Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-16 / 24. szám
423 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 424 Nézetem ezerint helytelen. Ebben az esetben a tulajdonképeni cél: az előkészítés már megtörtént; csak a forma hiányzott, melyet a rendkívüli körülmény teljesen kiment. Az illető beteg nemcsak tudta már, hogy mi az úrvacsorája, de kívánt is vele élni. Sőt tovább megyek. Ha már egy hivő keresztyén* 11—12 éves kort ért el, még ha a tulajdonképen konfirmációi oktatásban nem részesült is, bizonyára tanúit annyit rendszeres tanítás mellett, hogy nem ismeretlen előtte a keresztyén vallás. A legszükségesebb alapismereteket tudja; tehát ha súlyos betegségben úrvacsorával kíván élni: szerintem abban részesíthető. Mert a lelkésznek alkalma nyilik megfelelő formában azt meg is tudni, hogy bir-e az illető vallásos ismerettel. Olyau valami iránt az emberi lélek vágyat nem érez, ami reá nézve teljesen ismeretlen, vagy közömbös. Épen ma járt nálam egy szegény béres asszony távoli vidékről, a szórványokból. Családja után kérdezősködve, megtudtam, hogy egyik fia már 13 éves elmúlt. Kérdeztem, hogy volt-e már konfirmálva? Mire azt felelte, hogy bizony ők szegénységük miatt nem képesek arra, hogy olyan helyen iskoláztassák, ahol előkészülhetett volna. Megtaníttatták tehát vele az urvacsorai imádságokat és már a múlt évben élt is a fiú úrvacsorával. Ki tudja az ilyeneket ellenőrizni, akikről csak valamely családi esemény alkalmából szerezhetünk tudomást, hogy léteznek ? ! Még elismeréssel kell lenni irántuk, hogy valami módon gondoskodnak arról, hogy gyermekeik el ne szakadjanak egészen egyházunk testétől. Én azt hiszem, hogy ha valamiben, akkor ebben a kérdésben is igazat kell adni annak a régi közmondásnak : szükség törvényt ront. Fülöp József körmendi lelkész. Az országos ref. lelkészi nyugdíjintézetről.* A belső-somogyi ref. egyházmegye osurgóvidóki lelkészi körének f. hó 6-án Somogyszobbon tartott értekezletén a kör egyik érdemes tagja az országos ref. lelkészi nyugdíjintézeti törvényről az alább következőket mondotta el : Igen tisztelt értekezlet! Az orsz, ref. lelkészi nyugdíj- és özvegy-árvagyámoldai törvény végrehajtása iránti intézkedések már megtétettek. E törvény sok helyen homályos és bizonyos rendelkezéseit, melyek nagyon fontosak, életbevágók, nem lehet a törvény §§-aiból megértenünk, hanem csak itt-ott olvasható egyes kifejezésekből lehet következtetnünk. Nem lesz fölösleges ezeket feltüntetni * Felkérettünk e cikk közlésére a Magyar Szó után. s a felsőbb egyházi hatóságokat kérni, hogy világosan, félre nem érthetőleg magyarázzák meg. Elszomorító a kötelezettség, melyet vállainkra rak, mely alatt feltétlenül le kell roskadnunk. A belépési díj a törzsfizetésnek 33 százaléka; azokra nézve azonban, akik már az orsz. özvegy-árva-gyámoldának tagjai voltak, csak 23 százalék, mert 10 százalékot ide már befizettek. E rendelkezés szerint ha valaki már 30 év óta szolgál, az a 23 százalékot s annak 30 évi kamatait köteles befizetni. P. o. 2000 korona évi javadalmazásnak 23 százaléka 460 K; egy évi 4 százakos kamata 18 K 40 fillér; 30 évi kamata 492 K, tehát a belépési járuléka 952 K. Az évi díj a fizetésnek 3 és fél százaléka, hogy mely időtől kell fizetni visszamenőleg, az nincs sehol világosan kifejezve, csak az mondatik a 26. §. 2. p. alatt: „az intézeti tagok által fizetendő s évi fizetésük 3 és fél százalékában megállapított évi tagdíjjárulék.“ A törvényben nincs arról szó, hogy köteles e a tag a tagsági díjat visszamenőleg és pedig 4 százalékos kamattal fizetni, de vannak rá célzások, hogy az évi tagdíjak a szolgálati idő kezdéséig visszamenőleg szintén befizetendők. P. o. a 7. §. 2-ik bekezdésében az mondatik, hogyha valaki 65 életéven túl be akar lépni ez intézetbe, beléphet azon feltétel alatt, ha a pótló belépési százalékot és a szolgálati évek után esedékes évjárulékokat visszamenőleg befizeti. Itt már van szó az évjárulékok visszamenőleg való befizetéséről, de kamatról nem tétetik említés. A 8. §. 2-ik bekezdésében, hol arról van szó, hogy a 24 éven felüli segédlelkészi szolgálat ideje is beszámítható a szolgálati évekbe, ha az összeget a nyugdíjintézet pénztárába befizeti és pedig azután a rendes lelkészi javadalom után, amelyre megválasztatott. Itt már a 4 százalékos kamatról is tétetik említés és annak megfizetése kötelező. A kiállítandó nyilatkozat pedig, amelyet azon lelkész állít ki, aki segéd-, helyettes lelkészi, vallástanári szolgálati éveit is be akarja számítani így szól : „Kötelezem magamat arra, hogy ideiglenes szolgálati éveimre esedékes ÖBszes nyugdíjintézeti járulékokat, nevezetesen belépési százalékot és az évi tagdíjakat 4 százalékos egyszerű kamatjaival együtt a pénztárba befizetem.“ Itt már kifejezetten meg van mondva, hogy az évi díj és annak 4 százalékos kamatai is befizetendők. Az, hogy a 65 éven aluli kötelezett tag tartozik-e az évi díjakat és azoknak 4 százalékos kamatait visszamenőleg befizetni, a törvényben nincs világosan kifejezve, azonban lehet rá következtetni, mert ha 65 éven felüli lelkész és az ideiglenes szolgálata éveit beszámíttatni kívánó lelkész köteles befizetni, úgy a kötelezett tagok is tartoznak az évi díjat és 4 százalék kamatjait beszolgáltatni. Tehát a 30 év óta szolgáló és 2000 korona javadalmat élvező lelkész fizet évi tagdíj fejében, évenként számítva (3l/2 %) 19 évre 1330 K-át és az utolsó 11 évről, melyekben már a 2V2°/0-ot megfizette, l°/0-kal 200 koronát = ösz- Bzesen 1550 koronát. Ezen összegnek, ha 4°/0-os egyszerű kamatjait vesszük, az kitesz az első 19 évre évi 70 K után 479 K20 fill., a 11 évre a 20 K után 52 K
