Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-30 / 26. szám
461 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 462 élvezett fizetésük után fizetik, mi pedig a most élvezett után. Tehát egy 30 éves rendes lelkésznél megtörténhetik, hogy előbb 29 éven át csak 2000 koronás fizetése volt, most a 30. évben van 3000 vagy 4000 és a 29 évig élvezett 1000, 2000 kor.-val kevesebb fizetés után is fizeti a 4%-os kamatot visszamenőleg! A tekintetben, hogy a befizetéseket az 1894. évi jelentő-ivekben kitüntetett összegek és a kongrua után összevéve kell fizetni, azokat, akik csakugyan úgy számítanak, hogy elérkezvén az idő, mindenesetre nyugdíjba mennek, megnyugtathatja az, hogy a nyugdíjat befizetéseik alapján fogják huzni; vagyis amekkora összeg után fizettek, akkora összeget fognak kapni nyugdíjul. De hát mit csináljunk az adott helyzetben, ez a fökérdés?! Mert hogy szinte lehetetlen helyzetbe került a lelkészek túlnyomó többsége, arról sem kell senkit külön meggyőzni. Nagy Lajos azt ajánlja, hogy hivassuk össze a zsinatot, hogy az módosítsa a törvényt. Kissé furcsán tűnünk ugyan fel a világ előtt, de a nagy szükségben — szégyen ide, szégyen oda — megtehetjük. A törvénymódosításra jó útmutatást adna az ág. h. ev. atyafiak eljárása. Ök lassan-lassan az államtól nyerendő évi segélyből, a lelkészek megterheltetése nélkül létesítik a mindig többtöbb nyugdíjat és özvegy-árva gyámdíjat nyújtó rokkantsági nyugdíj-intézetet. Tehát nekünk is vissza kellene mennünk az első szerény tervezethez. Szivesen rajta lehetünk. Ha pedig meg akarunk maradni amellett az elv mellett, hogy akár 40 évi szolgálat, akár 70 éves korban 40 évi szolgálat nélkül is nyugdíjba mehessen mindenki: akkor legalább is azt kell kivánnunk, hogy mi is csak a 600 koronán fölüli fizetésünk után fizessünk 33%, illetőleg 23% alapbetét; hogy évi járulékok cimén mi is csak 2%-ot fizessünk; hogy a megfelelő időre mindenki az akkor élvezett fizetése után fizesse az alapbetétet és ennek 4%-os kamatját. Ha pedig elfogadnánk azt az alapelvet, hogy mindaddig, amig oly helyzetbe nem jut a nyugdíj-intézet, amelyben már képes lesz kötelezettségeit még akkor is teljesíteni, ha minden tag, akinek arra igénye van, nyugdíjba megy is, addig csak elkerülhetetlen szükség esetére, mikor 'még káplán alkalmazásával se lehet a helyzeten segíteni, ád 1600 korona nyugdíjat, akkor még a csak most említett megterhelésnél is jóval kevesebbel beérhetnénk a lelkészek részéről, mert csekély évi járulék, csekély alapbetét mellett is az állami 400.000 korona évi segély nem is olyan nagyon sokára előállítaná a teljes igények kielégítéséhez szükséges öszszeget. De legyen így, vagy úgy, azt minden esetre meg kell tennünk, amit a pápavidéki lelkész! kör indítványoz, hogy konventünk sürgősen keresse meg az országos kormányt, hogy a lelkészt fizetések emelésére, vagy legalább a korpótlékoknak folyósítására a szükséges Összeget vegye fel az évi költségvetésbe, különös tekintettel arra a szinte lehetetlen állapotra, amelybe a lelkészi nyugdíj-törvény a lelkészek túlnyomó többségét sodorta. Egypár részletes példa meg fogja győzni az országos kormányt helyzetünk tarthatatlanságáról. A korpótlékot pedig most már a nyugdíj-törvény által ránk rótt terhek figyelembevételével is a szolgálat kezdetétől kell kérnünk. Csak így kerülhetjük el, hogy a legközelebbi öt esztendőben 2—300 koronával kevesebb ne legyen a lelkészeknek eddig is felette szerény jövödelmük, illetőleg az az összeg, amit családjuk eltartására fordíthatnak. Evaiigyéliomi egyesség. (Folytatás.) Mit akarnak az indepensek és társaik ? (a cifra nevek hosszú tisztája alatt kitörne nyelved atyámfia !) Ezek nemcsak hogy az egyetemes evangyéliomi egyházközösségről, vagy hát egy országos egyházterületről, de még egy szomszéd egyházközséggel való támogató, függő, ellenőrző összeköttetésről se akarnak tudni. Megfeszítik dölyfös nyakukat és kivágják a szót: mi független szabad egyház vagyunk, önmagunkra hagyatva senkinek nem kvétálunk, csak az Isteunek és magunknak. Jó éjszakát aztán ez igének : „Elmenvén tanítsatok minden népeket“ !! ! Ezen ige ugyan alaposan leszólja a szakadozó szektákat, mert ez az egész világra kiterjedő missiót jelent; ez pedig elvileg első sorban ugyan hitet, reményt, szeretetet, de ám másod sorban elengedhetlen anyagi feltételeket, szerves összetartást, rendet, fegyelmet, felszerelést, bölcs intézkedést, kormányzást, mondjuk ki magyarán : egy húron pendülést feltételez, Ezek ugy e megannyi földi fogalmak és földi szavak, elválaszthatatlanúl földi eszközöket jelentők. Ezek ellen szabad protestálni, a meg nem kö — tött é—vángyé—li—o—mi sza —bad—ság— gal(taktusosan mondva), de kikötteték : A Tokaji Bortermelő Társaság szállít Tokajból 90 o-7i!tecres TOKAJI szamorodni bort 90 boronáért> LA \f ^ éves ládában bérmentve a megrendelő vasúti állomására. « v
