Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-21 / 16. szám
Tizenhetedik évfolyam. 16. szám. Pápa, 1907. április 21. Közigazgatási költségeink. A közelebbi időben sok szó esett arról, hogy az állam tulajdonképen mire adja a fölemelt államsegélyt; hogy jól használja-e fel egyházkerületünk ? Nem egyszer olvashattunk kemény ki fakad ásókat, amelyek kárhoztatták, hogy a központ, az egyházkerület tiszteletdíjakra, napidíjakra, utazásokra s más központi szükségletekre költi el azt a segélyt, ami a szegény, túlterhelt gyülekezeteknek építkezésre, adminisztrátionális terheik könnyítésére, szegény papoknak némi gyámolítására, csapások okozta nyomorúságaik enyhítésére adatott. Pár évvel ezelőtt erélyes hang zúgott végig az egyházkerületen Somogyból s épen az esperes indítványára, követelve, hogy a gyülekezeteknek adott segélyt adják a gyülekezeteknek. A következő évben erre a követelésre ráduplázott a komáromi egyházmegye, kérve, bogy az egyházkerületi jegyzőkönyvben a napidíjak a célok és személyek megnevezésével számoltassanak el; nyilván azért kérte azt, mert nem tudta felfogni, hogy mire megy el a sok napidíj .. . De az utolsó fél esztendő alatt is hol itt, bol ott jajdult fel egy-egy lelkész, mint Sedivy László, Szües László, Csukás Endre, Seregély Béla, id. Szekeres Mihály, Szabó János (e két utóbbi a Magyar Szóban), no meg a kaposvárvidéki lelkészi kör ; ezek mind-mind azt az óhajtást fejezték ki, hogy a fölemelt államsegély a gyülekezetek és a lelkészek segélyezésére fordíttassék. Közelebb, a Magyar Szó április 6. számában Szabó János már a keserű gúny hangján így irt: a gyülekezeteknek a lelkészi és tanítói fizetéseken kívül „minden egyéb szükségletei a 3 millióból megmaradó összegből, az eddigi államsegélyekből és azon alapokból, melyek a közigazgatási költségek fedezetére adott államsegélyekből kifolyólag felszabadulnak — lesznek fedezendők. Ha e célra a most jelzett források nem nyújtanának kellő fedezetet, hát ott van a közalapi befizetésekből összehalmozott tartalékalap, melyre ezek után csakugyan nem lenne semmi szükség, ha csak arra az időre nem gyűjtögetik az illetők, hogyha netalán a gyülekezetek valamikor mind elpusztulnának is, még akkor is legyen oly alap, amiből a napi- és tiszteletdijakat fedezni lehessen Ezt a folyton meg-megújuló panaszt, sőt vádat immár lehetetlen figyelmen kívül hagyni; vizsgáljuk hát meg, van-e csakugyan igazi alapja ? Mind a két félnek, tehát mindnyájunknak hasznára fog ez válni. A pápai egyházmegye egyszer már indítványozta, (egyházkerületi jegyzőkönyv 1905. 82. p. alatt) hogy az államsegélynek és Baldácsy-alapítványnak a lelkészek segélyezésére kiszakított része felerészben a rendes-, felerészben a segédlelkészek segélyezésére fordíttassék ; 8 ugyané segélyért azok a lelkész-özvegyek is folyamodhassanak, kik az országos gyámoldából gyámdíjat nem húznak. De hiába indítványozta. Az államsegélyből mi lelkészeknek nem juttatunk semmit; merj. az egyházkerületi közgyűlésen, ki tudná megmondani miért, elfogadott állásponttá Ion, hogy a lelkészi fizetéseknek 800 írtra kiegészítése óta nincs, nem lehet olyan szegény pap, akinek még segélyre is szüksége volna. A mi eljárásunkkal szemben az erdélyi egyházkerület elszámolásában olvashatunk ilyen tételeket : brassói lelkésznek 360, brassói s.-lelkésznek 340, Gyenge András énekvezérnek 150, özv. Kiss Albertuének 150 K stb. — Olvashatjuk, hogy lelkészeknek, énekvezéreknek, özvegy nőknek gyermeknevelési segély címén adatott 1 400 kor. A dunamelléki egyházkerület lelkészek segélyezé- 1905-ben 4100 koronát adott. A tiszántúli egyházkerület jól elrejti az egész államsegély-pénztárt; de több pénztárból juttat segélyt lelkészeknek és lelkészözvegyeknek. A dunániuneni ág. ev. egyházkerület az 1905. évi államsegélyből hitoktatók jutalmazására fordított 4500 koronát, a Baldáosy-alapból szegény lelkészek segélyezésére 2000 koronát; az 1906. évi államsegélyből szegény lelkészek segélyezésére 5000 koronát. A dunántúli ág. h. ev. egyházkerület pedig 1906- ban „működési segély“, vagyis korpótlék óimén 40 lelkész javára 8000 (nyolcezer) koronát, 27 tanító javára 2700 (kétezerhétszáz) koronát; ezenkívül még egyeseknek 600 (hatszáz) koronát; összesen tehát 11300 koronát ossztott ki államsegélyből. Az eddigiekből az látszik, hogy más egyházkerü-A lap szellemi részét illető közlemények ^ Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerKesztőséghez Kis József felelős MßjjelGIlilC Iflindßll Vasárnap, 4 K), Jv^detések, reklamációk Faragó János - szerkesztő czimére küldendők. - —— főmunkatárs czimére küldendők.------
