Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-04 / 9. szám
147 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 148 KönyvismE^tEtés. Debreczeni Lelkészi Tár. Szerkesztette S. Szabó József fölszentelt lelkész, debreczeni kollégiumi tanár. III. köt. Ára kötve 10 kor. Debreczen, 1905. Kiadja: Telegdi K. Lajos utóda Eperjesy István könyvkiadóhivatala. „A jó pap holtig tanul“ — mondja a példaszó. „Mindeneket megpróbáljatok : a mi jó, azt megtartsátok“ — mondja Pál apostol. Tanulmányainknak alapja a szentirás, szintere a gyakorlati élet, vezérlője az evangéliom szelleme, lámpása a hitbuzgó lélek. Szükségünk van pedig, ha jó katonák akarunk lenni, arra is, hogy tudjuk jól a fegyverfogást. Ezt is tanulnunk kell mindholtig, ha nem akarunk háttérben maradni a harcolók közt. Azért elsősorban a nyert talentomokat minden lehető módon gyümölcsöztetni kell. Mindenki csak a kezébe illő, erejének megfelelő fegyverrel mehet a harcba, ama fegyverrel, melyet nyert a seregeknek urától. De legyen ez csak vékony kard, vagy erős, nehéz szablya, forgatni kell tudni, élesíteni kell és nem szabad engedni, hogy rozsda emészsze a becses fegyvert, a drága ajándékot. Nélkülözhetetlen tehát, hogy lássuk, hogyan harcolnak mások is, a fegyvertársak, a jó katonák, hogyan forgatják a kardot ? Még a legigénytelenebb, leggyöngébb harcolási módból is tanulhatunk valamit, annyival inkább a válogatott küzdők fegyverfogásaiból. Azért kell örülnünk, ha egy-egy jó praedikációs kötet megjelenik. Mégis már-már panaszhangokat hallunk, hogy lépten-nyomon kiadják egyesek munkálkodási módjukat feltüntető, másoknak is hasznára szolgáló műveik gyűjteményét. Nézetem szerint kár az ilyen vélekedés. Bárcsak minél több munka jelenhetne és jelenne meg, mert ez a virágzó vallásos életnek volna ismertetője. A sok között akad jó is. Hogy rossz is sok akad ? Ne féljünk, ezen a téren még a rosszat kiselejtezi maga az élet. Különben meg azt épen nem mondhatjuk el, hogy eddig okunk volna panaszkodni, mert olyan munka, melyről azt állíthatnánk, hogy a „mindeneket megpróbáljatok : a mi jó, azt megtartsátok“ elvénél fogva nem vehetjük valami hasznát, olyan munka nem éktelenitheti még könyves szekrényünket. De nem elég, hogy csak azoknak munkája jelenhessen meg, kik maguk is kiadják, vagy kiadatják műveiket. Hány szegény református papnak van ez módjában ? Mert bizony ha már együtt volnának is a dolgozatok, ez még nem elég, más is kell oda, nem egy fillér, nem is két tallér — mint a jó kuruonóta mondja — hanem legalább is jó néhány száz forint, s éppen ez az, a mi „legkevesebb“ az evangeliom harcosainak hadi kincstárában. Nem tréfát akarok pedig szólni, hanem komoly valóságot. Jó volna tudni, hogy szegény viszonyaink között még a hirneves iró is, mit fizet reá kiadott egyházi munkáira ? De vegyük az >érem másik oldalát. Vannak papi dolgozatok, melyek több kiadást is értek. Most akar megalakulni Nagybányán egy folyóirat, az „Igehirdető“, mely tervbe vette a legraagassabb igények kielégítését, s a gyakorló lelkészeknek, az épülni óhajtó, művelt, buzgó egyháztagoknak akar nyújtani jót és hasznosat. Ez a mi „Debreczeni Lelkészi Tár“-unk is immár a III. kötetében szépen megérkezett még jókor a múlt Karácsony előtt, formában, tartalomban ismét nem visszaesést, hanem inkább hatalmasodást tanúsítva. Nem örvendetes dolog-e ez ? Nem örülhetünk-e, hogy egy ilyen nagy vállalat életerős gyarapodást vehet közöttünk, s majdan ha Isten érnünk engedi, XII. kötetben egy olyan pompás, tartalmas, hasznos gyüjteménynyé lesz, mely büszkeségünkre szolgálhat a mi szegénységünk mellett is ? Ebben egy olyan terjedelmes, az élet minden viszonyaiban értékes segítséget nyer a gyakorló lelkész, szép olvasmányt a hitbuzgó és áldozni képes egyháztag, mely megbecsülhetetlen. Most látjuk, hány jó és Bzép papi dolgozat maradhatna tovább az asztalfiókban, ha nem volna ez a derék gyűjtemény. Viszont mennyire emeli ennek értékét, hogy — a mint tartalma mutatja — válogathat a jobbnál-jobb dolgozatokban ennek szerkesztője. Dicsérik is mindenfelé, akik csak Írnak róla s szinte elhalmozzák a dicséretekkel. Meg is érdemli. Derék, becsületes dolgozat egytől-egyig, a mit hozott. Sőt legnagyobb részt kiváló munka. Es milyen változatos, gazdag tartalom ! Csak nagyjából fölemlítve, vannak e kötetben bibliamagyarázatok, beszédek ifjúsági istenitiszteletre, közönséges egyházi beszédek, ünnepiek, alkalmiak stb. Találunk őszi, tavaszi, téli, beszédet, aratáskor (kedvezőtlen időjárás után) mondandót, beköszöntő és kibucsuzó beszédet, reformáció emlékünnepit, a Mária kultusz elleni hathatós apológiát, adakozásra felhívó, templom, orgona, harang, urasztal felavató, lelkészavatáskor elmondott, új ház, temetőfelavatáskor, raboknál az uj lelkész beiktatásakor mondandó beszédet és imádságot. Keresztelési, konfirmációi, urvacsoraosztási, esketési, gyászbeszédeket és imákat, külön halotti imákat, lelki gondozás körébe vágó dolgozatokat, biblia órai elmélkedést. A gazdag tartalomról számot adni rövidesen, szűk terünkhöz mérten nem is lehet. Általában véve együtt látjuk e kötetben jelenkori református egyházunk lelki életének képét. Egy felől a közönyösség, vallástalanság, mely rágódik napjainkban az életerős fa törzsében, hathatós, meggyőző beszédekben, vonatkozásokban nyer ostorozást, megszégyenítést, komoly feddést, intést, dorgálást. Harcz az egyháziatlanság ellen ; ez — mint napjainkban sok egyházi beszédnek — a kötet munkáinak is legtöbb gondolatát foglalja le. Majd a hit. remény, szeretet, tiszta erkölcs, emberi erények megfelelő tárgyak. Felsír a honfiúi bánat. Református Sionunk miatti aggodalom, reménység. Felharsan a bűnök elleni szózat, a megtérésre figyelmeztető trombita hangja. De fölzendüi a halleluja is egy-egy örömteljes egyházi ünnepély alkalmával, mert ha vannak elszomorító, vannak fölemelő jelenségek is. Egyik egyház templomot épített nagy erőfeszítéssel, másik orgonát, harmadik harangot szerzett.
