Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1906-12-09 / 49. szám

881

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

882

vármegyeháznak dísztermében tartotta meg az akkor még igazán csekély számú, de lelkes hívekkel, akiknek leghőbb vágyuk teljesült az egyházzá szervezkedéssel. Támogatásukra sietett mindazon hazai reí. gyülekezet, hová csak segélykérő szavuk elhangzott. Maga a szervező esperes is az akkor nemsokára ülésezett debreczeni zsinaton felhívta a nagy egyházi vezérférfiak és zsinati tagtársai figyelmét ez exponált helyen megalakult kis egyházra s egyszersmind megkezdte a lelkes áldozatok összegyűjtését, majd az első, természetesen még csak adminisztrátor-lelkész: Széky Aladár bejárta hazánk népesebb ref. egyházait, mindenütt prédikált és lelkes buzgóságával tekintélyes összeget gyűjtött. Egy évre az alakulás után már egy szép nagy, több mint 3 kát. hold területű beltelket vesz az egyház 7500 frtért, Bódogh Kálmán ügyvéd egyik elöljáró buzgó közbenjárására! Szabó Titus párkányi ügyvéd, elöljáró, róm. kath. vall. háznépével,, lelkes élesztői az egész kis gyülekezet állandó buzgóságának és összetartásának, alapítvány is őrzi nevüket, valamint néh. Hübschl Antalné, kit „egybázanyának“ hívtak lelkességéért és fáradhatatlan buzgalmáért, halálakor 1901-ben 500 K alapítványt hagyott az egyháznak. Konkoly Thege Béla mint gondnok, ma komáromi törvényszéki biró, már 1884-ben segélyegylet alakításával készíti elő az építendő templom ügyét. Rendkívül lelkes és széleskörű agitációt fejt ki e s.-egyesület szervezése körül s lelkes támogatókat, illetve adakozókat szerez az egész országból s oly áldásossá tette itteni rövid működését, hogy a hívek ma is lelkesen emlékeznek reá s az általa teremtett segélyegylet volt segítségére az egyháznak a templomépitésnél (1889) 1000 írttal, újabban pedig 1900-ban a szőlőfelújításnál 800 írttal, mely összegek mint kölcsönök, ma már jórészben visszatérülve e segélyegyletnek 1115 kor. készpénze van takarékpénztárban. Sebestyén Dávid, ma kocsi lelkész, a hivek kedves emlékezetével és 190 kor. alapítvánnyal örökíté meg itt működésének több mint 1 ‘/a évi idejét. Seregély Dezső is tett ugyan alapítványt, de még csak llj4-ed részét fizette meg újabb időben. 1889-ben Nagy Sándor lelkész idejében épült tél a templom s igen sikerült ünnepséggel — egyházker. gyűléssel kapcsolatban — szenteltetett fel, néhai főt. Pap Gábor püspök és nagyságos Czike Lajos esperes urak által, akiknek úgy a templomépitésre nyert egyházker. illetve konventi 2000 frt. kölcsön, és ennek törlesztésére mindazóta élvezett segélyek, valamint a 700 K évi missió-segély (konvent) kieszközlésóben s állandó fenntartásában nyilvánuló atyai gondoskodásáért oly sokat köszönhet kis egyházunk.

Azon időben már Mányóky László egyszerű kováosmester iparos volt az egyház lelkes gondnoka (1887 — 1903-ig) 16 éven át, előzőleg 5 évig már pénztáros. O tehát leghosszabb működési időre tekinthet vissza a kis egyház életében. A lelkészi állomás 1896-ban rendszeresíttetett Gartsik Nagy Sallay István lelkész idejében s ő lett az első választott lelkész.

Újabban — 1900-ban — 2 kát. hold szőlőt ültetett az egyház a kipusztult helyére Nagys. Czike

Lajos esperes úr közbenjártával — Nagym. Darányi Ignác fölmivelésügyi miniszter úr által nyújtott állami segéllyel (ingyen szőlővessző és 5 évi szénkéneg ingyen). A szőlő oly szépen sikerült eddig, hogy a belefektetett összeget már vissza is fizette. Tbaly István kir. műszaki tanácsos rövid idejű itt lakása és főgondnoksága emlékezetét 1000 korona alapítványával örökíté.

Az ünnepség napján, a templomi istentisztelet után ünnepi közgyűlés is tartatott, az ünnepség illetve, a 25. éves múlt emlékezetének jegyzőkönyvileg megörökítésére, mely alkalommal lelkész a múlt vázlatos történetét ujítá föl az egyházi jegyzőkönyvekből. Ugyanakkor Környey Imre kir. járásbiró főgondnok, ki az egyháznak — kevés időmegszakítással — mind alakulása óta tagja volt, 300 korona alapítványt tett — idővel majd építendő lelkészlakra; — lelkész pedig az egyházat szervező édes atyjának emlékezetére 250 kor. alapítványt, — úgyszintén a felbuzdult s lelkész által már templomi alkalmi beszédjével is erre lelkesített hivek közt lelkes adakozás indult meg márványurasztalára és a mostani, már nagyon használt állapotban levő helyett újabb templomi harmoniumra.

Páli Sándor

ref. lelkész.

Emlékezés Körmendy Sándorra,

— 1906 október 31. —

Irta és elmondta : dr. Vida Károly igazgató.

(Folytatás.)

Az Ő egyéni jellemzésére végül legyen szabad nekem, ki őt majdnem egy negyedszázadon át (1879—1903.) ismertem, aki vele, a korkülömbségtől eltekintve, mondhatni jó barátságban voltam, aki vele hivatalos állásomból kifolyólag nagyon sokat voltam együtt, egyet-mást fölemlíteni.

Körmendy Sándor megjelenésében mindenkor tiszta és csinos ember volt; magas, csontos alakja és rendszerint halvány arca, szúrós tekintete az első pillanatban nem volt bizalomkeltő azokra nézve, akik őt nem ismerték közelebbről, de igazságszeretete, kedves, okos társalgási módja, előkelő és választékos kifejezései mindenkit hamar meghódítottak. Rendszerint komoly volt, de elvégezvén a munkát szerette a kedélyeskedést, a víg tréfálkozást, s ezt maga is tűrte, de mikor az éle, lövegei nagyon is személye ellen irányúltak, azokat rendesen visszairányította s ritkán maradt vesztes fél. A fehér asztalnál is szeretett megjelenni, ahol a társadalmi életből vett vidám tréfáival mindig eleven hangúlatban s méltóságteljes magaslaton tartotta a társaságot; ha tovább eltöltötte az időt ez a feltétlenül mindig józan életű férfiú, addig nem feküdt le, míg a következő reggelre való munkáit el nem végezte, jegyzőkönyveit, vagy határozati javaslatait el nem készítette. Gúnyolódni soha sem szokott, rossz szót ajkairól elröppenni egyszersem hallottam.

Hivatalos teendőiben mindig a legnagyobb pontos