Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-25 / 47. szám
817 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 818 pénzértékben is fel vannak tüntetve. Ez pedig igen könnyű, ha minden termény értéke egyöntetűen van megállapítva. Ez az általam készített és beterjesztett rovatos kimutatás tehát nem más, mint az egyes családfőknél levő egyházi adókönyvekben foglalt tartozások egyesített kimutatása. Éppen úgy, mint az állami, községi és városi adóknál a főkönyv az adószedőknél s a kiskönyvek az adófizetőknél vannak, mindenik az adó neme szerinti rovatokkal. Csak ebből látható, hogy az állampolgár mi címeken, mennyi adót fizet külön-külön és összesen. Ha tehát lelkiismeretes, pontos munkát akarunk végezni, s ha nem akarjuk azt, hogy most is úgy legyen, mint volt eddig, s ha nem engedünk tágas kaput a visszaéléseknek, s nem tűrhetjük azt, hogy egyik lelkész fizetése megcsonkíttassék, másiké jogtalanul felemeltessék : akkor nekünk is el kell fogadni ezen kimutatásnál az állami és községi adókimutatás mintáját, annyival is inkább, mert a lelkész urak munkáját igen megkönnyíti az, hogy a rovatos iveket készen kapják, csak pusztán az adatokat, egyes tételeket kell beleirni, amit — a legnagyobb gyülekezetben is elvégezhet a lelkész 4—6 nap alatt. Másik külömbség kimutatásomnál a régivel szemben az, hogy mellé van állítva az új kulcs szerinti kivetés is. Ez el lett fogadva, ami új, talán nehezebb is mig a régi adókulcs része — melyet eddig is minden évben meg kellett készíteni, tehát a lelkészek úgyszólván gyakorlatában vannak, — terhes és fáradságos munka címén lett elutasítva. Egyszer, végre valahára igazságosan kell felszámítani a fizetéseket, mert így szül megnyugtatást, így nem leszünk kitéve azon megérdemelt szemrehányásnak, megtámadtatásoknak, a melyekben eddig sokaknak volt része. Meg kell gondolni azt is, hogy előbbutóbb nyilvánosságra kell jönni annak, ha valamely egyháznál akarva, vagy akaratlanul tévesen voltak felvéve a számítások, mert most kitűnik majd, hogy az eddigi kimutatások legnagyobb része hibás volt. S arra kell törekedni, hogy mindenütt a tényleges állapot legyen felvéve, és senki ne károsodjék. Ezt pedig csak a csatolt rovatos ivek alapján foganatosított számítással lehet elérni. Minden más törekvés céltalan, híjába való, mert ezt már megpróbáltuk, már három Ízben voltak a jövedelmek felszámítva, s mind a három más-más eredményt mutatott fel, s pedig nem pár korona hanem százakra — mondhatom — néhol több mint ezer korona külömbséggel. Megint elölről akarjuk kezdeni ezen hibás alapokon? Akkor jobb hozzá sem kezdeni, mert csak kompromittáló lehet és bizonyosan rossz is lesz az eredmény. Még egyszer ismétlem tehát, hogy a nagyméltóságu kultuszminiszter ur a hívők fej- és vagyoni adózásban mutatkozó túlterheltségére adja és rendszeresíti az államsegélyt, tehát erre is kell fordítani. Ezt a túlterheltséget azonban csak úgy tudjuk feltüntetni, ha minden családfőnél kimutatjuk egyházi adójának nagyságát, összehasonlítva az új kulcs szerinti adó összegével, a mire egyedül alkalmas a csatolt rovatos kimutatás. És pedig kell, hogy kétféle legyen, a szerint amint a hívek egy közös pénztárba, magtárba fizetik járandóságukat, s innét kapnak a hivatalnokok dijlap szerint meghatározott — fix-összeget, — vagy pedig családfő, lélekszám, párszám szerint fizetnek külön-külön a lelkésznek és tanítónak. Tehát a fizetés a szerint több vagy kevesebb, a mint a hívek száma nő vagy apad. Miért kell tehát a régi egyházi adófizetésnél, ennek egyénenként való kimutatása ? Azért, mert nem csak azt akarjuk, hogy a termények készpénzben fizettessenek, hanem azt is tudni akarjuk, hogy ezen készpénz — mely a termények és szolgálmányokból befolyik : elegendő-e az egyház fentartására, a lelkész, tanító stb. fizetésére ? Mert ha nem elegendő, akkor nemcsak az egyház nyer államsegélyt, hanem a lelkész kap kongruát, a tanító fizetéskiegészítést is. Egy gyülekezetnek a dijlapja például így szól: 1. Minden 12 éven felüli lélek fizet 6 krajcárt. 2. Minden ilyen lélek fizet 1/4 pozsonyi mérő gabonát tetejével, melynek fele búza, fele rozs. 3. Minden ilyen lélek fizet 1/8 pozsonyi mérő kukoricát tetejével. 4. Minden telkes gazda ad egy vontató szénát. 5. Minden igásjószággal biró gazda ad egy kocsi fát. 6. Minden szőllős gazda ad 12 magyar itce bort. 7. Minden telkes gazda ad egy sonkát stb., stb. Kire van bízva, hogy megállapítsa, vájjon hány lélek, hány gazda van ezen gyülekezetben? Honnét tudhatjuk meg, mennyi pénz, gabona, széna, fa, bor és sonka jön be, ha egyenként, családonként ki nem lesz mutatva, hogy ezen gyülekezetben e következő családok vannak, ennyi lélekszámmal; egyik telkes, másik zsellér stb. Mert nagy külömbség ám az, ha az ilyen dijlevéllel biró gyülekezetben van — mondjuk — 62 gazda, 192 — 12 éven felüli — lélekkel, vagy van 342 gazda — (290 telkes, — 52 zsellér), 1042 — 12 éven felüli — lélekkel, — mivel az utóbbi gyülekezetben közel hatszor annyi fizetés jön be, mint az előbbiben. Ez esetben tehát feltétlenül szükséges nem csak annak kimutatása, hogy a hívek mennyi egyházi adót fizetnek, a terményeknek mi az értéke, hanem az is, hogy hány gazda, hány lélek lakik azon egyházközségben ; vagyis csatolni kellene a lelkészeknek, tanítónak azon egyházi adófőkönyvét is, amely szerint a presbitérium beszedte fizetésüket. Csak ebből látható és állapítható meg pontosan, hogy az elmúlt 5 évben tényleg mennyi fizetése folyt be a lelkésznek és tanítónak. Ezen egyházi adófőkönyv becsatolását pótolja tehát a mellékelt kimutatás, két példányban. Kérem azért a főtiszt, és nagymélt. Konventet, legyen szives kimondani, hogy: 1. Az egész magyarországi ref. egyháznak minden gyülekezetében teljesen új és a tényleges állapotnak megfelelő számítás eszközöltessék, illetve rendeltessék el
