Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-16 / 37. szám
635 636 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. ségekkel. Nem csoda, ha annak a növendéknek, aki ilyen fajta beszédeket hall, néha eszébe jut a nehéz munka közben, hogy hát osakugyan lesz-e nekem szükségem erre a tanulni valóra, nem lehetnék-e el nála nélkül is ! Kedves növendékek! Erre a kérdésre komoly, higgadt megfontolás után maguk is megfelelhetnek, ha meggondolják, hogy a tudomány nem egyéb, mint a lélek tápláléka, amely nélkül a női lélek ép oly kevéssé lehet el, mint ahogy nem lehet el bármilyen szervezet sem a neki megfelelő testi táplálék nélkül. Sőt tovább megyek. Mivel éppen a szellemi táplálék az, ami minket az állatok fölé emel, egyenesen lealacsonyító a nőkre nézve, ha őket ennek megemésztésére nem alkalmasoknak, vagyis a tudományok felfogására nem elég éretteknek állítják. Kétségtelen, hogy vannak szorosan szakismeretek, amelyek egyedül azokra nézve értékesek, akik megfelelő életpályára készülnek s azt is el kell ismerni, hogy különösen az u. n. életpályák legtöbbje csak az erősebb nem által tölhető jól be: de ebből korántsem következik az, hogy a nők "semmiféle önálló életpályára nem alkalmasak 8 különösen nem következik az, hogy az általános műveltséghez tartozó tantárgyak tudása és alapos elsajátítása ne épen olyan fontos és szükséges lenne a nőkre, mint a férfiakra nézve. Különben is ami intézetünk felső tanfolyama szakintézet, olyan szakintézet, amely a nevelői és tanítói munkára készít elő, tehát arra az életpályára, amely a női hivatásnak legjobban megfelel s amelyen épen ezért a nők a férfiakkal legalább is egyenlő sikereket mutathatnak fel. És a szaktárgyak mellett jelentékeny szerepet visznek itt is az általános műveltséghez tartozó tárgyak, amelyekre egy leendő tanítónak vagy tanítónőnek kétszeresen szüksége van. Vajon lehet-e kétség az iránt, hogy ezeknek tanulása alól senki magát jó lelkiismerettel fel nem mentheti, még kevésbbé pedig azok, akikre egy egész nemzedék lelkiismeretes gondozása és nevelése lesz bizva ! Igaz ugyan, hogy úgy az alsóbb, mint a felsőbb oktatási fokon vannak ismeretek, amelyeknek a szó közönséges értelmében nagyon kevesen veszik hasznát, de ezekre is mint elmeképző, értelemfejlesztő, az emlékezetet és ítéletet erősítő lelki táplálékokra épen úgy szükségük van, mint a vízre és levegőre, amelyeknek óriási jelentőségét csak akkor érezzük, ha azokat többé-kevésbé nélkülözni vagyunk kénytelenek. A pontos kötelességvégzésnél tehát ne tegyenek különbséget hasznos és kevésbé hasznos tudni való között s ne a szerint végezzék feladataikat, hogy lesz-e arra az életben a saját nem eléggé kialakult véleményök vagy mások meggyökeresedett előítélete szerint szükségük, hanem igyekezzenek mindent tanáraik útmutatása és kívánalma szerint jól elvégezni. Meg lehetnek róla győződve, hogy ezúton oly lelki gazdagságra tesznek szert, amelyet minden körülmény között értékesíthetnek, s amelynek beosét idővel mindjobban és jobban felismerik és méltányolják. Arra nézve pedig, hogy volnának tárgyak, amelyeknek felfogására a nők nem képesek s hogy azok nehézségeit épen azért hiába is igyekeznék leküzdeni: elég lesz kétpéldát hoznom fel. A nőknél ugyanis különösen kettőnek a hiányát szokták felemlegetni s szinte megcáfolhatlan tények gyanánt hozni fel. Az egyik az elvont tudományok így különösen a mathematika iránti fogékonytalanság, a másik az eredményes vizsgálódás, illetve kutatás feltételeinek: a türelemnek és kitartásnak hiánya. Az elsőnek, az elvont tudományokra fogékonytalanságnak frappáns cáfolata Kowalewszki Zsófia, mathematikai írónő. A legbonyolultabb mathematikai bizonyítás, amely igen éles s kiválóan elvont gondolkozást tételez tél, tőle eredt s egy legkiválóbb férfi-mathematikusokkal folyt versenyen ő vitte el a pálmát és pedig — illetékes bírálók Ítélete szerint — a legnagyobb biztossággal és könnyűséggel. A másiknak, a kellő körültekintésnek, kutatásnak és türelemnek élő példája a rádiumnak, e csudálatos anyagnak felfedezője Curie asszony, aki szinte példátlan kitartással és éles elmével jutott el mérhetetlen fontosságú felfedezésére, a sugárzó anyagnak előállítására. Kissé hosszasan is foglalkoztam a nők tehetségeivel és munkabirásával szemben táplált előítéletekkel s hiszem, hogy némileg feleslegesen is, mert hisz a legtermészetellenesebb lenne, ha épen nők igyekeznének a saját magukat lealacsonyító s társadalmi és nevelői hivatásuk betöltésére bénítólag ható balvéleményeket táplálni és fentartani! Az iskolai és általában intézeti kötólességeknek és teendőknek lelkiismeretes teljesítésén kívül nagy gondot kell fordítani — különösen leánynövendékeknek — a kifogástalan magaviseletre. Bizonyára hallották már azt a régi, örök igazságot tartalmazó mondást, hogy „aki előre halad a tudományokban, de hátra megy az erkölcsökben, nem előre halad, hanem hátra marad.“ És ez az erkölcsi hátramaradás sokkal szigorúbb megítélés alá esik, mint a tanulásban való esetleges gyengeség. Mert az, hogy a tanulmányokban valaki milyen előmenetelt tanúsít, nagyon sok körülménytől függ. Befolyással van arra az Istentől nyert tehetség, értelem, emlékező képesség, a hajlam, tanulni tudás s még sok más, nem egyszer véletlentől függő feltétel. De hogy valaki jó legyen, hogy erkölcsileg kifogástalan magaviseletét tanúsítson: az kizárólag magától, a saját elhatározásától függ. Ez az oka és magyarázata annak, hogy a helytelen magaviseletét nemcsak az iskolában, hanem azon kívül is szigorúbban Ítélik meg, mint a tanulásban felmutatott gyengébb eredményt s hogy az önérzetes növendékeket sokkal jobban bántja a magaviseletből, mint az egyes tanulmányi tárgyakból kapott gyengébb osztályzat. Hogy ezt elkerüljék, ővakodniok kell minden helytelen vagy épen tiltott cselekedettől s mindenekfelett az őszinteség hiányától é» a valótlan állításoktól, amelyekkel nemcsak magukat bélyegzik meg, hanem másokat is érzékenyen megbánthatnak.
