Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-31 / 13. szám
219 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 220 Felhívás. Az orsz. ref. lelkész! értekezlet részére az alapszabály-tervezet elkészült, bár nem elégít ki bennünket egészen. Egyszer valahára, hiszem, nemcsak az az 50 lelkész, kik a múlt év nov. 22-én összejöttek, de az összes ref. papság csoportosúlni fog, ha nem mind személyesen is, de megbízottjaik által s elébe állanak az árnak, mely elsöpörni akarja. Kis József pápai esperes barátomnak teljesen igaza van, hogy e nemes társulás célja nem lehet egyedül a lelkészi fizetés emelésére törekvés; amennyiben kívánatos, hogy e törekvés a fizetés illő rendezésével minél előbb fölöslegessé váljék. Azért szükséges tehát e társulás, hogy a magasabb, szellemi célokért való lelkesültség állandóan fejlesztessék. Az első indok : a lelkészek gyakori érintkezése és ezen érintkezés által a szellemi összeköttetés. A második indok: a belmissió megismertetése azok előtt, kikben az ez iránt való érzék nincs még teljesen kifejlődve. Erre nagy szükség van, mert látjuk, hogy az egyik lelkész a semmiből is tud teremteni, míg a másik azt is el engedi kallódni, ami megvan. Szerintem a belmissióra nem az iskola, de az élet és tapasztalat tanítja ki a papot, ki ismerve hívei természetét, saját egyháza jól felfogott érdekében igyekszik a legmegfelelőbb eszközökkel munkálkodni közöttük. Én 1887. évben boldogúlt Pap Gábor püspökömmel körúton voltam, ki így tanította a híveket : „Áldozzatok abból, amivel az Isten megáldott benneteket, mert Isten csak úgy áld meg benneteket, ha viszont áldoztok az ő oltárára!“ Híveim e bölcs figyelmeztetést nem felejtették el, munkájuk eredménye az, hogy 36 éves lelkészségem alatt 800 ezer kor. vagyont szereztek. Egyházamnak, úgyszólván osak rom volt, ma a kor Ízlésének megfelelő temploma és mintaiskolája van 2 tanteremmel. Egyházam vagyoni értéke 80 ezer kor., holott 484 lélek. Híveim az öreg püspök tanácsát követve, nem feledkeznek meg az áldozatról. 16 hold után fizet egy gazda 2 pozsonyi mérő búzát, 1 pozsonyi mérő árpát s készpénzben legkevesebb 10 koronát. Híveim mindenike meghozza minden utógondolat nélkül, tudja azt, hogy ő Isten áldottja, tehát áldozni is kell. Én azt hiszem, hogyha édes magyar hazánkban minden világi hivő és prot. hallgató ily érzéssel volna eltelve, nem volna panasz és nem kellene kunyorálnunk azoktól, kik még a morzsalékot is inkább a hűtleneknek adják, mint azoknak, kik a haza békéje 8 polgárai jólétéért már századok óta kitartó szorgalommal küzdenek. Országos Lelkészértekezletünk tehát május hó végén meg lesz tartva, felhívom tehát mélyen tisztelt Morvay Ferenc elnök barátomat, küldjön egy-egy sugárt fáklyája fényéből a hazánkban alakult lelkész-értekezletek elnökeihez, szólítsa őket: „Talpra magyar !;< Látjuk különben is, hogy az 1848-iki eszmék alvó félben vannak. A világosság elé sötét felleg jön. Én bizom, hogy elnökünk felhívása mindazokat felébreszti a csatlakozásra, kik hazánk, anyaszentegyházunk s családunk érdekében készek örömmel munkálkodni. Csatlakozzunk tehát, látjuk a tornyosuló fellegeket ; látjuk, hogy a fekete sereg mindent elkövet megrontásunkra. Látjuk, hogy az országos kormány se karolja ügyünket úgy, ahogyan megérdemelnénk. Azért ne csüggedjünk, ne engedjünk; az a szellem, mely századok óta munkánkhoz erőt tehetséget adott, nem hagy el; velünk lesz. Ne aggódjunk. Küzdjünk az 1848 : XX. t.c.-ben lefektetett elvek megvalósításáért. Pólya Lajos. Zsinati tudósítás. Báró Bánffy Dezső világi elnök, hivatkozva halaszthatatlan távozására, a világi elnöki széket átadja a rangban legidősebb kerületi főgondnoknak, gr. Degenfeld Józsefnek s az üléstermet elhagyja. A tanácskozást Antal Gábor egyházi elnök vezette tovább. Az ülés következő tárgya az adóügyi bizottság jelentése volt. Kenessey Béla előadó felolvassa a kouvent előterjesztését a rendkivüli egyházi adó kivetése tárgyában. Majd előadja a bizottság ide vonatkozó javaslatát, mely szerint a konvent által feltett kérdésekre kimondandó, hogy a rendkivüli egyházi adót, vagy adósságot minden egyháztag tartozik fizetni, mihelyt bármily cimen az egyházközség illetékes, vagy egyházi adófizetésre köteles tagjává lett. Akár időközben költözött be, akár birtokvásárlás, vagy örökösödés utján nyert egyházközségi illetékességet, vagy pedig elérte az egyházi adóköteles kort. A fizetési kulcs és arány mindenkire nézve egyforma, de visszamenőleg senki nem sem kötelezhető teherviselésre. Ez ránézve csak attól az időponttól válik' kötelezővé, amikor az egyházközségi illetőségi jog és kötelesség megnyílt. Gróf Tisza István teljesen hozzájárul a javaslathoz, csupán a szöveget kívánja módosítani úgy, hogy az a kétféle magyarázatot teljesen kizárja. Néhány percnyi időt kér a módosítás szövegezésére. A zsinat a szöveg elkészültéig felfüggesztette e kérdésben a tárgyalást s a bizottság javaslatának második pontját vitatta meg. Kenessey Béla előadó bemutatja a konvent további előterjesztését, melynek lényege az, t. i. hogy az adóhátralékokat a közigazgatási hatóságok készek behajtani, — más formában terjesztessenek azok a közigazgatási hatóságok elé, úgy, hogy az előterjesztések elfogadtassanak s a kimutatott hátralékok behajtásához szükséges jogalap elismertessék ? A bizottság javasolja, hogy mindennemű egyházi tartozások, amelyek az egyházi törvények értelmében az egyes egyházak által, azok autonom jogkörében, az egyházi felsőbbség által helybenhagyott kulcs szerint a megerősített költségvetésbe beillesztve az egyháztagokra kivettettek, az egyházi tör
