Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-28 / 43. szám
Tizenhatodik évfolyam. 43. szám. Pápa, 1906. október 28 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖBÉBŐL. A DUNÁNTÚLI EV. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények _ ^ Az előfizetési dijak (egész évre 8 K? félévre a szerKesztőséghez Kis József felelős MßDjßlßllik IflinÖGIl YdSämäp, 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János ■—szerkesztő czimére küldendők. ' főmunkatárs czimére küldendők. Akinek nevét másfél századon át nem volt szabad magyar embernek büntetlenül ajakára venni, akit udvari fénytől elkábított, hatalmi erőszaktól megfélemlített rendi országgyűlés a haza ellenségének nyilvánított, aki száműzött volt életében és sokáig elfeledett maradt halálában, annak hamvai egy nemzet örömujjongása között térnek vissza most a hazai földre. Megilletődve, mély hódolattal fogadja Rákóczit Magyarország népe. Keserűség, harag, földi létünk kicsinyes tusáinak sok-sok szenvedélye eltűnnek mind a szivekből, hogy helyöket egy érzés: a lelkesedés érezése foglalja el. Édes hevülni magasztos eszményekért. Boldogság lelkesedni olyan Dicsőkért, kiknek élete magasztos eszmények szolgálatában telt el. És valóban ez a mi boldogságunk, nemzeti létünknek ez az egyetlen biztató reménysugara, hogy adattak nekünk minden időben tiszta lelkű szabadsághősök, akiknek élén glóriás alakként Rákóczi ragyog . . . Három esztendővel ezelőtt ünnepeltük meg a Rákóczi-szabadságharc kitörésének kétszáz éves évfordulóját. Méltó kegyelettel ültük meg emlékét annak a dicső küzdelemnek, mely egyenes folytatása volt ugyan annak a harcnak, amit a politikai és vallásszabadságért, az ország függetlenségéért, a nép jólétéért Bocskay, Bethlen és Thököly dicsőségesen megkezdettek, de amely ezeknél egyetemlegesebben ölelte fel Magyar- és Erdélyország egész lakosságát. A vezető eszme mind e szabadságharcokban egy és ugyanaz volt. Egy nagy nemzeti vágyódás élt a szivekben azóta, hogy Mohács mezején az önálló magyar királyság sirba hanyatlott : az önálló magyar királyságot uj életre kelteni. De a Bocskay és Bethlen kivívta diadalok csak ideig-óráig tartó reménységet tudtak támasztani a nagy cél elérésére. Sikereik nyomán a legvadabb reakció durva önkénye ütötte fel fejét az országban. Az osztrák uralomnak a törökkel szemben elért sikerei után a Habsburg-ház kormánya hódított tartománynak tekintette az országot, melyet a Kollonics politika halálos Ölelésének martalékául dobott. . . Három esztendővel ezelőtt ünnepeltük meg emlékét annak a regés napnak, mikor tárogatóhang zengett fel a Kárpátok alján, mikor Esze Tamás meg portyázó kurucai elébe siettek a Lengyelországból érkező Rákóczi Ferencnek, Zrínyi Ilona gyermekének, Thököly Imre mostohafiának, ki kibontotta hófehér lobogóját: Pro libertate! Három esztendeje ültük meg emlékezetét
