Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-14 / 41. szám
709 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LÁP. 710 az ultramontanizmu8 ördöge. (Ez utóbbit szinte lehetetlen elképzelni! Szerk.) Amaz felöltözik az akadémikusok „tisztes,, talárjába, kezében az „ész vallás“ e. foliánssal. Utegyengető assistense egy színtelen, fakó gyermek, a szót még nem meri kimondani, de előkészítőnek jó, se hideg, se meleg elvekkel.6 Aztán már könnyen megy a dolog lefelé német példákon okulva. (Mindez megtörténhetik a mostani helyzetben is. Példák vannak. Szerk.) (Folyt, köv.) Földvárt Jenő. Templomszentelés. Október 7-éu ritka szép ünnepély keretében folyt le a b.-somogyi egyházmegyében levő kadarkuti egyház díszes új templomának felszentelése. A templomszentelésre eljött főpásztorunk, főtiszt, és mélt. Antal Gábor püspök úr, ki okt. 6-án már a belső-somogyi egyházmegye határán, a kaposvári állomáson, hol nagyt. esperes úr számos lelkészszel, a megye főispánja méltóságos Kapotsfy Jenő és nagys. Sárközy Béla alispán urak és nagyközönség várta a vonat megérkezését, — impozáns fogadtatásba részesült. Onnan Kaposmérőbe ment nagys. Kovács Sebestyén Gyula kér. tanácsbiró úr vendégszerető házához. Okt. 7-én nagys. Kovács Sebestyén Gyula ur 4-es fogatán érkezett Kadarkutra, hol a lelkészlak udvarán, az ünnepélyre egybegyült lelkészek, tanítók, közönség várta s a helybeli lelkész úr a presbitériummal fogadta. Nemsokára megszólalt az új harang, hívogatva szép, érces hangján a templomba a vidékről is nagyszámmal egybegyült hiveket. 10 óra után mentünk be a templomba, ahol az új templomot egészen megtöltött ünneplő gyülekezetnek főtiszt, püspök úr tartotta a sziveket, lelkeket megható, a szemekbe könuyeket csaló templomszentelési ünuepi beszédet. Annak végeztével Császár István gigei lelkész B gyermeket keresztelt. Az urvacsorai beszédet nt. Nagy Lajos esperes tartotta s az úrvacsora osztást egy szomszéd gyülekezetbeli lelkész segédkezésével végezte. Végül a helybeli lelkész az egyház rövid történetét olvasta fel, melyben több meglepő adat fordúlt elő. A templomba be nem fért közönségnek a szomszéd hedrahelyi lelkész, nt. Németh József ur tartott beszédet. A templomból kijőve, a lelkészlakon bőven megrakott asztalhoz ültünk, amely ugyancsak dicsérte a házi asszonyt és a házi kisasszonyokat. Az Ízletes ételek és jó italok mellett szellemes toasztok fűszerezték a kedélyeket, így folyt le a kadarkuti templomszentelés, melyet tánc fejezett be. öreg este volt már, mikor a legjobb hangulatban, szép emlékkel távoztunk onnan. Rám, alulírottra nézve különösen tanulságos nap volt az, mert én ha a kadarkuti új templomra gondolok, egy nagy munkának az eredményét látom abban. Ugyanis 18 éve, hogy nt. Mozsonyi Sándor ur Kadarkutra ment lelkésznek, Anyagilag romban levő egyházat s elavult népet talált ott. Hozzá kezdett e munkához. Évről-évre közmunkával kerestetett a gyülekezettel mondhatom nagy összegeket, 6 — 900 forintig. Először a gazdasági épületeket hozatta rendbe, azután a lelkészlakot renováltatta. Akkor kezdett egy majdnem emberi erőt meghaladó munkához, t. i. hogy semmiből templomot építtessen. Én csak néztem a távolból, hogy mit tesz az a. testben kicsiny, de lélekben erős kis ember. Kezdve azon, hogy egyházmegyei számvevői tisztelet-díjjaiuak egy részét a teraplomalapra adta, felkuttatott minden forrást, amelyből csak meríthetett arra. Es amibe magam is majdnem kétkedtem, ő neki sikerült. Összehozta a templom alapot, 40 ezer koronát meghaladó összeget és építtetett a mai kor igényeinek kívül, belül megfelelő egy olyan templomot, hogy ma már elmondhatja : Kadarkút nem maradt el Hedrahelytől ! Bámulatos kitartást fejtett ki még az utolsó pillanatokban is. Olyan akadályok merültek fel előtte, amikor más talán szünetet tartott volna. Ó nem ! Haladt egyfolytában a kitűzött cél felé. A harangokra megadóztatta a községet felekezeti külömbség nélkül. Az orgonát maga állíttatta. A nők is kivették részüket az áldozatkészségből, amit egy szép urasztali terítő hirdet. Készen, felszentelve áll már az uj templom s hirdeti hogy van ma is ev. ref. áldozatkészség; sőt, hogy más felekezetüek felvilágosult tagjai is szivesen járulnak az ev. ref. vallásuak nemes törekvéséhez. Hirdeti, hogy a kitartó munka ma is, egyházi téren is, bámulatos eredményt tud felmutatni. Hirdeti nagyt. Mosonyi Sándor ur nevét még az utódoknak is, — aki aere perennis — emléket állított magának s elmondhatja, hogy megsegítette az úr, mert az új templom égfelé emelkedő tornyával az ő segedelmét hirdeti : elmondhatja immár egyházára : „A régiek elmúltak, mindenek megújultak !“ Vajha az új templommal a valláserkölcsi élet is megújulna ott ! Egy jelenyolt. Az egyház reformálásának szükségességéről. Irta Kálvin János. Ford. Ceglédi Sándor. „ (Folytatás.) A néppel szemben gyakorlandó egyházi fegyelemről az a véleményük, hogy csak a papok uralma maradjon sértetlenül, az adóból s a ragadományból ne vesszen el semmi: aztán tőlük büntetlenül lehet művelni minden dolgot, vagy legalább nem vesznek észre semmit. Tudjuk, hogy az emberek erkölcseiben szerteszét minő fonákság mutatkozik. Ez állításom igazolására nem hívok más tanút, mint téged, győzhetetlen Császár, s titeket kiváló fejedelmek. Ebsmerem, hogy a mai viszonyok megmagyarázására sok okot lehet felhozni, de ezek között első helyen fog állani, hogy a papok restségük s nem törődömségük folytán az istentelenek szenvedélyének fékjét meglazították. S ma hogy áll a dolog? A bűnök kiirtására, vagy legalább megakadályozására mily gondot fordítanak ? Hol az intés ? Hol a kikérdezés? Hogy egyébről hallgassak, haszná6 Jel. III. 16.
