Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-23 / 25. szám
451 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 452 nagyobb egyházban. Tehát visszamenőleg fokozatosan azon egyházak javadalmazásai után lehet kivetni a járulékokat, amelyekben szolgált. Pontosan kitüntetendő az idő, meddig szolgált az illető lelkész előbbi egyházaiban. Az is különös dolog, hogy a fizetések a jelentő iv szerint vétetnek fel ; a kongruától is fizetni kell. A jelentő ivén sok egyházban magasan van felvéve a fize tés. P. o. Hedrahely a jelentő-iv szerint 2884 K ra van felvéve, kap 567 K kongruát, összesen tehát 8351 K után fizet a lelkész belépési díjat, holott javadalmazása 1600 K ra van értékelve. Támadnak majd bonyodalmak, melyeket kiegyenlíteni sehogy sem lehet. Az sincs a törvényben, hogy mikor kezdődik a szolgálati év, 1908 január 1-én, vagy 1914 január 1-én, mert ezen hat év alatt nem működik a nyugdíjintézet ? Azt hiszem azonban, hogy már 1908 január 1-től számíttatik, mivel a visszamenő szolgálati években ez a hat év is benfoglaltatik. Kegyes olvasó! Az az érdemes lelkész, aki ezeket a dolgokat a csurgó vidéki lelkészi kör e hó 6-án tartott értekezletén elmondotta, az értekezletet megelőzőleg csak azért foglalta írásba, hogy az általa elmondandókból valamit el ne felejtsen ; ez a magyarázata e közlemény szembetűnő pongyolaságának. Én — a közlő — a kéziratot azon szándékkal és Ígérettel vettem át, hogy majd tetszetősebb ruhába öltöztetem az abban foglalt igazságokat (mert a nagy elfoglaltságű értekekezőnek erre ideje nincs), de szándékom csak szándék maradt, miután attól tartottam, hogy annak megvalósítása könnyen a könnyenérthetőség rovására eshetik. Azért hát ne a pongyolaságra nézzünk, hanem vegyük szivünkre az olvasottakat és ha még nem késő, mozgolódjunk. A csurgóvidéki lelkész értekezlet a megilletődéssel és elkeseredéssel hallgatott értekezés hatása alatt abban állapodott meg, hogy indítványozni fogja illetékes fórumokon a zsinat mielőbbi összehívását avégből, hogy a bennünket nagy romlással fenyegető nyugdíjintézeti törvényt módosítsa. Az értekezlet jegyzőkönyve bizonyára közzé lesz téve a „Magyar Szó“-ban, abból mindenki látni fogja, hogy milyen az a módosítás, amit mi óhajtunk. Mielőtt pennámat letenném, igen-igen nagyon és szépen kérem egyházi lapjaink nagy érdemű szerkesztőit, hogy e cikket átvenni és közölni szíveskedjenek. Fjző. Evangyéliomi egyesség. Egész új-szövetségi szent könyvünk tanít a Jézus híveinek egyességéről, mint egy Fő alatt sok tagnak lelki, hanem külső : testi egyességéről is. „Mindnyájan egyek legyenek, miképen te Atyám én bennem és én Te benned, hogy ők is mi bennünk egyek legyenek.“1 Még pedig úgy, hogy: „elmenvén tanítsatok minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevébe.“2 Tanítván, hogy a „hallásból“ való hit által „egy lélek“ és a keresztség külső szertartása által „egy test“ külsőleg, társulatilag is összetartó egyesség legyenek. így tehát „egy test és egy lélek vagytok“,3 felépítettünk a „Prófétáknak és Apostoloknak fundamentumokon4 az Anyaszentegyházban.“ Isten által rendelt“ külső szolgálati tagozottság által,5 ami természetesen külső szövetkezést, egyességet feltételez. De e külső szervezet bár ime bibliailag feltétlenül igazolt, nem lehet öncél, hanem csak eszköz arra, hogy a lelki „belső szegletkő“-höz, a Jézus Krisztushoz vezéreljen, hogy legyünk „Istennek hajléka a Szentiélekben“.6 Röviden : az egy Fő, egy Lélek alatt és által vagyunk egy test és egy lélek. Nemcsak egy lélek, hanem egy test és nemcsak egy test, hanem egy lélek is. Ámde az emberek nem igen tudnak és akarnak a középuton maradni : vagy az egyik, vagy a másik szélsőséghez rögzítik magukat. Vagy mindent gépiesen, vagy pedig csonttalan, hústalan lelkiességgel fognak fel. Pedig a gépiesség lánccal köt, a merő lelkiesség még igen sokszor kisebb-nagyobb fokozatban szétterjedő valami, mint a levegő. A keresztyén anyaszentegyháznak ugyan első sorban lelkének kell lenni, de ám húsának, csontjainak is. Hiszen testben jelent meg az Ige; hiszen az anyaghoz : a vízhez, kenyérhez, borhoz kötötte az Idvezítő a sakramentumokat, e legbensőbb lelki dolgokat is; hiszen maga az Ur Jézus azzal kezdte meg az Isten országa megalapításának nagy munkáját, hogy tanítványokat és követőket gyűjtött maga köré. Mit nyavalyognak és okvetlenkednek hát a túlzó fajta pietisták, ezen érzelgősen kegyeskedők, akik holdkóros ábrázattal csak a bensőre ! a bensőre ! meg ezerszer is csak a bensőre ! gondolnak és nem törődnek mással, mint csak a maguk bensőségével, na meg hasonszőrű szemforgató társaiknak maroknyi zárt körével! (Folyt, köv.) Eugenóís Objectívus* Vegyes közlemények. Az előfizetési pénzek és hirdetési díjak szives beküldését tisztelettel kérjük. — Halálozások. Mély sajnálattal, családja iránt érzett igaz részvéttel közöljük, hogy Jeremiás Béla pázmándi lelkésztársunk f. hó 15-én virradóra, 56 éves korában elhunyt. Május elején szélütés érte s azóta ágyban fekvő', tehetetlen beteg volt. Temetése f. hó 17-én délután ment végbe. A háznál Bodor Gyula mezőlaki lelkész búcsúztatta el; a templomban Kiss Zoltán taápi h. lelkész mondott gyászbeszédet ; a sírnál Zsoldos Sándor mezőörsi lelkész mondott imát és Sáhó István káplán síri beszédet. 3 Máté 28:19. — 8 Ef. 4:4. — * Ef. 2:20. — 5 I. Kor. 12: 28—30. — 6 Ef. 2:20—22. 1 Ján. 17:21.
