Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-30 / 26. szám
Tizenhetedik évfolyam. 26. szám. Pápa, 1907. junius 30. A lap szellemi részét illető közlemények ... , Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden vasárnap. 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János = szerkesztő czimére küldendők. ------ —-— főmunkatárs czimére küldendők. ----Országos lelkészi nyugdíj-intézet. Részlet Kis József pápai esperes évi jelentéséből. Immár törvényben szervezve van az utóbbi 10 év alatt mindenfelé nagy erővel sürgetett országos lelkészi nyugdíj-intézet is. És most azt keli látnunk, hogy azok vannak vele legkevésbbé megelégedve, akik legerősebben sürgették, hogy a most már törvénybe iktatott módon, t. i. úgy létesüljön, hogy vagy 40 évi szolgálat után, vagy 70 éves korában mindenki nyugdíjba mehessen, aki csak akar. Valóságos vészkiáltás hangzott el Somogyból a nyugdíj-intézet életbeléptetésének félelme miatt. Jávorv Nándornak a Magyar Szó egyik közelebbi számában közölt nyílt levele óta tudhatjuk, hogy a vészkiáltás Nagy Lajos belsősomogyi esperestől eredt. Hasonló vészkiáltás mind sűrűbben hallatszik innen is, onnan is. Elnevezték már anyagi rokkantak nyugdíjintézetének is. A pápavidéki lelkészi kör is szinte elviselhetetlennek véli a nyugdíj-intézet létesítése folytán a lelkészekre háruló terheket, ha csak sürgősen, egyidejűleg fizetésjavításban nem részesülnek. Azonban amikor félj aj dúl unk, bár teljességgel méltán, nem tesszük helyesen, ha a hibát másban, s főleg csak világi vezérembereinkben keressük. Nem, ezt nem tesszük helyesen. Keressük a hibát magunkban is. Először is lehetetlen, hogy ne láttuk volna a terhet, mely ránk fog nehezülni. Én 1905. évi esperesi jelentésemben ide vonatkozóan azt mondtam: „Csak a 23% alapbetétet kell befizetni 4% egyszerű kamataival; az évi tagsági dijakat tehát a régiek a felállítást megelőző időről nem fizetik. Az így befizetendő összeg egy 1000 forint jövedelmű és 20 év óta szolgáló lelkésznél összesen 414 forint, amiből egy évre 82 frt 89 kr. esik. Nem csekély, de nem is elviselhetetlen összeg. Nagy célok csak nagy áldozatokkal valósíthatók meg.“ És a nyugdíj-intézettel részletesen foglalkozó e jelentésemre az egyházmegyei közgyűlés azt a határozatot hozta: „Az egyházkerületi közgyűlésnek az országos lelkészi nyugdíj-intézet törvénytervezetén és alapszabályjavaslatain tett javításait és pótlásait megnyugvással fogadja, az ily alapon létesítendő nyugdíjintézetet örömmel üdvözli.“ Idézett számításomat ma is helyesnek tartom, az évi járulék persze nincs ebben a 82 frt 89 kr.-ban. Ha pedig állítjuk, hogy csakugyan nem láttuk, sőt fogalmunk se volt róla, hogy mily sokat kell majd fizetnünk, akkor kiadjuk a bizonyítványt arról, hogy a legsajátabb érdekünkkel se törődünk illően. Másodszor, épen a mi kerületünk készített dr. Horváth József gondos tervezete alapján egy olyan javaslatot, ami mellett ránk csak évi 20,. szóval húsz korona teher hárult volna! Hanem hát ez persze csak rokkantsági nyugdíj-intézet lett volna, amit én most is leghelyesebbnek tartanék. Ez az invalidusoknak évi 1600 koronát adott volna. De hát olyan erős áramlat támadt e kisegítő jellegű, szerény nyugdíj-intézeti javaslat ellen, hogy azzal szembe helyezkedni hiábavaló erőlködés lett volna. Ennek folytán a konvent indíttatva érezte magát arra, hogy a mostani törvény alapjául szolgáló javaslatot elkészíttesse. Mások pedig, kik a rokkantsági nyugdíjintézetnek voltak hívei, egyszerűen elhallgattak, vagy csak az eltérő és nehezen egyeztethető vélemények összeegyeztetésére szorítkoztak. Határozottan az a véleményem, hogy nem fölülről erőszakolták ránk ezt a törvényt, hanem alulról. És aztán mikor a tervezet készen volt, akkor is ép oly szenvedélyesen tárgyalták azokat a pontokat, amelyeknek fölvétele a beavatottak szerint a tudomány és a tapasztalat alapján föltétlenül szükséges volt, hogy az intézet működését ne csak megkezdhesse, hanem állandóan folytathassa is, mint amily epés kifakadásokkal bírál
