Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-12 / 32. szám
Tizenhatodik évfolyam. 32. szám. Pápa, 1906. augusztus 12. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. 1 ' A DUNÁNTÚLI EY. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények ... , Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerKesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden vasárnap. 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János — szerkesztő czimére küldendők. .. . . főmunkatárs czimére küldendők. — Theologusképzős Meghozta a posta pápai főiskolánk ez évi értesítőjét. Örömmel lapozgattam benne, mert annak minden sora csak haladást mutat fel. Úgy a theol. akadémia, mint a gimnázium népes volta, a hallgatók és tanulók jó előmenetele, a különböző ifj. egyletek virágzása, az ifjúság önmunkássága mind jobban és jobban fokozzák azt a bizalmat és elismerést, amelyet egyházkerületünk és az érdekelt közönség főiskolánk kormányzói és tanárai irányában mindenkor táplált. Ha az iskola mindig ilyen jó kezekben lesz s azok a jó kezek mindig ilyen lelkesedéssel fogják szolgálni a művelődés szent ügyét; akkor az iskola gyermekei nemcsak a tudományban és a tudománynak a gyakorlati életre való alkalmazásában lesznek kitűnők, hanem fenn fogják tartani, sőt növelni fogják iskolánk százados jó hírnevét! Nem akarok itt a tanári karok munkájáról sokat beszélni; az én gyenge szavaimnál sokkal hatásosabban beszélnek a főigazgató és az egyházkerületi látogatók dicsérő jelentései. Csak a theol. akadémiánál akarok egyet-mást megjegyezni! A különböző theol. tárgyak elméleti oktatása ellen szót nem lehet emelni. Azonban közeliemért dolog, hogy az elmélet magában véve féloktatás s a legjobb elméleti tudós minden tudománya kárba vész, ha azt gyakorlatilag érvényesíteni nem tudja. Ezen elvet alkalmazza a theol. tanári kar az önképzőkörben, a gyak. seminariumi órákon. De amely tantárgyakra nézve igen fontos lenne, ott nem találjuk a gyakorlatot. Ezek : a neveléstan, módszertan, katechetika. Ma már olyan világot élünk, hogy iskoláink egymásután mennek át a, község és az állam kezébe. A hitoktatás sok helyütt egészen a lelkészek vállára nehezedik, a konfirm. oktatás pedig majdnem mindenütt. Theologiánknak tehát nemcsak kitűnő papokat kellene nevelni, hanem és önmunkásság. olyan papokat, kik úgy a felnőttek, mint a gyermekek tanításában is otthon vannak. Ezért — azt hiszem — szükséges lenne a »gyakorlati hittanítás« behozatala olyanformán, mint a tanítóképző-intézetekben szokásos. Ennek a vezetését nt. dr. Horváth úr, aki a nevelési tárgyakat oly vonzóan tudja előadni és nt. Csizmadia úr, aki valóban tud jó lelkipásztort nevelni, biztosan hiszem, hogy szívesen elvállalnák. Lelkes munkájukért pedig a kerület sem maradna hálátlan. A pápai elemi iskola és a gimn. I—IV. osztály növendékei körében heti 1—2 órán folyhatna a gyakorlat, amelyet követne a szakszerű birálat és figyelmeztetés. Teljes hitem, hogy e gyakorlati órák a theologusokra és egyházunk szent ügyére jótékony hatással lennének, az illető tanár urak eddigi érdemeit pedig meghatványoznák ! Az »ének« tanítására is gondot kellene fordítani, amennyiben az »ének«-et, mint rendes, kötelező tárgyat jó lenne bevinni a theologiára és pedig a »zené«-vel kapcsolatban. Ez sem lenne lehetetlen. A theologusok heti óraszáma nem sok, heti 1 énekórát könnyen lehetne becsatolni. Gáthy Z. vagy ítácz D. urak valamelyike — hiszem — elvállalná az előadást, amely a zenei ismeretek oktatása mellett harmóniumgyakorlatokból, egyházi énekeink kotta szerinti betanulásából állana. Hogy pedig a tanítás sikeres legyen : az ifjak rendesen kollokválnának, sőt a II. lelkészképesítő vizsgálaton vizsgát is tennének. Ezen gondolatomra a következők vezettek : Egyházunkban parancsoló szükséggé vált, hogy a lelkészek — mint hitoktatók — a hitoktatás keretében egyházi énekeinket tanítsák; mint lelkipásztorok a felekezeti iskolákban az énektanítást ellenőrizzék, gyülekezetünkben a templomi éneklést szebbé, szabatosabbá tegyék, énekkarokat létesítsenek és vezessenek, kántor-32
