Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-29 / 30. szám
505 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. 506 vatásunkkal. De hát ki tudna ezen megütközni. Ki látta, hogy a nyomorúság és elhagyottság keresztjét lelkesedéssel és vígan emelte az ember? Hogy nem tudunk lelkesedni, hogy el-elmaradunk a kortól, hogy felülmúlnak állami kartársaink, hogy nem Írunk, nem olvasunk, még azt is elismerem. De hát van nekünk iskolai könyvtárunk ? Van nekünk módunk arra, hogy 1—2 szaklapot járassunk ? Áldozhatunk mi a mindennapi sovány kennyérböl annyit, mint amennyit állami kartársaink iskolájuk költségvetése keretében ezen célokra évenként fordíthatnak ? Sajnos, nem rendelkezünk e tekintetben a legszerényebb eszközökkel sem. Igaz, szeretné az egyház a kitűnő iskálát, büszke is lenne a vezető helyen, de áldozni érte, gondoskodni a megfelelő eszközökről tanító és tanítvány számára sokszor egy fillér erejéig sem akar. Amit pedig tesz kényszer, a felülről jövő nyomás alatt, teszi panasszal és zúgolódással. Továbbá, a tapasztalás azt kizonyítja, hogy az iskolaügyi rendelkezések, törvények végrehajtása, egy kis gonddal, egy kis teherrel jár, néha egy kis kellemetlenség is csatlakozik hozzá. E miatt aztáu azok a bizonyos kimutatások, jelentések, panaszok ott maradunk az illetékes hatósági és nem hatósági asztalokon minden komolyabb következmény nélkül. Bezzeg nem történik ez a katonaügyi dolgokkal. Pedig ez is törvény, az is törvény. Hiába van megírva: „amit akarsz cselekedni, hamar cselekedjed!“ Amit az állami iskolákról elmondottam, abban benne foglaltatik az is, milyennek kellene lenni ami népiskoláinknak. Ha jó a tanterem, fel van rendesen szerelve, kellemes annak s tanítójának helyzete, ha kellemes fekvése, vonzó annak környezete, mindjárt megfelelőbb az szellemi tekintetben is. Szeretném a magam részéről, ha a mi iskoláink belső világa, szelleme, valósága derült, hangulatkeltő, kedélyes, a szeretet melegétől áthatott volna. Ha nevelő hatása úgy érvényesülne, úgy alakulna ki, hogy az erős, magyar kálvinista jellem teljesen kifejlődik mindenegyes tanítványunkban. Ha a kálvinista öntudat oly szilárd lenne mindenegyes növendékünk lelkületében, hogy azon még a pokol kapui se vehessenek diadalmat. De hisz ez nem is rajtunk múlik. Én hiszem : ha meglesznek az eszközeink, a célt is jobban, biztosabban megközelítjük. Ha jó a tanterem, jól be van rendezve, külső, belső tisztaságáról kellőképpen gondoskodva lesz, ha hygienikus szempontból se tanítványnak, se tanítónak kifogása nem lehet, ha végrehajtatnak az iskolaügyi törvények, ha nem harmad, negyedrendű kérdés lesz az egyházban az iskola ügye, ha a protestáns néptanító tisztességes megélhetése nem lesz már utópia, akkor majd kialakul az az erős kálvinista öntudatot lehelő protestáns iskola, amelyre most is törekszünk, de el nem érhetjük, mert hiányzanak a megfelelő eszközeink. Ha majd kifejlődik iskolafenntartóinkban, vezető és irányító férfiainkban az a kulturális érzék, mely a svédeknél, a norvég parasztoknál s magyar zsidó polgártársainknál már régen megvan, ha a kultúra majd első rendű szükség lesz nálunk protestánsoknál s mint nélkülözhetetlen intézmény lép előtérbe a jó iskola, könnyebb lesz a helyzetünk, s megfelelőbbek lesznek iskoláink is. Addig azonban sajnos, csak az „Ember tragoediája“ szerzőjét idézhetem : „Ember küzdve küzdj és bízva bízzál !“ (Folyt, kö^.) A mezőföldi ev. ref. egyházmegye közgyűlése. A mezőfbldi ev. ref. egyházmegye folyó hó 17-én és folytatólag 18-án tartotta Székesfehérvárott a ref. egyház tanácstermében évi rendes közgyűlését élénk érdeklődés mellett. Az elnöki tisztet egyházi részről id. Medgyasszay Vinoe esperes és világi részről Kenessey Miklós gondnok töltötte be. Elnöklő esperes megállapítván a közgyűlés határozatképességét, a gyűlést buzgó imával nyitotta meg, melynek meghallgatása után a kitűzött tárgyak elintézése vette kezdetét. Nagy érdeklődéssel hallgatta a közgyűlés a gondosan szerkesztett esperesi egyházlátogatási jelentést, melynek során örvendetes tudomásul vette a közgyűlés, hogy a soponyai egyházhoz tartozó Kisláng pusztán, melyet az eddigi tulajdonos gróf Zichy János úr politikai községgé alakított, új leányegyház alakult s már eddig 147 család tartozik kebelébe. A hívek lélki gondozását ez idő szerint Szabó Kálmán soponyai lelkész úr látja el, míg az egyház tanítóról már gondoskodott e ez alkalommal annak díjlevelét is bemutatta jóváhagyás, illetve megerősítés végett. Örömmel vette tudomásul azt a bejentést is, hogy a nemes gondolkodású főúr saját elhatározásából ezen újonnan alakítandó egyház tisztviselőinek javadalmazására 45 hold földet ajándékozott. Ezzel kapcsolatban említtetett, hogy a sárkeszi és nádasdladányi egyházak részére az ottani földbirtokos, gróf Nádasdy Ferenc úr, az újonnan épített iskolák céljaira nagyobb mennyiségű anyagot ajándékozott. Midőn a közgyűlés ezen nemes adományozásokat örvendetes tudomásul vette, egyhangúlag jegyzőkönyvi köszönetét mond úgy gróf Zichy János, valamint gróf Nádasdy Ferenc urnák. Szomorú tudomásúl szolgált esperes urnák jelentése, hogy az egyházmegyének egyik kiérdemült lelkésze, volt tanáosbirája, nagyt. Bátky Károly úr volt fülei lelkész, az év folyamán elhunyt. Emlékét az egyházmegyei közgyűlés jegyzőkönyvében örökíti meg. Ezek után az év folyamán történt személyi változásokról tett részletes jelentést a főjegyző, melyeknek eredménye következő : Megválasztattak lelkészekké: a pálfai egyházba Patkó Károly, a falu- és szabadbattyáni egyházba Csikós Péter, a simontornyai egyházba Péosvárady Béla, a berhidai egyházba Csepy Miklós lelkészek ; mig a megüresedett tanítói állások következőkkel töltettek be: csőszi tanító lett Szabó Árpád, móri tanító Szőnyi István, balatonfőkajári II. tanító: Bott Dániel, soponyai II. tanító Komáromy József, kislángi tanító pedig Kiss József: tanítónőkül alkalmaztattak: a falubattyáni 30*
