Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1906-12-09 / 49. szám

879 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. 880 léga egy hatalmas eszmével, a protestáns unió-eszmé­jével óhajtá bővíteni. Csia Kálmán volt ő, az etédi pap. Ajánlom Fülöp Jóska barátom figyelmébe, ki évek­kel előbb erről cikkezett. Ám a többség nem óhajt unionizálni. Kettő helyett három: ez még több felé oszt. Másik, a vita során felmerült eszme, egy országos egyházi lap szervezése. Én ez eszmének jobban hódo­lok, mint az értekezlet. Több figyelmet érdemelt volna. Sőt határozatot. A 2. pontnál szinte széles mederbe csapott a vita. Pótindítványt a mi Birtánk nyújtott be. melynek tar­talma az eredetinek milliókban meghatározott részlete­zése. Tárgyalásának folyamán miért is nem volt ott Kossuth Ferenc ? Hadd hallotta volna a honszerelem­nek imádatig fokozott hagjait Kossuth apánkról s az ő céljairól. Egy szép álom . .. Egy-két könnycsepp .. . Hejh ! Küküllőszéplaki Benedek Pál, nagy és teljes igazságod van. De . .. Kis József, a pápai kollégád, ha esperes is, ő jelöli meg a lehető utat. Nem ideálok mezején szedi a szó virágjait. Rideg tények. Örök me­mento : az államhatalomnak ismernie kell a lelkészi hivatás fontosságát. Mint vihar seper el mindent az a népakarat, melyet a vallás szolgája nem irányít. A lel­készek őrállók; a felnőttek tanítói, nevelői a tiszta erkölcsben és a hazafias hűségben. Munkájukat szinte nehéz értékelni ; de hogy a 800 forintos fizetés méltánytalan s a mai viszonyok között szinte rontja a tekintélyüket: az bizonyos. És ezeket egy esperes mondja, kinek jut a három millióból, s ugyanő ad indítványt, hogy mást nem tehetvén, az egyházi ható­ságokat kell szorítani, hogy a memorandumban felsorolt egyéb szükségleteinket is elégítse ki az állam, évről­­évre 1 — 1 millióval többet vevén fel az állami költség­vetésbe mindaddig, mig minden szükségünk ki nem lesz elégítve. — E beszéd aztán arra a nagy kérdő­jelre megadta a feleletet. S miután Barsi Sándor ki­fejezést adott ezen közhelyesléssel találkozott vélemény­nek, hogy jogos igényeink csak akkor lesznek kielégítve, ha lélekszám arányában annyit fogunk kapni, mint a római és nemzetiségi katholikus egyházak: Birta indít­ványa alapján elhatároztuk, hogy nekünk évi 12 millió kell, melyből a memorandumban foglalt szükséglet a lelkészi és tanítói javadalmak fejlesztése, a lelkészi kor­pótlék kikerül. Es pedig azonnal kell. Más kérdés aztán, hogy mit szól hozzá a magasban ülő Apponyi gróf. Félek, minket is lehazaárulóz, mint a tanítókat. A 3. pontba betoldatott az egyházi hatóságoktól függetlenség kimondása. „Az egyesület céljainak mun­­kálásában függetlenül jár el.“ Különben úgy ezen 3., mint a 4. pont nagyobb vita nélkül fogadtatott el. Végül megválasztottuk a 12 tagú végrehajtó­bizottságot. Egyházkerületünkből Barsi Sándor, Birta József, Seregély Dezső, (Kis József volt egy helyre je­lölve, de elfoglaltságára utalva, nem fogadta el); — dunamellékről Hamar István, Morvái Ferenc, dr. Székely József ; — tiszáninnenről Kazai Sándor, Kerekes János ; — tiszántúlról Juhász László s a sonkolyosi Nagy Lajos; — az erdélyi kerületből Benedek Pál és Csia Kálmán nyerték a fontos megbízást. — Ez a végre­hajtó-bizottság azonnal megalakúlván, elnökéül Morvái Ferenoet választá, jegyzőkül dr. Székelyt és Birta Józsefet, egyben Hamar Istvánt és dr. Székelyt alap­szabály-tervezet készítésével bízta meg azon irányelv kitűzésével, hogy az egyesületnek tagja lehessen minden papi jellegű egyén, de tagsági jogot csak a tagdíjat fizetők gyakorolhassanak. Még miután egy hatalmas éljen zúgott fel a „nagy dobosnak“ : dr. Pályi Edének tiszteletére, elnök az értekezletet berekesztette. 111. Széljegyzetek. Jól eső örömmel jegyezhetjük fel, hogy többen, ha testben nem is, de lélekbben jelen valának. Üdvtávira­tok és levelek érkezének. De hányán lehettek és bizony­nyal voltak is széles e hazában, kik otthon elmélked­tek e napon a nagy teendők felett, anélkül, hogy ezt az értekezletnek tudomására hozták volna?! Azt hiszem, minden református lelkész óhajtott volna e napon Budapesten lenni. Aránylag legjobban volt képviselve Dunántúl. Birta József, Barsi Sándor, Bihari Kálmán, Dózsa József, Hollóéi Károly, Hörömpő Ferenc, Jeremiás Béla, Jakab Áron, Jezerniozki Dániel, Kis József, Keresztes Gyula, Nagy István, Németh József, Oroszi Jenő, Pólya Lajos, Seregély Dező, Sebestyén Ferenc, Végh Géza tettek bizonyságot arról, hogy eszméltért lelkesülni tudnak, ha néhány korona áldozatot kell is hozni. 41 : 18, igen szép százalék, mig restelhetik magukat a pestvidékiek, kik közül alig páran jelentek meg. Volt 4 tanárunk, s 3 ág. hitv. ev. lelkészünk is. Mohácsy Lajos, gergelyi ev. lelkész tevőlegesen is mun­kált, agitált a „protestáns“ jelleg érdekében. Nem sike­rült. Most az egyszer — tán nem is helyesen — ke­mény nyakuak valánk. Értekezlet után közebédhez ültünk, az elhangzott felköszöntők lelkes szónoklatok magaslatáig emelkedtek. Néhányan szép csendben köszöntöttük „a mi hivatalo­sunkat“, elismerve, hogy a helyes ut megtalálásának érdeme az övé. De mint mindennek, ennek is végének kellett lenni. Az esti vonatok elhoztak bennünket egy szép nap feledhetetlen emlékeivel gazdagodva és új remé­nyekkel megéledve. Kongresszista. Az esztergomi missióegyház 25 éves jubileuma. Az esztergomi kis misszióegyház m. hó 25-én ünne­pelte meg szűkebb gyülekezeti körben 25 éves fenn­állásának emlékezetét ünnepi istentisztelettel. 25 évvel ezelőtt, vagyis 1881-ben alakult meg a magyar Rómá­ban ez a felsőbb egyházi hatóságok részéről ma is és mindig méltán kiváló gonddal ápolt kis misszióegyház. Szervezője a tatai egyházmegye azon időbeli esperese, néhai Páli Lajos volt, ki az első ref. istentiszteletet a

Next

/
Thumbnails
Contents