Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1906-11-25 / 47. szám

815

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

kongruás egyházaknál, azt hiszem, nagyobb bajok nem fordulnak elő az új felszámításnál.

De ott vannak a kongruás egyházak, illetve ahol a lelkész kongruát és a tanító fizetéskiegészítést kapott az államtól. Mi lesz ezekkel? A főtiszteletü dunántúli ref. egyházkerületi közgyűlésen az volt a vélemény, hogy ezeknél a kongrua alá való számítás vétessék alapul és nem a jelentő iv. Ez amig egyfelől igazságosnak látszik, de másfelől igen kegyetlen eljárás lenne. Minden kongruás lelkész tetemes mértékben megcsonkíitatnék eddig élvezett fizetésében. Nemcsak azért, mert talán helytelenül számított, hanem azért is, mert a kongrua-nyujtás előnyöket adott. Például egy lelkésznek a fizetése volt terményekben 1500 kor., föld értéke mondjuk 100 korona, összesen 1600 kor. Ezt az összeget terményekben meg is kapta. Azonban a kongrua-számításnál a terményeknek 1/6-od része le lett szállítva, vagyis az 1500 K termény értékből le lett vonva 250 korona, s ezt kiegészítésül megkapta a termények beszedéséért. Most elveszíti.

De van ennél nagyobb baj is. Nevezetesen van olyan egyházunk, hol a jelentő iv szerint a lelkész fizetése rá van számítva 2400 koronára, s ezt az összeget terményekben, szolgálmányokban meg is kapta ; a kongrua alá pedig csak 1200 koronára van számítva, s kapott 400 korona kiegészítést. Most ha a kongrua-számítás vétetik alapul, kap 1600 koronát, s nemcsak a kongruát veszti el, hanem az 1600 koronán túl levő 800 koronát is. S így a híveken könnyítve lesz, az állam is csak 1600 koronáig ad kongruát, tehát az is nyer, hanem a lelkész lesz koldussá téve, elvétetvén tőle még dijlap szerinti fizetésének is nagy része.

Igaz, hogy a kongruás egyházaknak is he kell terjeszteni az előző 5 évi számadást, de miért? Bizonyára azért, hogy figyelembe véve, a számítás alapjául szolgáljon. Világosan rendeli a már idézett új egyházi törvényjavaslat 283-ik §-a. Mert ha csak a kongru-számítás lesz az alap, úgy felesleges a számadások beterjesztése. (Dehogy felesleges ; hisz a lelkész fizetésén kívül más kiadásai is vannak az egyháznak. Szerkesztő.)

Ezzel újabb bonyodalom áll elő. Nevezetesen lesz egyház, hol a jelentő iv szerint a lelkészi fizetés 2400 korona. Kongrua-számítás szerint 1200 korona, s a beterjesztett 5 évi számadás pedig kimutatja, hogy tulajdonképen a fizetés 2800 korona. S ez meg is van tényleg. Melyik munkálat lesz alapul elfogadva? Ezt a kérdést meg kell oldani igazságosan. Nem úgy, hogy a lelkész elveszítse dijlap szerinti fizetését, nem is úgy, hogy jogtalan előnyöket nyerjen, mint sok helyen a kongruával, hanem úgy, hogy el kell vetni minden eddigi alapot, mivel egyik sem felel meg a valóságnak, hanem egészen új számítást kell eszközölni reális alapon, hogy sem a lelkész, sem az egyház, sem az állam megkárosítva ne legyen.

A jelentő iv már csak azért sem szolgálhat

816

alapul, mivel a számadásokkal nem egyezhetik, mivel a jelentő iv 1894-ben készült, a számadások pedig az 1903. évtől lesznek beterjesztve, így több eltérés lesz pénzértékben a fánál, szolgálmányoljnál és esetleg más fizetésnél is. A konvent követte el a mulasztást, mikor 1903-ban nem rendelte el 1904-re — 10 év múlva —- az új felszámítást. Ha ez megtörténik, most nincs semmi zavar, ez lett volna a valódi és igazi alap, melyből kiindulhatnánk. S ez az 1904. évi jelentő iv bizonyára külömbözött volna az 1894. évitől, már csak annyiban is, hogy az említett fa és közmunka értéke az ekkori árakban lett volna felszámítva.

Azonban a panasz már késő; ezen segíteni már nem lehet. Az az első kérdés tehát: honnan induljunk ki arra a számításra, arra a nagy és felelősségteljes munkára, mely ránk várakozik? Ez a munka pedig sokkal sürgősebb, mint gondolnánk és sokkal nehezebb, mintsem képzeljük. Ha az első lépést elhibázzuk, akkor a munkánk haszontalan lesz, többet ártunk, mint használunk.

A nagyméltóságu kultuszminiszter urnák 48848 számú leirata megadja a kiindulási pontot, mikor azt mondja „az emlékirat dotáció részében felsorolt célok közül első sorban az egyházi adónak rendezésére, illetőleg a hívők fej- és vagyoni adózásban mutatkozó túlterheltségének megszüntetésére stb., stb., az eddigi dotációkon felül évenként 3 millió korona segélyt rendszeresít“. Az első lépés tehát az, hogy ki kell mutatni a hívőknek egyházi adóval való túlterhelését. Ezt pedig másképen kimutatni nem lehet, mint úgy, hogy minden egyházban, minden családfőnek egyházi adóját ki kell tüntetni, hogy mennyi volt eddig, amit készpénzben, terményekben adózott, szolgálmányokban teljesített, s mennyi egyházi adója lesz az új kulcs szerint. Ha ebből az tűnik ki, hogy eddig többet fizetett, úgy a külörnbözet államsegéllyel lesz pótolva. Ezen kimutatáshoz szolgál mintául a csatolt rovatos iv, melyet az új adókulcsot illető részében a főtiszt, dunántúli ref. egyházkerület elfogadott s a főtiszt, és nagymélt. Konvent elé felterjeszteni határozott; a régi adókulcsot illetőleg pedig azt mondotta ki, hogy a részletes kimutatás egyénenként felesleges, mivel a költségvetés — mely a díjlapok alapján lesz elkészítve — ezt pótolni fogja. Másik indok az volt, hogy ez igen nagy munka. Kár az egyházakat és lelkészeket ennek összeállításával terhelni.

Igaz, hogy nagy munkának, nehéznek, bonyolultnak látszik első pillanatra, különösen annak, a ki vele tüzetesebben nem foglalkozott. De a lelkészeknek ez könnyű dolog, mert hiszen ezt minden esztendőben meg kell készíteni az egyházi adó kivetése alkalmával, mert különben azt nem lehet beszedni; a szolgálmányokat nem lehet teljesíttetni, ha ezek előre pontosan kimutatva nincsenek. Ezen kimutatás nem más, mint az évenkénti egyházi adó-előirányzat, azzal a külömbséggel csak, hogy ebben a termények készpénzben is ki vannak mutatva, s a szolgálmányok külön rovatban