Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-31 / 13. szám
Tizenhetedik évfolyam. 13. szám. Pápa, 1907. március 31. A lap szellemi részét illető közlemények r Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerKesztőséghez Kis József felelős Mßüjßlßllik DlilldßQ YSSámSp, 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János : szerkesztő czimére küldendők. ------ ■■ főmunkatárs czimére küldendők. . . E nagy napon, a Megváltó feltámadásának ünnepén, a legfokozotabb mértékben érezzük a testvériség mindnyájunkat összekapcsoló szent kötelékeit. Nemcsak az ó-világ földén, hol a mennyei világosság először kigyuladt, hanem a távoli világrészeken s a letávolabbi földeken is megszólalnak a harangok s ércnyelveik hivó szavára az emberek sietnek a templomokba, hogy hálatelt szivvel magasztalják a Urat. Oly sokféle nép, oly sokféle nyelven zengi a himnuszokat s mégis mindannyit egy érzés hatja át. Kimondhatatlan hála Isten iránt s az ő egyszülött fia iránt, ki leszállt közénk e földre, hogy példájával tanítson, szenvedéseivel és halálával megváltson, föltámadásával pedig a legszebb reményt nyújtsa mindnyájunknak. Megszámlálhatatlanúl sok emberi szivet tölt el most ugyanaz a gondolat. Ünnepélyes érzéssel száll vissza lelkünk az első Husvét ünnepéhez. Lelki szemeink előtt újra lejátszódik ama felséges történet, mely az emberiség újjászületésének, új irányú fejlődésének tényleges valóságát megpecsételte. A Jézust imádó szent asszonyok sietnek a sirhoz, vivén magukkal drága, illatos keneteket, mint szeretetük csekély adóját. Mikor azonban a sirhoz érnek, nagy meglepetéssel látják, hogy a kő elvétetett a sírbolt szájáról. Bemenvén, nagy megdöbbenéssel tapasztalák, hogy az Urnák teste nincsen ott. S miközben aggódó szivvel tétováztak, megjelent két fényes angyal s azoknak ajkáról hangzott a felvilágosító szózat: >Mit keresitek a holtak közt az élőt! Nincsen itt, hanem feltámadott L Feltámadott az Ur bizonnyal. S nemcsak a szent történet s nemcsak a buzgó hit bizonyítja e tény valóságát. Ha végig tekintünk az azóta lefolyt századok változatos eseményein, azt látjuk, hogy egy erős kéz tartja e nap óta az emberiség karját. Az emberi rossz indulatok özöne sokszor elborítani látszik a világot, de ez az erős kéz ismét talpra állítja a roskadozót, hogy megtörhetetleuűl küzdjön tovább az egyszer megismert igazságért. A nagy eszme, amit a Megváltó hirdetett, a mindeneket átölelő véghetetlen szeretet, ha lassan is, de lépésről-lépésre tért hódít a világban. Az emberi rossz indulatok által eltemetettnek látszó szép és jó eszmék új életre kellnek s diadalt aratnak. Í5 ha talán némelyek véleménye szerint lassan megy is a világnak e megújhodása és újjászületése, jusson eszükbe e kételkedőknek, hogy micsoda semmiség nem a mindenség, hanem csak e mi földünk életében is egy, vagy két, vagy akár száz emberöltő élete. Küzdünk rendületlenül az emberi gonoszság ezerféle támadásai ellen s bizva-bizunk, hogy küzdelmünk végre is diadalt arat. A harcban kidültek sorait mindig új harcosok még tömöttebb sorai váltják föl. Kételkedés és kishitűség megtántorítanak ugyan némelyeket s ezek lemaradnak a küzdők első sorából. De akiknek szivét az őszinte hit melege hatja át, bátran és lelkesen folytatják az Istentől reájuk bizott munkát. Igyekeznek úgy cselekedni, hogy minden tettük a valódi isten- és emberszeretet tanúbizonysága legyen. Szép és lelket gyönyörködtető munka, de egyúttal roppant nehéz és fáradságos. Mert ezerféle gát és akadály van útjában. De a legsúlyosabb fáradalmak közt, melyek alatt a test már szinte roskadozik, fölemeli és megacélozza lelkünket az a felséges tanulság, amelyet e szent húsvéti ünnep nyújt. íme édes Megváltónk is küzdött, fáradott, szenvedett és meghalt. De harmadnapon feltámadott s munkája fényes diadalt aratott a világban. Minket is biztat az édes remény, hogy hív és becsületes munkánknak elvesszük méltó jutalmát s ez édes reményben áhítatos szivvel zengjük a diadalmi éneket: »Győzedelem, győzedelem ! Ellenség meggyőzetett! Ama fölkent fejedelem megnyerte az életet!« B. I.
