Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-22 / 29. szám
495 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 496 Református egyházi lapszemle. „Debreceni Prot. Lap“ 23—26. sz. Dr. Ferenczy Gyula : „Egyenlőség, viszonosság“ c. cikksorozatának első részében méltányolja az Orsz. Ref. Tanáregyesületnek a m. kir. kereskedelemügyi minisztériumhoz intézett kérvényének jogosultságát, mely kérvényben a ref. felekezeti tanárokra azon kedvezmény kiterjesztése kéretik, mellyel az állami tisztviselők és ezek között az állami tanárok bírnak, nevezetesen, hogy a m. kir. . államvasutak egész hálózatán és az állami kezelésben levő helyi érdekű vasutak vonalain féláru menetjeggyel való utazásra jogosító arcképes igazolványokat kapnak. Hát a sokkal szerényebb anyagi viszonyok között élő prot. papokra és tanítókra ki lesz-e valaha terjesztve ez a kedvezmény ? Itt érdekes esetet említek fel, mely a napokban jött nyilvánosságra. A nyitrai missió lelkész, kinek működése 6 felvidéki vármegyére kiterjed, már több Ízben kért arcképes kedvezményes jegyet a minisztériumtól és mindig elutasíttatott. Pedig csak a rosszakarat nem látja, hogy ott magyar nemzeti missiót végez a kálvinistaság összegyűjtésével és hitoktatásával. Nyitrai kartársunk megnevezett néhány felvidéki állami intézetet, ahol a r. kath. szerzetes hitoktató, akinek nincs is vidéki területe, kedvezményes jeggyel utazik, mint utazó hitoktató. Hát itt hol az egyenlőség és viszonosság ? A cikksorozat második része azt bizonyítja, hogy bár jogilag 1848 óta nincs államvallás, de tényleg mégis van. Mert az állam a maga ünnepélyei alkalmával a r. kath. egyházi szeriartásokkal él. A király, midőn állami aktushoz kezd, misét hallgat, de ezt hallgatják vele a rendek is. A koronázás szertartása egyenesen pápista szertartás. A főrendiházba csak a mi püspökeink nem jutottak be teljes számmal. A katonaságnál még mindig a kath. egyház dominál. Az állami iskolák minden pápista ünnepet megünnepelnek, mig a mi nagypéntekünk áhítatát minden műveletlen ember megszavarhatja. S ezt teszik az állami üzemek gyárai s más vállalatok is rendre. Mindezeknek a visszaéléseknek meg kell szűnniük és az 1848. elveknek e téren is meg kell valósulniok. Franciaországban most szűnt meg a hires Napoleon-féle konkordátum. Legjobban a nagy r. kath. egyház siratja. A konkordátum szerint a vasárnapon kívül csak a sátoros ünnepek megülését garantírozta az állam és a hires Űrnapját is csak a templomok falain belül engedélyezte mindenütt, ahol más felekezetüeknek is voltak egyházaik. Nálunk Debrecenben is elzárják az utcákat miatta, annyira, hogy a múlt években az egyházi közgyűlésre menő ref. püspököt is feltartóztatták s a kereskedőket és a nagyközönséget korlátozzák s a ref. vallásu katonákat is ez ünnepén való oktalan lövöldözésre és segédletre állandóan kirendelik. Az anyagi sérelmeken a kongruával és az egyházi adófizetők állami adó 10°/0-án felüli terhének az elengedésével kívánnék segíteni. De ez a segedelem nem felel meg sem az 1848. XX. t.-e., sem az 1868. Lili. t.-c. követelményeinek. Az egyenlő elbánás a lelkészekkel szemben azt követeli, hogy minden lelkész számára szabassék meg tisztességes átalány ; a családosok részére külön megfelelő pótlék, esetlegesen a gyermekek után is. A másik oldal a hívek egyenlő teherviselése. Itt nem elég az, hogy a mi híveinknek terhe az állandó 10 /0-án felül levétessék, hanem azt is kell követelni, hogy a más felekezetüek egyházi terhe az állandó 10°/o-ig rendszeresítessék. Mind ez adókat pedig az állam szedje és kezelje, mely az egyházak összes egyházi és iskolai terheit viseli. Lehetne segíteni az által is, hogy az egyházi javak jövedelme a különböző felekezetek között magyarságuk arányában osztassák meg, a vallás és tanulmányi alap ezután a prot. egyházak számára is ugyanezen arány szerint rendelkezésre álljon. A következő cikkben bizonyítja, hogy nagy javadalmakkal láttatnak el az államilag megbizhatlan nemzetiségi egyházak s az óriási birtokokat élvező klérus tagjai, a magyarság ellenes törekvések szervezői. A nagyváradi g. kath. püspöknek 136 ezer katasztrális hold földje van és uradalmai nemzetiségi törekvések támaszpontjai. Egyenesen ezek gátjai Biharmegye magyarosodásának. A gör. kath. lelkészek már réges-régen államsegélyben részesülnek és a kongruát az ő kedvükért találták fel. Mert katholikusok voltak, az állam mindenütt kedvezéssel volt irántuk és elnézte, előmozdítatta gyarapodásukat, míg a magyar ref. egyházakat Erdélyben és másutt hagyta veszni vagy éppen vesztökre tört. Még többet mondhatunk: az egyiknek magyarsága volt a bűne, a másiknak idegensége volt a szerencséje, különben nem történhetett volna, hogy a prot. szászok állami kedvezésben részesüljenek. Rettenetes egy magyar gyilkos politika volt ez a múltban, melyet a vallási türelmetlenség egy felől, a magyarság elleni gyűlölet másfelől sugalt az uralkodó családnak és az állam vezetőinek ! Református Veridicus: „Aggasztó tünetek“ cimü cikkében felemlíti, hogy egyik evangélikus főgimnázium igazgatójává saját kartársai református vallásu rendes tanárt választattak meg. Erre olyan tiltakozás és megbotránkozás lett az ev. körökben és lapokban, hogy az illető utóbb is áttért az ev. vallásra. Avagy azok a botránkozó ev. körök nem tudják-e azt, hogy Debrecenben és Sárospatakon nemcsak a múltban, de a jelenben is működő ág. hitv. ev. tanárok mindannyiszor, amikor csak a sor reájuk került, vagy néha azon kívül is, ig.-tanácsosokká, igazgatókká és így az igazgató-tanács és a kér. közgyűlés alkotó tagjává lettek ? ! Ismét egy szomorú példája, hogy kálvinista egyházunk megölője túlságos szabadelvüségünk. Ha azt a közmondást nem lehet alkalmazni, hogy „kéz kezet mos“, akkor a kissé drasztikusabbat vegyük elő, t. i. hogy „a kutyaharapást szőrével kell gyógyítani.“ Yág-mellékí. Yegyßs hjczlEménysEj. — Gyászhir. Bartha Lajos tordosi ev. ref. lelkész, a hunyadmegyei ev. ref. egyházmegye esperese és az erdélyrészi ev. ref. egyházkerület generális direktora folyó hó 16-án, 63 éves korában, hosszas szenvedés után meghalt. Temetése 17-én volt. Legyen emléke áldott!
