Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-24 / 12. szám
203 DUNÁNTÚLI protestáns lap. 204 hasonló szervezete, az erők együtt működése folytán gyümölcsözést hozhat az egyháznak. Az én, — a lelkészek érdeke, második helyen van. És helyesen. Jézus országa nem e világból való. Igaz, hogy Pál apos'tol szerint akik az oltár körül forgolódnak, azok, kell, hogy az oltárról éljenek, de Isten országának ügyét még is elébe kell helyezni saját érdekeiknek. De hát az utóbbival való törődés is nemcsak jogosult, hanem kötelesség is. Nem veheti s bizonyára nem is veszi senki rósz néven a lelkészi kartól, ha az egyház után saját érdekeit is istápolja, védelmezi. Ez a munka ismét könnyebb és eredményesebb lehet az együtt működés folytán. Egyszóval — amennyiben az említett célok megvalósításáért alakul a lelkészi-egyesület — részemről nemcsak örömmel köszöntőm, de működésében is szerény tehetségemmel szívesen támogatom s hiszem, hogy támogatja minden lelkész, ha az egyesület előtt levő célokat, törekvéseket komolyan megfontolja. De hátra van egy nagy kérdés! Igazán sajnálom, hogy amikor il^en valóban üdvös kezdeményezésről van szó, azt a nagy kérdést is fel kell tennem s a tapasztalatok szerint felelnem is kell* reá. Lehet-e bízni az egyesület jövőjében ? (Sőt más irányban is tehetnék még kérdéseket, de csak ez egyre felelek.) Sajnos, ki kell mondanom, bárcsak rósz próféta lennék, hogy én nem sok jót remélek. Miért ? Rósz jelnek tekintem már azt is, hogy a kezdetnél a magyar átok fogant meg: a pártoskodás. Két irány volt, az egyik túlzó ; másik a higgadtabb elemet képviselte. Most másodízben meg már az alapszabályokon volt csúnya összekülönbözés. Hát a. választásoknál mi lesz ? Meg azután, ha ilyen a kezdet ? Magára az ügy érdemére nézve pedig azt nem találom valami kedvező jelnek, hogy az érdeklődés — — egy-két előharoost kivéve — igen lanyha, mintha nem is a lelkészek ügyéről lenne szó. Maholnap itt lesz a gyűlésre kitűzött idő s bizony nem igen nyilatkozott a közvélemény. Azután még egyet mondok. Eddig is voltak már szükebb értelemben vett lelkészi egyesületeink : a lelkészi körökben, az egyházmegyei és kerületi lelkészértekezletekben. S mit tapasztalhattunk ? Azt, hogy minél tágabb kört egyesít magában a szervezet, annál kisebb volt az érdeklődés. Aránylag talán a lelkészi körökben nyilvánult itt-ott nagyobb életrevalóság és élénkség, ezzel együtt érdeklődés. Mig a kerületi lelkészértekezletek már — aránylag — néptelenek szoktak lenni. Milyen lesz akkor az országos lelkész-egyesület gyülekezése, amikor ország világ előtt az egész református lelkészi kart kell képviselni? Nem tudom, nem olyan-e, mint a Prot. Irodalmi Társaságnak egy-egy néptelenebb gyűlése ?! Én úgy látom, sőt — sajnos — tapasztalásból tudom, hogy igazi fogékonyság a belmissiói munkálkodás iránt nálunk nincs. Egy két kivételtől eltekintve, a nagy többség a régi nyomokon halad. Mintha az uj idők fuvallatát nem vették volna észre. Tapasztalásból tudom, — mondottam. Hisz köztudomású, hogy ugyancsak a belmissió ügyét szolgáló kis lapot indítottam a múlt évben. S ime 700 K tandíjat fizettem az első évben arra, hogy megtudjam, miszerint még nem vagyunk megérve a belterjesebb evangélizáló munkára. Vajha a lelkészi egyesületre nézve e részben kellemesen csalódnám ! Fülöp József körmendi ref. lelkész. Zsinati tudósítás. E hó 12-én délelőtt 10 órakor tartotta a magyarországi ref. egyház egyetemes zsinata LXI. ülésését. Az ülést Antal Gábor püspök úr, mint egyházi elnök nyitotta meg a múlt számunkban olvasható szép és tartalmas imával. Ezután Bánffy Dezső báró világi elnök a zsinat hetedik ülésszakát megnyitottnak jelentvén ki, sajnálattal tudatja, hogy Kun Bertalan püspök úr gyengélkedése miatt nem jelenhetett meg s így az egyházi elnöki teendőket főtiszt. Antal Gábor püspök úr fogja végezni. Ezután fájdalommal jelenti be, hogy a legutóbbi ülésszak óta a zsinatnak több tagja elhunyt ; nevezetesen : Hegedűs Sándor a dunántúli egyházker. főgondnoka, Borsos Benő, a szatmári főgimn. igazgatója, Biró Lajos, Vadai Ferenc és Veress Ede esperes. Az elhúnytak emlékét a zsinat jegyzőkönyvében örökítette meg. Radácsi György, az igazoló-bizottság előadója, előterjeszti jelentését, amit a zsinat tudomásul vett. Ebből egyházkerületünkre az vonatkozik, hogy az elhunyt Veress Ede helyett Szabó Zsigmond egyházi póttag, a megjelenésben akadályozott Mórocza Kálmán világi r. képviselő helyett Kenessey Miklós v. póttag, Németh István tanár r. képviselő helyett dr. Antal Géza póttag és dr. Vida Károly tanár helyett Faragó János póttag igazoltatott. Elnök bemutatja a m. kir. miniszterelnök leiratát egyházi törvényeink jóváhagyása és megerősítése tárgyában. E leiratot tárgyalás és jelentéstétel végett kiadják az egyházalkotmányi bizotttságnak. Az énekügyi bizottság jelentését, mint kész tárgyat, a következő napon tartandó ülés első tárgyául tűzik ki Szügyi Józsefnek e tárgyra vonatkozó kérvényével együtt. A konventi elnökségnek az 1848. XX. t.-c. végrehajtására vonatkozó jelentése s ezzel kapcsolatban a zsinat egyházalkotmányi bizottsága előadójának a jelentéshez csatlakozó két, alternatív határozati javaslata az alkotmányügyi bizottságnak adatnak ki, valamint gróf Degenfeld József zsinati világi alelnök jelentése és ja-
