Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1906-09-16 / 37. szám

637

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

638

Végül még egy van, amire figyelmüket különösen felakarom kivni, mert ez mintegy a többi kötelességeket is magába foglalja és ez az intézet, annak alapítói, elöljárói iránti kegyelet és tiszteletteljes szeretet.

Megvagyok róla győződve kedves növendékek, bogy közülök a legtöbbnek lelkében a kegyelet és bála e figyelmeztetés nélkül is él s nem is fog soha kialudni. Ámde nemcsak egyeseket, hanem mindenkit teljesen át kell hatni annak a tudatnak, hogy Isten és szülőik után legtöbbet azoknak köszönhetnek, akik e nevelő és tanintézet felállítására, fentartására minden önzés nélkül, a legnemesebb emberbaráti érzelem által vezettetve nagy áldozatokat hoztak és hoznak, vagy életök javát ma is a tanítás és nevelés munkájának szentelik.

S vajon mi más lehetne e nagy áldozatoknak méltó viszonzása, mint az, hogy a óéit, melyért ez intézet felállíttatott, egész lélekkel előmozdítják s e cél elérésében az intézetet, annak elöljáróit, tanártestületét teljes erejökkel támogatják. Ezt annyival is inkább megtehetik és meg kell tenniök, mert az intézet elé kitűzött cél épen az önök kiképzése, nevelése, az, hogy belőlük a családnak, társadalomnak, egyháznak, hazának egyaránt hasznos tagokat neveljünk. Azokon kívül, amiket az előzőkben felsoroltam, elősegítik e célt a tisztelettel, melyet feljebb valóik, az engedelmességgel és bizalommal, mellyel különösen tanáraik és tanárnőik iránt tanúsítanak. S hálájokat legjoban azzal nyilváníthatják az intézet iránt, ha szorgalmuk, kitartásuk s kifogástalan magaviseletük által az intézet jó nevét, hírét emelni iparkodnak.

Ezzel el is bocsáthatnám önöket, ha még egy igen kedves kötelességet nem kellene teljesítenem, úgy az egész intézet, mint annak tantestülete és növendékei nevében is. Mióta intézetünk felejthetetlen emlékű alapítójának, László Józsefnek nagylelkű alapítványából s az egyházkerület áldozatkészségéből tanintézetekkel egészitetett ki, állandóan érzi a nemeslelkü alapító ép oly nemeslelkü utódjának s a szó legvalódibb értelmében végrendeleti végrehajtójának szeretetét s jóindulatú gondoskodását.

Intézetünk egyházi gondnoka nagyt. és nagyságos Czike Lajos ur, messze túl menve azon határon, melyet eléje az egyházkerülettől nyert megbizatástszab, élénk érdeklődéssel kisérte és kiséri intézetünk életének minden mozzanatát, hathatósan támogatja és segíti elő mindazt, a mi intézetünk fejlődésére, felvirágozására kedvező hatással lehet, s időt és fáradságot nem kiméivé, jelentékeny részt vesz abban a munkában, amelyet az intézet elé kitűzött magasztos cél elérésére mindannyian vállvetve igyekezünk végezni. A növendékek és a tantestület részéről gyenge szavakkal kifejezett hála és igaz szeretet, amellyel mindannyian tiszta 8zivből adózunk, legyen némi viszonzás ez önzetlen és eredményes fáradozásért, amely hogy minél több időn át történhessék, kérem a Mindenhatót, hogy a mi igen szeretett és tisztelt gondnokunkat mindannyiónk örömére, tanintézeteink javára s egyházunk díszére még számos éven át tartsa meg.

KönyrismertEtés.

Vallás és Élet. Egyház és Állam.

Irta dr. Bartók György püspök. Ara 1 korona 50 fillér. Kolozsvárott. Sztupjár István könyvnyomdája, 1906.

E 84 lapra terjedő, igen csinos kiállítású füzet külön lenyomat az Erdélyi Prot. Lap folyó évi számaiból. A tudós és egv nagy egyházkerület kormányzása mellett a tudománnyal valóban szorgalmasan foglalkozó szerző korunknak legégetőbb kérdéseit tárgyalja benne. Nem hallgathatjuk el csodálkozásunkat afölött, hogy Bartók püspök űr gyülekezetének és egyházkerületének sok gondja, konveDti és zsinati bokros elfoglaltásai közepette is újabb meg újabb jelét adja elméleti téren való, a tudományt, az egyházi és állami közélet előhaladását derekasan szolgáló működésének. I9ü3-bau jelent meg Kálvin nagy munkája első kiadásának fordítása, amelynek revisióját egyik Ő végezte; 1904-ben adta ki a „Református egyházak presbiteriális szervezete“ c. nagyobb terjedelmű és igen sok utánjárást kívánó munkáját. Ilyen arányú munkásságot a magyar református egyházban még azok közül is kevesen fejtenek ki, akiket nem nyugtalanít a mindennapi élet kisebb és nagyobb bajainak, kellemetlenségeinek akkora köre, mint az erdélyi református püspököt. Ezért méltán megilleti őt az elismerés.

Az egész füzet az egyháznak és államnak egymáshoz való viszonyával, annak helyes megállapításával foglalkozik és kiterjeszkedik minden vonatkozásukra. Bevezetésül szól az ember szellemi világa és az eszmékről ; a vallásról és a vallásos nevelésről.

A munka igen tanulságos ; gazdag történelmi visszapillantásokban, a tanulságok levonásában; nyílt, bátor a jelen viszonyok való megállapításában, leplezetlen bemutatásában és a teendőknek logikus megállapításában. Természetes, hogy lesznek sokan a mi sorainkból is, akik itt-ott nem értenek egyet vele, sőt talán elámulnak azon, hogy egy református püspök ilyen elveket vall ; de a szigorú következetességet, az egységes magyar nemzeti s valóban keresztyén műveltségért való igen lelkesedést senki se fogja elvitatni, avagy csak elvitatni akarni is tőle. Az iskolákról pl. ezt mondja: „Akinek a tudományról fogalma van, az soha sem lesz kapható arra, hogy egyetemeinket, gimnáziumainkat és reáliskoláinkat egyházi hatóságok kényére és szabad tetszésére bízzuk. Egyházi gyámkodásra a népiskoláknak sincsen szüksége. A hittant kivéve, a többi tárgyak nem képezhetik felekezeti disciplinák anyagát“ . . . Előtte természetesen főleg az erdélyi viszonyok lebegnek, ahol egy kis községben 3—4 felekezeti iskola van, mindegyik államsegéllyel s minimális tanítói fizetéssel .. . A lelkipásztorok tudományos kiképzésére szükséges theologiai fakultások felállítását szintén az állami feladatok körébe utalja. Itt külön szakaszokban szól a „papságról“, „az állam és a klerikálizmusról“, a tudományegyetemek és a theol. fakultásokról, a theologiáról római kath. és protestáns szempontból, az állami és felekezeti közoktatásról. Azt mondja, hogy theol. fakultások nélkül