Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-24 / 12. szám
Tizenhetedik évfolyam. 12. szám. Pápa, 1907. március 24. A lap szellemi részét illető közlemények , Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős Meojeleilik minden Vasámap. 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János szerkesztő czimére küldendők. —3 ---- főmunkatárs czimére küldendők. = Az országos református lelkész-egyesület kérdéséhez. Egy nagy fontosságú kérdés foglalkoztatja ez időszerint a református lelkész! közvéleményt: az országos leikészi-egyesületté való szervezkedés. Hónapok óta tart már e tárgyban a cikkezés egyházi lapokban is, de különösen a Magyar Szó cimü politikai lap protestáns ügyek rovatában, ahonnan e kezdeményezés is megindult. A mozgalmat, illetve tervezést általában fontosnak jelezték a cikkezők s ennek dacára is úgy látszott, hogy az egész közvéleményt nem tudta meghódítani, igaz lelkesedésre hangolni. Azt hitte volna ugyanis az ember, hogy a mozgalom megindítása után egymást érik majd az egyházmegyei, vagy legalább is az egyes köri értekezletek, melyek irányt adnak az egész ügynek és segítenek az egyes célok meghatározását is megállapítani. Es ime — eltekintve az e tárgyban tartott budapesti első nagy értekezlettől, mely az irányelveket általánosságban megállapította — alig egy-két megnyilatkozás történt e tárgyban, mintha a lelkészi kar nem volna igazában áthatva az egyesület érzetétől. őszintén szólva, a magam részéről is bizonyos tartózkodással fogadtam kezdetben a mozgalom hirét. Egyrészről azért mert, attól tartottam, hogy esetleg az egykori, úgynevezett közpapok mozgalmához hasonló lesz ez is. Másrészről pedig — különösen 'tekintve a forrást, — hogy nagyon is politikai izü, vagy olyan célt szolgáló, vagy épen nagyon is anyagias, önző érdeket istápoló szervezet lesz belőle, ami épen nem fog szolgálni sem a lelkészi kar, sem általában egyházunk tekintélyének emelésére. Most azonban már — miután az alapszabálytervezett már közzététetett — habár a készítők azt visszavontnak kivánták is tekinteni, nemcsak szívesen üdvözlöm a mozgalmat, de egyúttal indíttatva érzem magamat arra is, hogy a kérdéshez hozzászóljak. Hozzászólásom alapja azonban csakis az említett alapszabály-tervezetben megállapított cél, mely röviden e néhány sokat jelentő sorokban van kifejezve : a református egyházi élet valláserkölcsi és anyagi felvirágzása, továbbá a lelkészek erkölcsi és anyagi érdekeinek előmozdítása. Ismétlem, ezen az alapon kívánok csupán a kérdéssel foglalkozni, mert a céloknak ilyen alakban való meghatározását teljesen megfelelőnek, kielégítőnek találom. Nem tudom, hogy azok. akiknek kifogásai miatt az alapszabálykészítők munkálatukat visszavonták, a cél meghatározását kifogásolták-e, vagy a többi részt. Ha az előbbit, akkor nézetem szerint bele nem való kívánalmakat is kevernek össze, ha pedig a többi részt nem találták megfelelőnek, akkor majdnem üres szalmát csépelnek, mert egy ilyen egyesületnél mégis csak a cél a fő és annak eszközei érdemelnek különösebb figyelmet. A többi keret, melyet a célok megvalósítása mint tartalom tölt ki. Tehát egyesülésről és pedig az egész ország református lelkészeinek fontos célok elérése végett egyesüléséről van szó. Ki vonhatná kétségbe e lelkészeknek egyesülési, szervezkedési jogát ma, amikor az a jelszó, hogy egyesülésben van az erő s ennek megfelelőleg minden rendű és rangú egyének egyesülnek ? 1 Ez nem akar különválás lenni az egyház testétől, mert hiszen semmitől se lenne szabad távolabb állani a lelkészeknek, mint épen az ilyen irányú törekvéstől. Ellenkezőleg az egyház megerősítése az első cél — erkölcsi és anyagi tekintetben. Külön, egyenként, majd kisebb szervezetekben is erre kell első sorban törekedni a lelkészeknek és kezet-kézbe téve összefogva is ez a kitűzött főcél. Ezt egészen természetesnek találhatják a világiak is, sőt örülhetnek rajta. Mert hiszen mint bármelyik belmissiói munka áldásos hatású, úgy ez is, mint annak egyik
