Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-16 / 24. szám
425 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 426 80 fillért, vagyis a kamatok 502 K-ra emelkednek. Végösszegben tehát évi díjat és 4°/0 kamatait 30 évre visszamenőleg köteles fizetni = 2082 K-át. Összevéve a belépési díjat és annak kamatait 952 K, kitűnik, hogy az illetőnek be kell fizetni a pénztárba 3034 K-ál. Ezt egyszerre is befizetheti, ha pedig 5 egyenlő részletben óhajtja fizetni 5 év alatt, akkor fizetési kötelezettsége a következő lesz : 1908- ban fizeti a 3034 K-nak 1/5-ét, ami kitesz 606*08 kor. a visszamaradt 2428 K 20 f.-nek 4°/0 késed. kamatja 88-09 „ 1908. évi 31l2°'0 2000 K fizetés után 70-— „ összesen : 764-89 kor. 1909- ben fizeti az 1I5 részt (3034 K) 606*80 „ a visszamaradt 1820 K 40 f. 4°/o-ja 72*82 „ 1909. évi 3V/o 70*— „ összesen : 749-62 kor. 1910- ben az 1/5 rész 606-80 „ a vissszamaradt 1213 K 60 f. 4°/o-ja 47*54 „ 1910. évi 31/z°/o 70*- , összesen : 725-34 kor. 1911- ben az 1I6 rész 606*80 ,. a visszamaradt 606-80 K 4%-a 24-27 „ 1911. évi 3^2% 70-— „ összesen : 701-07 kor. 1912- ben az utolsó 1lb rész 606 80 „ 1912. évi 3Va7o 70*- „ 676-80 kor. azaz összesen : 3617-72 K-át kell 5 év alatt befizetni és ezentúl évenkint 70 K át, s ha ennyit 5 év alatt befizetett és meghal, özvegye nem kap semmit vissza, mert az ügyrend 27. §-a szerint „az intézetbe egyszer befizetett járulékok visszakövetelésére senki, semmi körülmények közt nem nyerhet jogot, hanem az özvegye kapja az évi 500 K át, nem a nyugdíjalapból, hanem a gyámoldából. Az esetben, ha az illető lelkész nyugdíjba akar menni, — úgy további 5 évi szolgálata után kap 2000 koronát, 10 évi szolgálat után 4000 koronát végkielégítésül. (Törv. 17. §-a.) De ezen 10 év alatt be kellett fizetni újra 700 koronát évi tagdíj címen. A törvényben sehol sincs világosan kifejezve, hogy valaki kötelezett tagja legyen a nyugdíjintézetnek. A törv. 6. §-ában az mondatik csak, hogy az orsz. ref. leik. nyugdíj- és özvegy-árva gyámintézetnek tagjai „a magyar korona területén, vagy általában az 5 egyházkerület fenhatósága alatt jelenleg működő, vagy ezután szolgálatba lépő rendes és missió lelkészek. Nagy kérdés, hogy olyan köteleztetéssel, mely a lelkész és családját a tönk szélére viszi, úgyszólva: koldusbotra juttatja, lehet-e valakit kötelezni arra, hogy a nyugdíjintézetnek tagja legyen ? Amint említettem, 5 év alatt a 2000 K-val javadalmazott lelkésznek 3617 K 72 fillért kell fizetni, tehát 5 éviből majdnem teljes két évi jövedelmet. Mi marad akkor a megélhetésre ? Hiszen általános a panasz és indokolt azon állítás, hogy egy ref. lelkészi család 1600 K ból sem tud megélni, s ha most 2000 K-ból évenként levonunk nyugdíjintézetre 723 K-át, marad egy egy évre 1277 K. S. ha kongruás lelkészt veszünk fel a számításba, akinek szintén kell évenként 500-600 K-át fizetni, alig marad neki 5 év alatt évenkint 1000 korona fizetése és ha esetleg gyermekei vannak, akiket neveltetni, taníttatni kell, úgy a teljes fizetése sem elég e célra. Miből fog élni, ruházkodni ? ? A nyugdíjintézet 6 évig nem kezdi meg működését, addig csak fizetnek a tagok s ha ez idő alatt meghalnak, pénzük elveszett. Tegyük fel, hogy 65 éven alóli lelkész 75 százalék, azaz kerek számban 1500 az egész országban. Ezek közül a természet rendes törvényei szerint számíthatunk 1 és fél százalékot a halálozásra ; egy év alatt tehát elköltözik közülünk átlag 22 társunk, 6 év alatt 132 lelkész, ezeknek befizetett pénzét, ami százezrekre mehet, elnyeli a nyugdíjintézet, anélkül, hogy annak hasznát vették, áldásait élvezhették volna. Ki felel arról, hogy ezeknek osaládjaik nyomorúságra, koldusbotra jutottak ! Sok özvegy az 500 K gyámoldai morzsából nem bírja a nyugdíjintézet miatt vállaira nehezedett terhet viselni, a kamatokat fizetni, így lesz ránézve a képzelt áldásból nyomorúságba döntő csapás. Nem mondom, hogy nincsenek közöttünk néhányan, akik nélkülözni tudják azon nagy összegeket, esetleg egyszerre is befizetik összes járulékaikat, de mi lesz azokkal, akik csak nehezen élhetnek, akik most is küzdenek ama paizsos férfiúval ? Ezeket magukra hagynunk nem szabad, hanem összetartva mindent el kell követnünk, hogy valami utón-módon segítsünk rajtuk. (Folyt, köv.) Szabályrendelet. Á dunántúli ref. egyházkerületbe tartozó ref. tanítók szabadságolásáról, helyettesítéséről és helyettesének díjazásáról. 1. A tanítók szabadságolása kétféle okból történhetik : a) családi okokból; b) betegség esetére. 2. A tanító családi okokból méltánylást érdemlő esetekben kérhet 7 napig terjedhető szabadságot, mely szabadságot az iskolafentartó egyház iskolaszéki elnöke A Tokaji Bortermelő Társaság szállít Tokajból 90 o-7lies TOKAJI szamorodni bort 9fi koronáért> Lm \I ^ eVGS ládában bérmentve a megrendelő vasúti állomására. ^ V
