Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-23 / 25. szám
449 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 450 rek, pénzügyi kapacitások voltak, akik számítottak — hiszem, hogy a legnagyobb jóindulattal — de arra már nem gondoltak, hogy vájjon lesz-e, aki fizetni tud ? A törvénynek egyszerűen hatályon kívül helyezéséről beszélni alig lehet; csak azt lehetne elérni a konvent hozzájárulásával, hogy tekintettel arra, miszerint a nyugdíjintézet soha meg nem bukhatik, mert ha a legfőbb intéző-bizottság úgy akarja, senkit sem enged nyugdíjba menni, hanem az illetőt káplántartásra kötelezi addig, mig nincs 40 évi szolgálata, vagy nem töltötte be a 70 évet s ez idő alatt számos milliókra emelkedik a tőke, mondja ki, miszerint visszamenőleg csak azok fizessenek, akik akarnak bizonyos időre fizetni s nem feltétlenül egész szolgálati idejükre —■ s aki akar, beléphet a nyugdíjintézetbe 1908. év január 1-én, úgy, hogy attól számíttatik szolgálati ideje s megfizeti a 23 százalékot vagy egyszerre, vagy 5 év alatt és emellett fizeti 1908. év január 1-től a 3 és fél százalékos évi díjat, a belépési díjnak (5 év alatti fizetés esetén) 4 százalék kamatját az elmaradt összegtől is befizeti. Ez is nagy áldozat, de valahogyan mégis elviselhető, mert 1908. január 1 - tői, 5 éven keresztül, — a 3 és fél százalék évi díjjal együtt kell a kongruás lelkésznek is circa 135 K-t fizetnie. Ha a törvény szerint (ügyrend 25. §.) az egyházak csak 1908. január 1 -tol kezdve kötelesek fizetni a 2 százalékot, miért ne lehetne kimondani azt is, hogy amelyik lelkész 1908. január 1-én akar belépni, neki az megengedtetik. És ebben volna egy kis igazságosság ; mert méltánytalanság az, hogy aki helyett egyháza 8 — 10 évig fizeti a 2 százalékot, éppen annyi nyugdíjat kapjon, mint aki helyett 40 évig fizette. Csudálatos dolog, hogy míg a gyülekezetekkel szemben nem merte kimondani a törvény, hogy lelkészének szolgálati éveire visszameuőleg is tartozik fizetni 4 százalék kamattal együtt, addig arra a szegény 1600 K kongruás lelkészre ráerőszakolja, hogy visszamenőleg is ezreket fizessen. Az is valami érthetetlen és megfoghatatlan, hogy a nyugdíjintézet csak 6 év múlva kezdi meg működését, tehát ez idő alatt tényleg nem lesz nyugdíjintézet, mégis kell fizetni ez időre is, s az ez ideig elhalók minden pénzüket elveszítik. Képtelen dolog volt az is, hogy ha valaki 64 éves, belépni tartozik ; bár csak 70 éves korában kezd működni az intézet, s ha ekkor valami ok miatt nyugalomba kell vonúlnia, csak egy évi fizetését kapja meg végkielégítésül, holott kétszerannyinál is többet fizettettek vele néhány évvel előbb. Van egy bűne a törvénynek, t. i. az, hogy ha valaki fegyelmi utón mozdíttatik el lelkészi állásától, sem felesége, sem gyermekei — bár ártatlanok voltak — semmit sem kapnak. Menjenek koldulni ! Tárgyalás folyamán egyik zsinati képviselő oly értelmű indítványt adott be, hogy a fegyelmi utón elmozdított lelkész neje és gyermekei a férj, illetve atya életében is nyerjenek valami gyámolítást s ha a férj elhal, úgy özvegye, mint árvái a gyámintézet által segélyeztessenek. Ez a valóban humánus intézmény nem fogadtatottel, mert egy nagy nevű zsinati tag azt mondta, hogy ha a lelkész tudja, miszerint neje s gyermekei segélyt nyernek, akkor egész bátran cselekedhetik törvénytelen, erkölcstelen dolgokat, mert hisz családjáról gondoskodva van. Pedig bizony mikor milliókat rakunk össze, akkor néhány száz koronányi segély — úgy szólva — csekélység. Megérhetjük azt, hogy mikor maguk a lelkészek milliókat raknak össze egymás támogatására, még mindig lesznek kolduló lelkészek, elhagyott özvegyek, gyámoltalan árvák, szégyenére a ref. egyháznak. Egy nagy igazságtalanság is rejlik a törvényben. A nyugdíjintézet csak 4000 K legmagasabb nyugdíjat fizet; ezután is kell fizetni a 3ll2°l0-ot. Ha tehát valaki 6000 K fizetése után eddig fizetett a gyámoldába 21l2°l„ ot, azaz 150 koronát, jövendőben 4000 K után 3 és 1/2°/()-al csak 140 K-át fog fizetni s nemcsak hogy ingyen jut a nyugdíjintézet által nyújtandó 4000 kor. nyugdíjhoz, hanem még évenként 10 K-val kevesebbet fog fizetni, mint mikor még nyugdíjintézet nem volt. Egy zsinati tag e miátt annak idején felszólalt, de elhallgattatták azzal, hogy „méltánytalan volt eddig, miszerint a legnagyobb fizetésű lelkész özvegye is csak annyi gyámoldai segélyt nyert — 500 K-át — mint az 1600 K jövedelmet élvezett lelkész özvegye, aki csak 40 K-át fizetett évenkint,“ Igen, de ennek a fizetése 1600 K volt, amazé pedig 6000 K. Ezt a méltánytalanságot szünteti meg a törvény. (! ?) Tényleg a dolog úgy áll, hogy az 1600 K-át élvező lelkész fizet 3V2°/()-°t = 56 K-át, a 6000 K-át élvező lelkész pedig 2-66ü/rt-ot, azaz csak 140 K-át. Az ennél nagyobb díjazású lelkésznél még aránytalanabb a fizetendő összeg. Akinek 7000 K fizetése van, az eddig fizetett 21/2°/0-al a gyámoldába 175 K-át, most a nyugdíjintézeti és gyámoldai pénztárba csak 2°/o ot fog fizetni, azaz 140 K-át. Van még egy dolog, ami figyelmet érdemel, t. i. az, hogy nem minden lelkész kezdte szolgálatát azon a helyen, ahol most működik, hanem előbb kisebb egyházban, vagy egyházakban szolgált; most ezekre méltánytalan és igazságtalan visszamenőleg az utolsó nagyobb javadalom után a belépési és évi díjat, úgyszinte a 3 és fél százalék évi díjj valamint a belépési díj kamatait kivetni, mivel csak néhány év óta vannak A Tokaji Bortermelő Társaság szállít Tokajból Kß liter TOKAJI szamorodni bort ß A koronáért, W kölcsön hordóban bérmentve a megrendelő vasúti állomására. " ”
