Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-07 / 40. szám
687 DUNÁNTÜLI PROTESTÁNS LAP. 688 ebben bizonyos százalékkal egyházunk hívei is szerepelnek. Múlt évi jelentésem óta született és megkereszteltetett 18 kisded és egy felnőtt felekezetnélküli (ezelőtt izr.). Meghalt 12, házasságot kötött 1 tiszta és 2 vegyes pár megegyezés nélkül. Természetszerűleg ezen adatok sem teljesek s csakis az általam végzett lelkészi szolgálat eseteit tartalmazzák; holott úgy a lipótvári, mint az illavai királyi fegyintézeti lelkészek szolgálatait is igénybe veszik az illető vidéken híveink ; ezekre nézve kívánatos volna, ha egyházhatóságunk utasítaná őket, hogy az anyakönyvi adatokat a missiói központba szolgáltassák be. Fordúlnak elő ezenkívül nagyszámmal oly esetek is, amidőn ág. hitv. ev. lelkészek végeznek hiveink körűi temetési, esketési vagy keresztelési szertartást; ezekről szintén nem nyerünk értesítést. Azt tapasztaltam, hogy az ág. hitv. ev. lelkészek a geresdi egyezséget vagy félre ismerik, vagy tudatosan félremagyarázzák, midőn azt imperativ, nem pedig fakulatív erejűnek állítják s ebből kifolyólag missiói munkálkodásunkat az egyességgel ellentétesnek tekintik s híveinket csodálatos naivsággal magoknak reklamálják. Ez az állapot azonban a szervezkedéssel, annak teljes keresztülvitelével minden bizonnyal javulni fog ; a már kötelékbe vont hívek megfelelő tájékoztatást nyertek egyházi illetőségök kérdésében. Konfirmációi oktatást ez idén künn a missióban tartottunk Liptó- Rózsahegyen. A prozelitáskodás folyton működő hálója ez évben is eltántorított tőlünk egy családot, amely Vágújhelyen gróf Pongrác Adolf prépostnál nyert kenyeret és alkalmazást annak bére fejében, viszont hozzánk egy felekezetnélküli tért át. Presbiteri gyűlést tartottunk 9, egyházközségit 2 ízben, a hivatalos ügyek, levelezések forgalmát feltüntető iktatókönyv 350 sorszámot tartalmaz. A missiói terület külömbözo pontjain, Nyitrától fel egész Alsó- Kubinig és Liptóujvárig hitoktatói és egyéb lelkészi teendők végzése céljából 79 missiói utat tettem, mely a nagy távolságot íb tekintve legalább is 100 napi távollétet jelent, az évnek több mint 1/i részét, ezenkívül — ami különösen figyelembe veendő —- a velejáró tetemes költség, melynek alig fele nyer fedezetet a kongruával kapcsolatos fuvarátalány és az egyházhatósági missiói segélyekben ; így a teeti és szellemi fáradozás mellett még mindig személyes áldozattal vagyok kénytelen biztosítani a missiói munkálkodás sikerét. Hogy erre nézve számszerű adatokkal szolgáljak: a missiói lelkészek számára a folyó évi január 1-től vezetni elrendelt utazási napló félév alatt 5751 vasutkilomótert és 655 kor. költséget tüntet fel, tehát már 55 koronával többet, mint amennyi az egész évre adatik e óéira. Miben fog fedezetet nyerni a másik félév szükséglete, ha a fentebb említett vasúti kedvezmény megszerzésére egyházi hatóságunk erkölcsi tekintélyének egész súlyát latba nem veti ?! A városi életnek sokféle, elutasíthatlan igényei, a családi gondok, de a mérsékelt javadalmazásra is tekintettel, lehet-e azt várni, hogy személyes áldozattal pótoljam a hiányzó szükségletet ?! Jogos bizalommal várom ezen állapotok orvoslását és sürgősen kérem azon eszközökről való gondoskodást, amelyek természetes előfeltételek arra nézve, hogy ezen óriási területen akadálytalanúl folylyon, azaz biztosíttassák a lelkészi munkálkodás. Az egyházi adattárnak anyagi helyzetünket illető rovatai a következőket mutatják : 1905. évi zárszámadás eredménye I. bevétel 4005 korona, II. kiadás 3444 korona. 1906. évi költségelőirányzat úgy a szükséglet, mint a fedezet rovatában 9825 kor., mely magasabb összegnek megértéséhez fel kell említenem, miszerint egyfelől a templom-építéshez szükséges kölcsön törlesztési és kamat esedéke; másfelől az adóterhek megnagyobbodása folytán az 1848. XX. t.-e. végrehajtása esetén igényelt, adóteher csökkentésére szolgáló államsegély is felvétetett, bár ez évben arra nem is kerülhet sor, de a jövőben való biztosítása céljából adórendszerünket oly alapra fektetjük, amint azt a segélyre számító egyházaktól a zsinati határozatok 282. §-a megkövetelik. Ingó vagyonunk értéke 9378 K. Ingatlan érték 18740 K. Teher 9414 K. Vagyonszaporulat a múlt évihez képest 885 K. Adóssági tőkék törlesztésére és kamatokra 961 korona fordíttatott. Templom-alap gyarapítására szolgált nagy méltóságú özv. hereg Odescalchy Gyuláné 200 kor* adománya és egy mulatságnak 181 korona jövedelme. Különféle segélyekből befolyt: pénzintézetektől 90 kor., Nyitra várostól 500 kor., Baldácsyalapból 200 kor., kerületi missiói segély 200 kor., konvenli missiói segély 200 kor., tőkekamatsegély 400 kor. Ezek között bárki előtt is, aki az öt vármegyére terjedő missiónk nagyságát, fontosságát ismeri, a gondozásával járó költségeket el tudja képzelni, méltán csekélynek tűnhet fel a konventi missiói ellátmány, amidőn igen számos, külterülettel nem is biró, tehát ilynemű segélyekre még jogcímmel sem rendelkező, jellegükre nézve nem is missiói pontok, sokkal tetemesebb gyámolításban részesülnek. Ezen aránytalanságra jelentéseimben több ízben rámutattam már, sajnos, hogy eredmény nélkül! A széles munkamezőn a lelkesedés, a tettvágy önmagában keveset ér,* ha megfelelő támogatás hiányzik, ha az eszközök elégtelensége korlátol a munkálkodásban, lehangolja, elcsüggeszti a buzgó igyekezetét. Missiói segélyünknek sokszor megsürgetett 800 koronára, a kerületi államsegélynek 300 koronára leendő felemelését s a ruttkai missiónak is az önálló kialakulás előmozdítása céljából megfelelő gyámolítását bizalommal kérem és várom. Nyitrán. Sediyy László. * E jelentés mutatja, hogy igen sokat ér! De épen ezért anyagilag is megfelelően kell méltányolni. Nyitra segélye kirívóan csekély. Szerk.
