Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-21 / 16. szám
275 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 276 letek csakugyan nem zárták ki az államsegély élvezésből a szegény, sokszor csapások által is súlytott lelkészeket, sőt még az énekvezéreket és Ielkészözvegyeket se. Ez a tény érthetővé teszi, hogy épen csak a mi egyházkerületünk körében hangzik fel újra meg újra a panasz. Annyival érthetőbb e panasz, mert közigazgatási költségeink, napi- és fuvardíj-kiadásaink tényleg igen magasra szöktek fel az utóbbi években. Hogy ezt kellőképen megítélhessük, tegyünk egy kis összehasonlítást; lássuk meg, hogy a többi egyházkerületek mennyit költenek el ugyanazon címeken. Egyház kerület , ._i , ^ i i -a i a fi a ,-<i> >. a ö fi e ® -a 2 fi? :£ -fi._ -a ® -fi wtí n .fi q fii a -a fi 9 - fi -a to a »5 q q 12 fi S fi 3 H'~ H P W P P P református ág. h. ev. ____________Kor. Kor. Kor. Kor. Kor. Kor. Kor, Püspök: fizetése 77731 100001 * 3 4 4650 8000 82003 5400 Irodaátalány 627* 7505 6 1000 800 Útiköltség átalány 2000 Főjegyző: egyházi 600 800 600 200 1000 200 200 6 Főjegyző: világi 400 Aljegyzők : egyházi 1. 400 200 250 100 2. 200 250 3. 200 Aljegyzők : világi 1. 250 _________2.______________________________250___________ 9000 12350 5850________11200 9600 5700 Esperesek: 9600 9600 12320-60 5750 6600 Aránylag im mi mindenütt többet költünk, mint a testvér egyházkerületek mert az államsegély így oszlik meg : Tiszántúl kapott 98290 koronát Erdély 85336 „ Dunamellék 71144 „ Dunántúl 48763 „ Dunántúli ág. h. ev. 57400 „ az 1905. évi zárszámadások szerint. 1 Régi püspöki alap: 2773; Baldácsy: 3000; államsegély: 2000 = 7773. Az erdélyi püspöknek — úgy mondják — 16000 korona fizetése van, legnagyobb részt régi alapítványból; az államsegély 1000 kor., a Baldácsyból 2000 koronát kap. 2 Államsegély: 5000 kor.; Baldácsy : 5000 kor. 3 Államsegély: 5200 kor.; Baldácsy: 3000 kor. 4 Fölvettem kiegészítésül. 5 A tiszántúli egyházkerület közpénztáránál irodaátalány cimen összesen összesen 750 kor. van fölvéve ; hogy ez csak a püspöki irodáé-e, vagy a főjegyző is kap belőle, nem tudom. 6 Jegyzők tiszteletdíja címen összesen 600 kor. van fölvéve. Feltűnő kivált az erdélyi generalis nótárius fizetésének csekélysége ; irodaátalányt se kap semmit; aljegyzők sincsenek mellette; csak ad hoc biz meg egy-egy fiatalabb esperest a püspök egy s más ügy előadásával. A világi főjegyző tiszteletdíjára a tiszáninneniek javaslattevő bizottsága így vélekedett: „annak viselőjét 4—500 koronával megkínálni nem láttuk ildomosnak.“ Tiszántúlnak csak 1 egyházi aljegyzője van. Dunamelléknek 3 egyházi aljegyzője van. Az esperesek tiszteletdíját Tiszáninnen és Dunamellék egyformán 1200 koronában állapította meg. Erdély már régebben 600 koronában állapította meg az esperesek tiszteletdíját; ennyit kapnak a legkisebb egyházmegyék esperesei hárman, újabban pótlást ad az államsegélyből e 600 koronán fölül a nagyobb egyházmegyék espereseinek. A pótlékot a gyülekezetek száma, tehát az espereseknek ebből kifolyó elfoglaltsága és a gyülekezetek közelsége, vagy rendkívüli szétszórtsága szerint állapította meg. Van 3 olyan esperes, akinek a régi 600 koronán fölül semmit se ad. A két legnagyobb egyházmegye esperese pedig 2000 — 2000 koronát kap összes tiszteletdíjul. így aztán a pótlékok igen különböznek ; van 418*80; 490*80; 760*80; 600; 825; 863-80 ; 1000 koronás pótlék s más összegű is. Erdélyben az egyhá2megyei főjegyzők is mind kaptak már egyen-egyen 100—100 korona tiszteletdíjat. íme ez összehasonlítás mutatja, hogy mig mi csak néhány száz korona rendkívüli segélyben részesítjük lelkészeinket a Baldácsy-alapból, más egyházkerületek sokszorosan több segélyben részesítik őket. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy bár mi kapunk legkevesebb államsegélyt, mégis pl. a jegyzői karra többet költünk, mint bármelyik egyházkerület; aránylag a püspök tiszteletdíja is, minálunk a legmagasabb. Én ezt már 1905. nyarán is így tudtam. Épen ezért készítettem egy javaslatot az 1901. évi egyházkerületi közgyűlés jkve 140. p. a. olvasható tervezethez. E javaslatom számolt anyagi erőnkkel; számolt a méltányossággal tisztviselőink iránt egyrészről és más szükségeink iránt másrészről. Számolt az általam jól ismert elégedetlenséggel, sőt zúgolódással is. E javaslatomat azonban nem hoztam nyilvánosságra. Szerettem volna ügy kéz alatt érvényesíteni. Meg is próbáltam. Átadtam Istenben boldogúlt íőgondnokunknak. O jóindulattal fogadta; de másnap már úgy mondotta, hogy a benne kifejezett egyik elv ellen erős kifogás vau. Nem lett belőle semmi. Abból indúltam ki, hogy a köz érdekében végzett munkát mindenesetre jutalmazni kell anyagilag is; de még se szabad felejteni, hogy az egyházkerületi, egyházmegyei s általában az egyházi tiszteletbeli tisztviselői állások nem kenyérkereseti állások. Itt két szélsőséget kell kiegyeztetni. Az egyik szélsőség ez : akinek terhére van az esperesi és püspöki állás : az mondjon le; senki se kényszerítheti, hogy viselje annak terheit; még csak fölmentési díjat se kell fizetnie. Lessz más, aki viselni fogj'a a tisztséget. A másik szélsőség meg az: lám a római katholikus és gör. keleti főpapok milyen dús javadalmakat élveznek ; hogyan „reprezentálnak“ ! És mi mivel jutalmazzuk püspökeinket, főbb tisztviselőinket?! És erről elmélkedve, csak erre tekintve, hajlandó volna pápista módra berendezkedni.. . Természetes, hogy egyik szélsőség se helye*. Innen van, hogy átment a köztudatba, hogy a nagy fáradtsággal járó esperesi hivatalt csupán tiszteletből minden anyagi jutalmazás nélkül nem viselhetik az illetők. így kívánja ezt a méltányosság.
