Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1906-03-04 / 9. szám

149 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 150 Emitt egy tehetős adott gazdagságából többet, amott a szegények százai hordták össze filléreiket. S az Isten segítségével elért eredmény lelett való öröm; dicséret és hálaadás a régi időket visszavarázsló buzgó tettek­hez méltóan nyer megragadó kifejezést mindnyájunk boldog lelkesülésére, Isten dicsőségére. Majd a szeren­csétlenek nyomorát meginditóan festő, szivet-lelket meggyőző beszédre könybelábadt szemekkel nyomban segítségre indíttatnak az embertársaik nyomorán szá­nakozó emberek. A kor és társadalom bajai, bűnei, nyomorúsága, szükségei szintén előkerülnek s mögöt­tük, mint egyedüli segítő orvos, feltűnik a Krisztus minden emberi munkát uralni hivatott tudományával. Gazdagok és szegények, munkások és munkaadók egy­más iránti szeretetlensége, ennek az evangeliom szelle­mében való orvoslása mindjobban kezd helyet kérni a a beszédtárgyak közt. A kor életbevágó szügséglete nyilatkozik ebben is. Alakra nézve — természetesen — nagy a válto­zatosság éppen úgy, mint a beszédek tárgya, irói vál­takoznak. Legtöbb a már megszokott, kipróbált mód­szert követve, kijelöli tárgyát, előterjeszti felosztását és e szerint a mint a részek következnek, egyenként ki­fejti azokat. A másik iró szintén felosztja részekre be­szédét, de a felosztásra nem hívja fel hallgatói figyel­mét, azért az egyes részek tárgya külön külön észreve­hetően feltűnik. Másik elmélkedésszerüen halad beszé­dében részekre osztás nélkül, de a vezér gondolatok egy, kettő, vagy több — azért kidomborodnak. És van egy mód, mely inkább újabb keletű, melynek a másik kötetekben is láttuk szép példáit, ez abban áll, hogy az alapigét és a vele vonatkozásban levő dolgokat jól megmagyarázza és világítja, azután a fővezérgondolatát a helyzethez, viszonyokhoz alkalraazottan, röviden, de hathatósan tárgyalja. Közeledik az igy szerkesztett be­széd a bibliamagyarázhthoz, de ennél tömörebb, egysé­gesebb, inkább a homiliához volna sorozható. Mind­egyik módszer képviselői közt találunk nagyon szép és jó beszédeket, bizonyságául aDnak, hogy az egyházi beszéd jósága nem függ a módszertől, hanem attól, mennyi abban a lélek és élet. Nevéhez híven ez a kötet is a gyakorlati életnek van szánva. Az igehirdetés, mig egyrészről alapja a legmagasabb és legmélyebb evangéliomi tudomány, más­részről a gyakorlati élettel van szoros összefüggésben. Legjobb beszédnek mondható az, mely — nem tévesztve szem elöl magasztos tárgyát, helyét és idejét — kidol­gozásában, formájában, közlési módjában oly egyszerű, világos és vonzó, hogy a legtanultabb, de különben ép lelkű és figyelmes hallgatók is egyszeri hallás után vissza tudják idézni annak gondolatait és tanúságait. (Folytatjuk.) Szűcs József alsóörsi ev. ref. lelkész. Yegyes I^özíeményeJ. — Személyi hír. Főtiszt. Antal Gábor pö«pök ur február 28-án a Dunántúli Közm. Egyesület budapesti közgyűlésén volt jelen, ahol előterjesztette a magyar nyelv kultiválásában és tanításában kitűnt, jutalmazásra érdemes ref. tanítók névsorát. A püßpök ur továbbá március 25-én a bödögei egyház uj harangjainak felavatásán, április 1-én pedig Söröss Béla, a losonczi egyház I. lelkésze beiktatásán fog megjelenni. — A főiskolai igazgató-tanács e bó 2 án Czike Lajos és Barthalos István elnöklete alatt gyűlést tar­tott Pápán. Thury Etele, Faragó János és dr. Horváth József igazgatók jelentéseinek meghallgatása után az alapítványok kamatainak kiosztása s a segélyezések tárgyában határozott a gyűlés. — Kegyes adomány. Gelléri Szabó János ur, Budapestről, a püspöki hivatal útján 50 koronát adomá­nyozott a pápai ev. ref. új templom felépítésére. — Lelkészválasztás. Kiss Mózes törteli h. lelkész visszavonta a n. kisfaludi állomásra benyújtott pályázatát. Az egyház a meghívásra márc. 21-ig határidőt kapott, illetve eddig kell bejelenteni, hogy megtudnak-e álla­podni egy egyénben. — Tanító-választás. A visontai (Somogym.) népes gyülekezet Váczi Antalt választotta meg tanítóul Kutasról. — Az ácsi ev. ref. egyház a múlt év őszére egy házát, amely éyenként 200 korona haszonbért jövedelm«­­zett, 9000 kor. költséggel átalakíttatta az 1893. évi XXVI. t.-c.-ben előirt két tanítói lakássá, a megfelelő mellék­­épületekkel úgy, hogy diszére válna bármely városnak is. Ezen átalakítási munkálatoknál nem lehet szó nélkül hagyni a helybeli cukorgyári igazgató, Csermák Hugó urnák, — aki bár r. kath. vallásu — egyházunk irányá­ban mindenkor, úgy most is tanusitott páratlan jó szivü­­ségét. Az építéshez szükséges téglát, meszet, beszerzési ár­ban adta s legalább is 2200 szekér földet hordatott a tanítói lakások udvarára, kertjére töltésül, hogy az egész lakás udvara, kertje vízszintes vonalba jöjjön s saját munkásaival hozatta az egészet rendbe, úgy, hogy ezen munkálat belekerült volna egyházunknak legkevesebb 3000 koronájába. Különben beszéljen a jegyzőkönyvi ki­vonat, amit egyházi elöljáróságunk 1905. nov. 5-iki gyű­léséből küldött Csermák Hugó igazgató urnák. 74. Inditváuyoztatott, hogy tek. Csermák Hugó cukorgyári igazgató útnak a folyó évben építt tt tanítói lakások alkalmával egyházunk irányában tanúsított azon szives előzékenységéért, hogy a szükséges tégla és mész anyagot nagyon jutányos árban bocsátotta egyházunk rendelkezésére ; valamint azon szives segítségéért, hogy körülbelül 2200 szekér földett az épített tanítói laká­sok udvarának feltöltésére a helyszínére hordatott: nyilvánitsa egyházunk meleg köszönetét jegyzőkönyvi kivonatban. Az ácsi ev. ref. egyház presbitériuma az indítvány­ból kifolyólag örömmel ragadja meg az alkalmat s tek.

Next

/
Thumbnails
Contents