Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-28 / 17. szám
Tizenhetedik évfolyam. 17. szám. Pápa, 1907. április 28. A lap szellemi részét illető közlemények A i előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden vasárnap, 4 K), fürdetések, reklamációk Faragó János - szerkesztő czimére küldendők. . ; főmunkatárs czimére küldendők. = Anyaszentegyházunk javáért. Régóta várom, hogy az alább elsorolandó ügyekben nálamnál illetékesebb egyén szólal fel e lap hasábjain. Ez ólából késtem hónapokig jelen dolgozatom megirásával is. Most azonban — a 12. órában — mégis szólnom kell; s teszem ezt, mint a tárgyalandó ügyekben egyénileg nem érdekelt, sine ira et studio — egyedül a közérdeket tartva szem előtt. * A szentesített s legközelébb kihirdetendő egyházi törvény fakultative megengedi, hogy az egyházkerületi jegyzők és tanácsbirák tisztujítás alapján tiz évre választassanak. Üdvözlöm a zsinatot e következetes és szabadelvű intézkedéséért. Ha az egyházmegyéknek jogukban áll tisztviselőiket nem élethosziglan, hanem egy meghatározott rövidebb időre (6—10 évre) választani, anyaszentegyházunk jól felfogott érdekéből: a következetesség elve s a köznek java parancsolja, hogy ez a jog az egyházkerületnek is megadassák. S amennyiben a törvény által megadatott, — ezzel élnünk is kell. Korántsem azért, hogy az ész és erkölcsi súly nélküli feltörtetők tisztes és nem tisztességes eszközökkel érvényesülni akaró törekvése által követválasztásszerü tülekedések lehessenek e par excellence bizalmi tisztségek betöltése körül ; hanem éppen az alkalmatlan vagy érdemetlennek bizonyúltak eltávolíthatása végett. Ne feledjük, voltak már »reversálisos« urak kiváló egyházi tisztségekben; s találkoztak egyének, kik a megválasztást megköszönni eljöttek ugyan a kér. gyűlésre; de azután alapos ok nélkül, sokszor elmaradásukra vonatkozó mentséségeiket se adva elő, rendszerint távol maradtak gyűléseinkről. Az ilyen méltatlanokat és nem odavalókat, akikben közvéleményünk csalódott, az élethossziglan választás mellett bajos volt szép szerével eltávolítani helyökről, még ha bizalmunk megingott is irántuk. A tisztujítási rendszerrel azonban úgy elsöpri őket onnét egyházunk erkölcsi öntudatából fakadt szabad elhatározásunk, mint a forgószél a polyvát. így választatnak el egymástól a méltók és a méltatlanok ! . . . Ha eddig az egyházias buzgóság, tehetség és munkásság volt a kvalifikáció a kitüntető bizalmi állások elnyerhetéséhez: ezután — az elkövetkezni látszó gonosz időkben — még inkább kell ügyelnünk arra, hogy anyaszentegyházunk tiszti- és vezérkarába a legkiválóbb elmék és jellemek juthassanak csak be. S én bizton hiszem, hogy a restauratió alkalmával a kitűnő egyéni tulajdonságokkal biró érdemeseket állítaná s választaná meg újra és újra, gyülekezeteink közbizalma a magasabb tisztségekre. Hogy az érdem nem maradt el, igazolják a konventi és zsinati tagsági választások : a negyedszázada megtartott debreceni zsinaton szerepelt jelesek közül vannak férfiak, akiket azóta állandóan megválasztottak — s ha Isten tartja őket : választják ezután is ! — gyülekezeteink e magas bizalmi állásokra. S ha nekünk ő bennök, — ő nekik az eklézsiák e változatlan bizalmában lehet méltó dicsekedésök ! Jól ismerem egyházamat; nem aggódom hát, hogy gyülekezeteink a szabadsággal, a joggal a közjóra élni ne tudnának. Nem félek, hogy a tisztujítási rendszer behozatalával hátrányos változások vagy éppen rázkódtatások lesznek egyházi életünkben. Sőt a kerületi gyűlés képe is alig valamit fog megváltozni — egyelőre. Ennélfogva nem károsnak, hanem szükségesnek s szentegyházunk javára szolgálónak Ítéljük, hogy az egyházkerületi jegyzőkre és tanácsbirákra nézve a tiz éves tisztujítás behozassék. E tárgyban intézkedni a kerületi közgyűlés
