Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-28 / 17. szám
291 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 292 hatáskörébe tartozik1 ugyan, de az ügyet érlelni, a köztudatban meggyökereztetni a sajtó és az egyházi- illetve a lelkészi értekezletek föladata. Ez irányban meg is indult már a mozgalom a szomszéd egyházkerületben : a siklósvidéki kör (felső-baranyai egyházmegye) a mi felfogásunkkal egyező álláspontot foglalván el. Biztos vagyok róla: ha az első, nem az utolsó testület lesz, mely sürgeti a 10 éves tisztujítás behozatalát — s törekvéseinket siker fogja koronázni. * Az egybázkerületi központi kormányzat, illetve az egyházmegyék kormányzati ügyeit intéző tisztviselők tiszteletdíjai eleddig a gyülekezetekre rótt s általok az illetékes pénztárba befizetett u. n. közigazgatási költségekből fedeztettek. Ez a kötelezettség az egyházi adóval súlyosan terhelt eklézsiákra külön, — s némely presbitérium által panaszlólag fölemlegetett teher gyanánt hárult. Panaszos volt e honorárium s e mellett szegényesen kevés is. Hogy a végzett munkával arányban álló összegre felemeltessék, erre még gondolnia se lehetett a bölcs egyházkormányzónak — gyülekezeteink anyagi helyzetére való tekintetből. Közegyházunk, illetve intéző szerve : a konvent, az egyházkormányzattal járó költségek fedezhetésére -— körültekintő számvetés után — államsegélyt kért. A mi kerületünkre és egyházmegyénkre vonatkozó kimutatásból látjuk (az 1901. szept. kgy. jkv. 140. pontjában), hogy jelentékeny s az egyes tisztségekkel járó kötelességeknek megfelelő összegben. Van tisztviselő, akinek 21/2 -szer annyi honoráriuma lesz az államsegély megnyerésével, mint eddig volt. Helyesen; a munkás méltó a jutalmára. A sors kegyeltjei élvezik is már ezt az igazán szép tiszteletdíjat — örömmel hordozván a Krisztusnak e gyönyörűséges terhét. Kivánatos azonban, hogy e közigazgatási segély teljes összegében mentői előbb folyósíttassék : ne legyenek köztünk kiválasztottak és elvetettek, hanem mindnyájan egyek a Krisztusban. De mig ez az idő eljön, halaszthatatlanúl szükséges gyűléseinken intézkedni a tekintetben : mi történjék az egyházi forrásból ez ideig nyújtott közigazgatási tiszteletdíjakra nézve, — adassanak-e ezután is változatlanul, tekintet nélkül arra, hogy ugyanazon címen ama kötelességek végzéséért valóban megfelelő összegű fizetést húz az illető a közigazg. államsegélyből, vagy pedig ne adassanak? Minthogy e tekintetben intézkedés még nem történt, az illetékes tisztviselők, akiknek hivatalos állásra nézve már folyósítatott az állami segély, jogosan cselekedtek, amikor mind a két * 5 1 Egyházkerületi közgyűlésünk elvben már erre az álláspontra helyezkedett. Lásd egyházkerületi jkv. 1904:107. pont, 5. alpont. Szerk. forrásból fölvették a nekik járó tiszteletdíjat. Hogy kik : sem hivataluk, sem személyök szerint nem tudom — s nem is akarom tudni.2 En a tény-körülményt tekintem csupán s ebből nyilvánvaló, hogy amig egyes kitűnő állást elfoglaló egyházkerületi és megyei tisztviselőink az egyházi forrásból csurranó-csöppenő szerény tiszteletdíjat élvezik csupán ; addig más szerencsések a kettős forrásból a mi viszonyainkhoz mérten aránytalanúl nagy honoráriumot kaptak. Ez az állapot statumainkkal egyező, sőt egyenesen azoknak a következménye; de a higgadtan s elfogulatlanúl itélőre nézve viszás és méltánytalan azért megszüntetendő. Quod uni justum, alteri aequum ! . . . A mikéntre nézve ismét többünk nézetét tolmácsolom. Kell lenni átmeneti ideiglenes intézkedésnek, s az ügyet teljesen rendező véglegesnek. Az előbbi a hivatkozott jegyzőkönyvi pontban egyenként felsorolt szükségletek kielégítésére szolgáló teljes összeg folyósítása idejéig lenne csak érvényben. S ez időtartamra olyasféle megoldás mutatkozik célszerűnek, aminőt — úgy hallom — a felsőbaranyai tractus alkalmazott : a mindkét forrásból tiszteletdíjat nyert tisztviselő beleegyezésével megbízta a számvevőszéket s az egyházmegyei pénzkezelőket, hogy tegyenek méltányos arányszerinti számítást; s ennek megfelelőleg osztotta ki aztán a közgyűlés az összes érdekeltek közt (ha jól tudom : ide értve a tanügyi bizottsági elnököt és előadót is!) a tiszteletdíjat. A végleges rendezéskor az egyházi forrásból élvezett honorárium, természetes, hogy minden tisztviselőre nézve megszűnnék. Megmaradnának azonban, az egyházmegyei rendezésről szólván, pl. az esperesekre nézve : az irodai átalány, a káplántartási illetmény s az egyházlátogatások alkalmával felszámíttatni szokott díjak és illetmények, — általában minden tisztviselőnél a fuvar- és napi díjak. Gyülekezeteink azért továbbra is fizethethetnék változatlanúl az u. n. közigazgatási járulékot. A legtöbb egyházra nézve ez nem súlyos teher; az államsegélyre szorúlt erőtlen eklézsiák pedig beállítanák ezt a szükségletek közé a költségvetésbe s a fedezet erre is megadatnék nekik az állami segítségből. Megnehezült az idők viharos járása egyházunk felett is; gonosz szelek fújnak minden oldalról. Védekeznünk, erőt gyűjtenünk kell. Tőkésítve, vagy évről-évre föl* Én fölvettem; de a két forrásból kaptam összesen annyit, amennyit más, kevesebb gyülekezetei kormányzó esperestársam, hogy mást ne említsek, csak magából az államsegélyből kapott; vagyis összesen 750 koronát az irodaátalánnyal együtt. Azonban bizonyos, hogy ha az egyházmegyém által tiszteletdíj és irodaátalány címén adott 250 koronán túl semmit se kapnék is, azért épp oly jóakarattal viselném e tisztet, mint most. Szerk.
