alá kerülő iskola és tanítói lak : a reformátusok és a magyarság erősödését, terjeszkedését jelentik az idegenben ellen­séges vallási és nemzetiségi áramlatok között. Egyedül az uljaniki cseh egyház az, mely a siny­­lŐdés és vergődés rettentő képét tárja elénk. Az egy­ház eladósodva, a lelkész segély nélkül alig 1000 ko­ronával nyomorogva, ha nem magyar is, de reformá­tus, feltétlenül a legsürgősebben megmentő segélyért kiált immár régóta, de hiába! oly igazán, mint tán soha egy egyház sem. 700 lélek, hittestvéreink ! Ezek végképen elvesszenek, mert nem magyarok ? !!! * A vizitációt ez évben is Peti Lcrincz úr végezte. Szigorú részletességgel és teljes jó akarattal. Ma már egészen otthon találja magát a horvát szlavón missió területén és viszonyai között. E dicső koalíciós paktumos — rezoluciós időkben itt Horvát-Szlavonországban minden irányból kísérlet tétetik arra, hogy magyar Sionunknak úgy vallási, mint nemzetiségi bástyáin ellenségeink rést üsenek, sőt, hogy azokat lerombolják. A magyarországi egyetemes egyház anyatestétől való elszakítás komoly terve, a magyar iskolák mellék­­körülményeire vonatkozó törvények furfangos forszíro­­zása, kihasználása, a minden módon való piszkálódások ; a misszonáriusokat környező tetetett barátság, vagy hidegség, avagy nyílt ellenségeskedés, de soha és semmi körülmények között igaz őszinte jó hangulat és szán­dék ; hozzá egy szedett-vedett kanász természetű sunyi és értetlen néppel való bajlódás ; a misszió számtalan hiányai, sok utazást, fáradalmakat követelő feladatai ; a többféle nyelvvel való megküzdés ; mindezek ember­­feleti türelmet, buzgóságot, erőt feltételeznek, erkölcsi­leg igen, de anyagilag megfizethetetlenek. Felette áldásos tehát e missióra, ha annak feje, Antal Gábor püspök ur szivén hordja annak sorsát és a lehetőségek szerint gondoskodik a megtartás és erő­sítés eszközeiről és ha a viszonyok megszemlélésére olyan erőt alkalmaz, amilyet nyert e misszió Peti Lőrinc urban. Ne feledjük, hogy 140 ezer veszendő magyarnak képezik megtartó gerincét a szlavóniai reformátusok! Lapszemle. Az Evangélikus Őrálló január 24-iki számában „A kegyelem kötelezése“ címen az van fejtegetve, hogy nem elég csak megnyugodnunk abban, hogy szerető Atyánk, kegyelmes Istenünk van ott fönt az égben, hanem szük­séges ismernünk és átéreznüuk azokat a kötelességeket is, melyeket az Istennek jósága és kegyelme ró reánk. Állas­suk azért testeinket az élő, szent Istennek kedves áldo­­dozatul. Ne adja magát szolgálatra senki a tagok vágyai­nak, hanem egyedül az Urnák szolgáljon. Aki megtartja testét tisztaságban, az az Isten lelkének otthona. „Ne szabjátok magatokat e világhoz.“ Mert e világ csalfa, múlandó, szeszélyes, balgatag. Isten parancsai mind szentek, tökéletesek, igazak és üdvösségesek. Akarata a mi boldogságunk kútfeje. Csak kedveljük azért az Ő jó, ked­ves és tökéletes akaratát, mert e világ elmúlik és az ő kívánsága is, aki pedig az Istennek akaratát cselekszi, örökké megmarad. Rafíai Sándor „Egyetemes püspök“ c. cikkében ellenzi Zsilinszky Mihály erre vonatkozó gondolatát, mert az egye­temes püspöki állás szervezését a püspökök roppant elfoglalt­sága nemhogy igazolná, hanem egyenesen tiltja. Mert a kér. püspökök állása lefelé azontúl is ugyanaz maradna, ami eddig volt, de fölülről még egy csomó elintézni valóval terhelnék. Ma van a püspököknek valamelyes önálló hatáskörük is, de akkor puszta expedítorokká válnának az esperességek és az érsekség között. Mert az egyetemes püspök igazában mégis csak érsek lenne. Hát még azután hol lenne a pénz egy ilyen közjogi méltóság eltartására ? A lókuti vallásügyi sérelem, mely szerint Rupprecht Tassiló ev. földbirtokostól a lókuti r. kath. plébános és kántortanító évenként bizonyos mennyiségű tűzifát köve­teltek, a vallásügyi miniszter által kedvezően intéztetett el. A zirci főbíró megítélte ezt az egyházlátogatási jegyzőkönyv alapján, azt állítván, hogy „az 1790/91. évi XXVI. t.-c. 6. §. csakis a terményekben, készpénzben és munkával teljesítettt, stóla és párbérszolgáltatás teljesítésének kötelezettsége alól mentette fel a protestánsokat s fehet­nek esetek, midőn még ilyen szolgáltatások teljesítésére is

Next

/
Thumbnails
Contents