Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-30 / 52. szám
933 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 934 és nagyarányú rendezése közben. Ez valósággal nem volna egyéb, mint kicsinylése magának a vallásnak; hallgatag kijelentése volna annak, hogy ide jó akármilyen tehetségtelen, silány képzettségű ember is; hogy e pályára ha jön valaki, hát jön; ha nem jön, hát nem jön; hogy itt nem határoz se a minó'ség, se a mennyiség ! Ez pedig úgy-e gondolatnak is szörnyűség?!... Hiszen ki ne adna igazat Wilburnak, a califormiai unit. papnevelő-intézet tanárának, aki az életpálya megválasztásáról szólva azt mondja, hogy a papi pályára csak az lépjen, akiben megvan a készség az emberiség szolgálatára és akinek vallásos meggyőződése van s aki szem előtt tartja, hogy a p a p i t e k i n t e 1 y ma a jellem tisztaságától és az értelem erejétől, a tanultságtól és a szó hatalmától függ. (Kér. Magvető. 1906. 6. fűz.) Aztán a hitoktatásra, az emberbaráti intézmények támogatására szükséges pénz de menynyire szükséges volna, hogy megállhassuk a versenyt, amire egyrészről a klerikálisok, más részről a szocialisták ugyancsak kihívják és szorítják egyházunkat!... Igazi szükségekkel küzdő, e miatt levert, sőt a méltánytalan elbánás miatt egészen elkeserített lelkész-sereggel, ez utóbbi segélyek nélkül is, valóban lehetetlen lessz megállni a versenyt; elfogunk sorvadni. En különben nem tudok szabadulni attól a gondolattól se, hogy lassan-lassan minden intézményünk olyan függésbe jön az államsegélyek mellett az államtól, hogy utoljára egészen úrrá lesz fölöttünk. Azért csak minduntalan visszatérek a gondolathoz, igazuk volt elődeinknek és igaza van dr. Nagy Dezsőnek, no meg igaza volt gróf Apponyi Albertnek is akkor, amikor egy megfelelő összeggel, mint alappal akarták és óhajtották az 1848: XX. t.-c. által biztosított jogunkat kielégíttetni! Tartok tőle, hogy ezt a mi korunkat, ennek egyházpolitikáját elitéli a jövő. Hanem hát most már benne vagyunk s úszunk az árral! Zsinatunk bevégezte törvényhozó munkáját. Uj egyházi törvényeink eddig már tán föl is vannak terjesztve szentesítés alá. Az egységes liturgia és az új énekeskönyv létesítése ügyében azonban eddig még úgy szólva semmit se tett. Pedig világos, hogy a zsinat jog- és hatáskörébe tartozik (E. T. 86. §. d) p.) az istenitisztelet alakjának és rendjének lényeges vonásokban megállapítása ; (2. d) p.) az énekes könyv, agenda, népiskolai vallástani kézikönyvek tárgyában való intézkedés. Vájjon fog-e intézkedni még azon az ülésen, amely a szentesített törvények kihirdetése végett tartatik ? Reméljük; hisz az illető bizottságok felhivattak, hogy a hozzájuk utasított, de még el nem intézett tárgyakat a tárgyalásra készítsék elő. Nagy kár volna elodázni a szükséges intézkedéseket; az olyan beszédre, hogy ezek a tárgyak még nincsenek megérve annyira, hogy döntő határozatot lehetne bennök hozni, azt mondom, hogy ezt a kifogást 100 év múlva is ép úgy hangoztathatják, akik akarják, mint ma. Ezek a dolgok minden oldalról megvoltak már alaposan vitatva. Nem olyan hajuknál fogva, hirtelenűl előrántott ügyek ezek. Aki akar, tájékozott lehet már bennük. Csak nem kell olyan nagyon húzódozni, meg bÖlcselkedni. Nevezetes, életbevágó kérdésünk a lelkészképzés és a lelkészképesítői vizsgák módozatainak megállapítása is. Erre nézve a f. évi konvent el is rendelte a javaslatok elkészítését. Ha jól vagyok értesülve, már nov. első felében a theol. tanároknak volt is értekezletük e tárgyban. A mi egyházkerületünk őszi közgyűlése kifejezte azt az óhaját — habár a jkvi határozatban nincs benn, ehk. jkv. 70. 1. — bogy mielőtt a konvent határozna e dologban, szólhassanak hozzá az egyházmegyék, egyházkerületek is. Voltaképen a zsinat jog- és hatáskörébe tartoznának ezek a nagyon fontos intézkedések is. (E. T. 86. §. 1. h) és 2. e) p.) Biztosra vettük, hogy a parochiális könyvtár ügye ebben az évben már révbe jut. Nem történt meg. Nem azért, hogy bár befizettük — már t. i. mi dunántúliak — az évi díjat s könyvet még se kaptunk, mert ezt hamarosan megfogjuk kapni, sőt úgy volt, hogy már karácsony előtt megérkeznek; hanem azért, mert p. o. a tiszántúli egyházkerület nem szedte be a díjakat s a konventnek idevágó határozatát mintegy felfüggesztette. Ezzel legalább is egy évre elodázta a dolgot. Az is zavarja — úgy vélem — a rendes kerékvágásba jutást, hogy a tiszáninneni kerület Vargha Lajos egyháztörténete után második darabul immár elfogadta Pokoly Józsefnek az erdélyi ref. egyházra vonatkozó jeles munkáját. A parochiális könyvtár ügyeinek intézésére kiküldött bizottság pedig a bibliai lexikon elkészítését és kiadását tartja első sorban sürgősnek. A Kálvineum létesítése sincs biztosítva. A tiszántúliak nem helyeslik a tervet. Pedig a szükséges anyagi támogatás fősúlya rájuk esik. Határozatuk ez : »Közgyűlésünknek a Kálvineum felállítása ügyében minden tartózkodás nélkül kimondott őszinte meggyőződése az, hogy egyfelől a megjelölt szűk helyen néni tartja célszerűnek a tervbe vett nagyszabású építkezést, másfelől indokolatlannak tekinti a 65 hosszú évre s évi 9600 koronában megállapított nagy terhet, amely egyetemes egyházunkat elvégre is egy fillér ára tulajdonhoz sem juttatja; de mert egy ilyen célú épület létesítését szükségesnek látja, kijelenti, hogy ha majd megfelelő terv lesz előtte, emeléséhez szívesen hozzájárul!...
