Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-29 / 30. szám
507 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 508 állásra Kutassy Erzsébet, a pálfai állásra Csathó Klára. A közgyűlés a rendben lefolyt választásokat megerősítette. Ezek után a szükséges bizottságok alakíttattak meg. Megválasztattak, illetve kiküldettek : a) a díjlevél bizottságba esperes és gondnokon kívül: Kutassy Ferenc, Tóth Károly, Vargha Kálmán, Pálfy Károly és Kenessey Gyula. b) a segélykérvényi bizottságba : Kutassy Ferenc, Bózsa Péter és Knopp Árpád. Kérésük folytán az egyházmegyébe kebeleztettek : Czakó Gyula mezőkomáromi és legifjabb Medgyasszay Vincze balatonfőkajári segédlelkészek. Élénk érdeklődés mellett tárgyalta a közgyűlés a küngösi iskola ügyet, melyet alapos tanulmányozás után teljes megvilágításban ifj. Medgyaszay Vince ismertetetett, melyet végül több hozzászólás után egyhangúlag elfogadott. Az iskolának ref. jellegét továbbra is fenntartani fogja s minden oly ténykedés ellen, mely annak jellegét, az egyháznak az iskolához való jogát megtámadni akarná, tiltakozik. Ezen tárgyak után kisebb jelentőségű ügyek nyertek elintézést s az egyh. számvevői jelentések valamint a segélykérvények elintézése után a közgyűlés berekesztetett. Másnap az egyházmegyei bíróság ülésezett, melyen a világi elnöki tisztet Mészöly Gyula s később Pálfy Károly tanácsbirák töltötték be. Ez alkalommal a régóta húzódó Józan István falubattyáni tanító elleni fegyelmi ügy nyert elintézést és pedig oly módon, hogy a beadott panaszok nagyobb beigazolást nyervén, nevezett tanító Vs nyugdíjjal állásától elmozdíttatott. Néhány, kisebb jelentőségű ügy elintézése után az ülés berekesztetett. A mezőföldi ev. ref. egyházmegye lelkészi értekezlete. A mezőföldi ref. egyházmegye lelkészi értekezlete julius hó 17-én, a közgyűlés első napjának délutánján tartotta gyűlését Bakó Imre elnöklete alatt. Elnök az értekezlet fontosságát napjainkban s a reá várakozó hivatást hangsúlyozva az értekezletet megnyitja. 1. Tárgyalás alá került Miklós Géza székesfehérvári lelkész szóbeli előadása mellett a kultuszminiszternek a zsinathoz intézett s a közös prot. bizottság memorandumára adott válasza, mely szerint a kormány hajlandó a két prot. felekezetnek 3 évi részletben három millió koronát a kultusztárca terhére kiutalni, mely első sorban az adóteher csökkentésére, a lelkészi nyugdíjintézet felállítására és közigazgatási költségek fedezésére fordítandó. Előadó ismerteti a prot. egyházak igényeit, melyeknek kielégítését az 1848. XX. t.-c. végrehajtásaként az államtól jogosan várhatjuk ; ismerteti továbbá ezen leirat hiányosságát, mert a felterjesztett memorandum és pótfelterjesztésre adott válasz nem szól semmit a lelkészi korpótlékról, a 2400 koronás minimumról, melynek elsője pedig határozottan megvolt ígérve, nem szól a humanitárius intézmények segélyezéséről; kimutatja, hogy ezen felajánlott 3 millió még a jelzett célokra is elégtelen, csak alamizsna jellegével bír, mert a mindenkori kormány jóindulatától függ ; ismerteti továbbá az e körül országgyűlésben, félhivatalos lapokban és egyébütt megindúlt eszmeáramlatot, melyből megdöbbenéssel állapítja meg, hogy a kormány ezen alamizsnával a prot. egyházakat kielégítettnek látja, sőt most államsegélyből a r. kath. papság fizetésének kiegészítését helyezi kilátásba, ami meghamisítása az 1848. XX. t.-cikknek, melyben feltétlenül benne van a szekularizáció, ez pedig a r. kath. egyház kétszeres dotálását vonná maga után. Az előadónak az ügyre vonatkozó ismertetése és többek hozzászólása után az értekezlet határozatilag kimondotta, hogy a kultuszminiszter által kilátásba helyezett 3 millió koronát a prot. egyház igényeinek, közel 400 esztendős nemzet-fenntartó szolgálatainak, alaptörvényben gyökerező jogainak kielégítéséül nem tartjhatja, hanem csak az első lépésnek és kezdetnek tartja arra néze, hogy jogos igényei kielégíttetnek és aggodalommal lát minden olyan törekvést, mely ezt gátolni és hátráltatni törekszik, felemeli szavát minden olyan kísérlet ellen, mely az 1848. XX. t.-c. félremagyarázásával és kisajátításával újabb adományt óhajt juttatni a r. kath. egyháznak a prot. egyházak mellőzésével és önérzettel követeli az 1848. XX. t.-c. teljes végrehajtását. Add:g is, mig ez megtörténik, követeli a lelkészi korpótléknak, 2400 koronás fizetési minimumnak első sorban ; az egyháztagok adóterhei csökkentéséhez és a lelkészi nyugdíjintézet felállításához szükséges összegnek másodsorban és a zsinat által jelzett egyéb célokhoz megkivántató összegnek tételes törvényben biztosítandó megadását, úgyszintén a már kilátásba helyezett 3 millió koronának — mely szerintünk az első lépés a fenti igények kielégítésére — azonnal törvényben biztosítását. Ugyancsak Miklós Géza hívja fel az értekezlet figyelmét arra a körülményre, hogy a kultuszminiszter által kilátásba helyezett s három év alatt 3 millió koronára emelendő segély a válaszirat szerint az egyházi adóteher csökkentésére, a lelkészi nyugdíj-intézet felállítására és közigazgatási szükségletekre fordítandó, tekintettel arra, hogy ezen összegből a ref. egyház javára 1,800.000 kor. esik, ez az összeg pedig ezen célok kielégítésére elégtelen, kéri az értekezletet, hogy foglaljon állást, mely célra tartaná első sorban fordítandónak ezen összeget. Az értekezlet határozatilag kimondja, hogy addig is, mig a prot. egyházak törvényes igényeiknek teljes kielégítését megnyerik, — tekintettel arra, hogy a miniszter által jelzett célokat a zsinat is elfogadta — ezen összeg első sorban egyedül az adóteher csökkentésére, s ha marad — a lelkészei nyugdíjintézet felállítására fordítandó, s nem tartaná célszerűnek, ha az apróbb, esetleg személyi célok kedvéért szétforgácsoltatnék. Ezen két határozat az egyházkerületi lelkészértekezlet utján, az egyházkerületi gyűlésre az egyetemes konvent elé juttatás céljából felterjesztetni, — a testvérértekezletek
