Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-09 / 36. szám
Tizenhatodik évfolyam. 36. szám. Pápa, 1906. szeptember 9. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI EY. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden Vasárnap, 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János -■ szerkesztő czimére küldendők. = ■ főmunkatárs czimére küldendők. , Előre! Nem hiába volt a régi protestáns egyházaknak egyik leggyakrabban hangoztatott alapelve és meggyőződése, hogy az iskolák az egyház veteményes kertjei. Vallották ezt öntudatos, mély meggyőződéssel s ennek hatása alatt rendületlen akaraterővel keresztülvitték, hogy összes iskoláikat s az azokban tanuló ifjak szivét mély vallásos érzés mellett protestáns anyaszentegyházunk iránt meleg szeretet hatotta át. S ez a mély vallásos érzés s az egyházunk iránt való szeretet szinte csodás tettekben nyilatkozott. A 17. és 18. század súlyos küzdelmei alatt, sőt még a múlt század elején is ez hatotta át a tehetősebb világiak százait és ezreit. Ez lelkesítette őket annyira, hogy szivvel-lélekkel, ésszel s ha kellett pénzzel is támogatták egyházunkat és annak iskoláit. Sajnos, az újabb időben sok minden megváltozott. Elég gyakran hallhattuk ugyan még ünnepélyes alkalmakkor azt a szép mondást, hogy az iskolák az egyház veteményes kertjei. De többnyire csak úgy hangzott ez, mint egy régi, megszokott frázis, amely mögött nincs őszinte meggyőződés. S épen ezért csak puszta hang volt, mely hatás nélkül oszlik a légbe. Nagy hiba volt, hogy protestáns egyházunknak ez egyik fontos alapelvét puszta frázissá hagytuk sülyedni. Hatása meg is látszik a legújabb idők eseményeiben. Olyan középosztály került ki iskoláinkból, mely inkább csak megszokásból, magyaros konzervativizmusból vagy épen kálvinista gőgből marad meg apái hitében, nem pedig élő hitből, mely folyton munkás tettekben nyilvánul. Hogy mi ennek az oka, vagy kik ennek az okai ? — azt nem lehet ily rövid cikk keretében kifejteni. De különben is mit érnénk el a hiábavaló bűnbak kereséssel ? Igen-igen sokan, talán mindnyájan okai vagyunk ennek. De biztat a remény, hogy nem lesz ez mindig így. Uj élet és ébredés jeleit láthatjuk egyházi életünk mezején mindenütt. Újra meggyőződéssel kezdjük hangoztatni: Az iskolák az egyház veteményes kertjei. Akié az ifjúság, azé a jövő. Amelyik egyház élő hittel tudja megtölteni az ifjú nemzedék szivét, azé lesz a győzelem és diadal. A katholikus egyház eltanulta tőlünk a mi nagyértékü alapelvünket. Teljes erővel s az uralkodás céljaira alkotott szervezetének felhasználásával küzd iskoláiért s az azokban tanuló ifjúság lelkének teljes megnyeréséért. De különösen fokozott erővel küzd azért, hogy a felsőbb iskolákban tanuló ifjakat tökéletesen a maga részére hódítsa. Ezekből kerül ki az ország vezető osztálya s ha ezeket fanatikus híveivé tudja tenni, akkor — azt hiszi — övé a diadal. A katholikus iskolákban olcsó pénzért, a protestáns iskolákban tanuló ifjak közt pedig akár ingyért is terjeszti a „Zászló“ c. ifjúsági lapot, mely tagadhatlanul kitünően szerkesztve szolgálja a katholikus egyház legkizárólagosabban felekezeti érdekeit. E lap — mint mondják — magasabb támogatás mellett mintegy húszezer példányban jelenik meg. E dolgokat nekünk nem szabad csak úgy közönyösen szemlélgetnünk. Akié az ifjúság lelke, azé a jövő. Ha mi csak olyan közönyös, 36
