Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1906-03-11 / 10. szám

167

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

168

jelenhetnek mindenek. Egyedül a hasznos iratok árusítatnak templomon kívül p. o. a lelkész vagy tanítói lakon, amint a helyi viszonyok parancsolják, de ez is előre hözhirré teendő, még — lehetőleg — az árak is.

Megbocsát nekem az olvasó, hogy ily részletes vagyok, de a nemes és szent cél, a jó rend érdekében, Útmutatásul teszem, nem azért pedig, mintha lelkésx és tanító társaim ezt épen úgy, még tán jobban ne tudnák, de hát azt tapasztaltam magam is, hogy jó a járt ut.

Összegyűjtöttem az ünnepélyt előzőleg presbitériumomat 3 nappal, értésökre adtam nagy vonásokkal, hogy az értelmi miveló'dés a szív nemesítése nélkül ferde irányba vezet. Felmutattam intő például a romlása (fogyása) felé induló Franciaországot, hol egykor már az észt tisztelték, s a boldoguló angol és skót hont. hol az értelem és szív nevelése egy irányban halad. Felmutattam szerencsétlen hazánkat, melynek szent testét a butaság, a klerikálizmus feudalizmus hazugsága marcangolja, addig védőéül a szabadság hivatott, de nem az, mely csak az értelmét ékesíti, hanem az, mely szivét is nemesíti. Felmutattam, hogy felismerték, hogy a protestantizmus hivatott a vezér, a vezető szerepre, de csak akkor teheti ezt, ha híveink nem elégesznek meg az értelem egyoldalú művelésével, hanem a vallásos ébredés is megtörténik az egyesekben. Ezt az ébredést hirdetni jönnek közénk emez uj apostolok. Kijelentettem, hogy minden költséget magamra válalok stb. Az elöljáróság jegyzőkönyvi határozattal üdvözli a jövendő uj apostolokat, kérvén áldást muukájokra s várja őket.

Felvirradt a várt nap, igen szép tiszta idővel. Az egyesület küldöttei: Pongrácz József, Ruzsás Lajos, Nagy József, Gutrai Mátyás és Vargha Dezső 7 órára megérkeztek a lelkész lakra, nagyon sok könyvet, emléktáblákat, buzdító olvasmányokat hozván magokkal. Az idő harangozásig beszélgetésekkel, az egyesület szervezete, munkássága iránya felett való eszmecserével telt el. Mikor is kidomborodott az a nagy igazság, hogy nem kell rajongás, piatizmus, hanem bünbánás a kisztusbani mély hit. Üdvözöltem azt az ifjúsági irányt, hogy senkit sem kényszerít a zászló alá jövésre, hanem az Önként jövőket szívesen fogadja, azokat t. i. kik lemondani készülnek a mértékletlenségről, erkölcstelenségről s kik az egylet munkájában részt kívánnak venni. Mert teljesen igaz, hogy több jót tesz 10—11 buzgó lelkesült sereg, mint 100 tagból álló, de kevesebb buzgalraú. Példa erre a Bethaniaegylet Budapesten, dr. Szabó Aladár ref. lelkész elnöklete alatt. Nincs az egyletnek több mint 26 rendes, 33 rendkívüli, 2 pártoló, 14 segélyező, Összesen tehát csakis 75 tagja és ez a 75 az 1905. évkönyv szerint, ez évben 5678 kor. 57 fillért tudott összegyűjteni. Mig a Prot. írod. Társaságot még ma is segélyezni kell. Igen ám, mert amott van élet, lélek, hit, szeretet s nagyon buzdító, emelő ránk is, hogy főiskolánk tanárai közül kettő, t. i. Csizmadia Lajos, Losonczi Jenő közöttük van.

Már a délelőtti isteniszteleten megjelentek száma is igazolta, hogy ünnepe van a gyülekezetnek, s az ifjú szónok Ruzsás Lajos buzgó imájával s az istenképéről tartott szép beszédével megnyerte a gyülekezet érdeklődését.

Még ekkor más vallásuak csak gyéren tűntek fel. Istenitisztelet végeztével kihirdette a szónok, hogy a kér. diákegyesület ünnepélye d. u. leend a rendes istenitisztelet ideje alatt, amikor a szószéken bibliát magyaráz Pongrácz József, s azután lent szaval vallásos költeményt Nagy József Szabolcska Mihály tói „Vegyétek elő az öreg Bibliát“. Azután felolvas Vargha Dezső Eötvös Károly után a „Balatonéról, azután szavalja Gutrai Mátyás Kozma Andortól „Legyen a Jézus mindenütt“. Felolvasás Nagy József Lie. Rácz Kálmán után Kocsi Csergő Bálintról, ezt követi a gályarabok énekének bemutatása. Végre szaval Vargha Dezső Kozma Andor után „Jézus a vendég“ cimü vallásos verset. Végre kihirdeti, hogy a szövetség számára a perselyek úgy most, mint délután ki lesznek téve.

Alig szólalt meg a harang délután, már sűrűn érkezett a nép felülről, alulról vegyesen az evangélikusokkal s megtölté a templomot. És a nagy számú nép buzgón hallgatá a biblia magyarázását a bünbevallásról. Látszott a szemekben a mély érzéssel, közvetlenséggel előadott érvek hatása. Nem kevesebb érdeklődés kisérte a szavalatokat, felolvasásokat, Kocsi Csergő Bálint szenvedését s a gályarabok szép és buzgó énekét. Végre a lelkész kihirdeti, hogy az Ur háza imádság háza lévén, itt árusítani nem szabad, hamm akik jó és hasznos könyveket óhajtanak venni 2, 4, 6, 8, 10, 20, 40, 80 fillérért, azok a lelkészlakon jelenjenek meg templom után. És a nép kimeuve hányta perselybe a pénzt, úgy hogy közel 8 koronát tett ki a d. e. és d. u. perselypénz a „ház“-ra. Templom ajtóban 2 ifjú apostol osztogatott ingyen iratokat : a „keresztről való tudomány“ és más cimüeket.

A lelkészlak ajtaját, udvarát, szobáját megtöltik a hasznos könyveket vevők százai és elkelt mind, egész 20 korona összegben. Keresték Kocsi Csergő Bálintot nagy kereséssel, de nem volt több egy példánynál. Legközelebb kihirdetem, hogy jelentkezzenek a venni akarók nálam.

Végre megjelent a presbitérium a lelkészlakon és felköszönté a lelkészszel élén az ifjú apostolokat s megköszöné fáradozásaikat, kiván : viszontlátást és kijelenti, hogyha a lelkézz ur vendégei voltak teljesen, ő tőlük meg fogadják el a vasúti vitelbéreket, mint egyes emberektől.

így folyt le a kér. diák-egyesület ünnepélye közöttünk. Nem kívánok sokat, de egy vagy két lelket csak nyerhettek a Krisztusnak. S ez is elég egyelőre. Üdvözletünk feléjök száll !

Id. Szekeres Mihály

takácsii ref. lelkész.

Az egyház reformálásának szükségességéről.

Irta Kálvin János. Ford. Ceglédi Sándor. (Folytatás.)

Azonban azt kívánom, hogy bűneinken az se könynyítsen, hogy munkáinkból sok hasznot húzott az egyház, ha valami más tekintetben ártottunk. Vettessék hát vizsga alá egész tanításunk, sakramentomi szokásunk, egyházkormányzati elvünk. E három dologban — nézze meg akárki — semmit a régi formán nem változtattunk, csak ott, ahol változtatásunk által az Isten igéje adta szabályt véltünk megközelíthetni. Hogy visszatérjünk előbbi felosztásunkhoz: minden, a tanra