Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1906-07-22 / 29. szám

489 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 490 árnyékában való tétlen meghuzódást. .. „Ahol az Urnák lelke, ott a szabadság . . .“ Szabadságra kivattattatok — mondá Isten — ne térjetek vissza a törvény betűire. Ezek az én jelszavaim. SZALAY JÓZSEF nagybecskereki lelkész. Zánka örömünnepe. Julius 1-én lelkes örömünnepet ült a zánkai ev. és ref. egyesült egyház vallásos közönsége; de ünne­pelt az egész község, miután ők alkotják a polgári községet is.. A szépen újított templomot, az erős öntött vas­oszlopokon nyugvó s vasgerendákra épített karzatot, az uj templomi, 600 koronás harmoniumot s az nj már­vány Urasztalát szentelték föl és adták át rendelteté­süknek. A magasztos egyházi ünnepség az 1. dicséret 7. versének áhítatos éneklésével vette kezdetét, azután Nagy Lajos szentantalfai ev. lelkész, ki a zánkai ev. híveknek is egyik lelkésze, kiállt az Urasztala elé és az ev. egyházmegye nevében az újított templomot, karza­tot, orgonát megáldotta és rendeltetésének átadta az Atyának, Fiúnak és a Szentlélek istennek nevében. Beszédében azon igékből indúlt ki: Monda Mózesnek az Ur: Oldozd le a te saruidat lábaidról: mert a hely, amelyen állasz, szent föld. És kifejtette, hogy legyen e templom a híveknek szenthely, oltár, hol a hitnek örök lángja hívja a sziveket. Legyen e templom tűzhely, hol az örök, felebaráti szeretetet táplálják és legyen kapu, melyen át a hivek az örökkévalóságba jutnak. Majd Pelyvássy Mihály helybeli községi tanító és orgo­nista kitűnő vezetése mellett énekelte a gyülekezet fel­álló énekül a 74. dicséret 1. versét, közénekül a 233. dicséret 1—2. versét, mely után Demjén Márton veszp­rémi lelkész, ehm. főjegyző prédikációt tartott Kolosse­­beliekhez Írott levél III. 16. v. alapján. A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek bőséggel, minden bölcsesség­gel '. tanítván és intvén egymást, ti magatok között, psal­­musokkal, dicséretekkel és lelki énekekkel, nagy kedvvel énekelvén a ti szivetekben az Urnák. Amelyben kifejtette, hogy magyar reform, egyházunk múltja, alapelve és szer­vezete megérdemli és azt kivánja tőlünk, a jelen nem­zedéktől, hogy evangyéliomi egyházunkat mindenek­­felett szeressük s ennek virágzásáért minden áldozatot meghozzunk. E templomot építő ősök, hitelődök szivében a Krisztus beszéde lakozott bőséggel és minden bölcses­séggel, mert az ev. és ref. hivek a Krisztus szellemében kezetfogva közössen építették fel Istennek házát, hogy itt oltalmat, lelki békét, hazafias érzelmeket és erkölcsi tökéletesedést nyerjenek. Itt csendültek meg ajkaikon a magasztos psálmusok, dicséretek és lelki énekek, melyek­kel naponként erősítették az összetartozandóság érzetét, itt éltek a múltban és élnek a jelenben krisztusi szel­lemű lelkipásztorok, tanítók, világi gondnokok, felügye­lők és elöljárók, úgyszintén közrenden lévők, kik ápolták és hatályosan ápolják a jelenben az evangyéliomi szellemet, szeretik és tanulmányozzák a bibliát, tiszteletben tart­ják a felebaráti szeretet törvényeit, élesztik a magyar hazafias érzés szent lángját s meghozzák a egyház ol­tárára áldozataikat. Legyen azért e szent hely továbbra is oltalomnak hajléka, legyen árnyék a hőség ellen, szilárdan és rendíthetetlenül tartsák ennek falait az Örökkévalónak karjai. A beszéd után buzgó imában kérte Istennek ál­dását a díszes új Urasztalára és az Atya Fiú és Szent­lélek Isten nevében felavatta azt a zánkai gyülekezet számára, hogy mindenek, kik e szent asztalra helyezett eledelek- és italokat, mint a Krisztus megtöretett tes­tének és kiontatott vérének jegyeit és pecsétéit maguk­hoz veszik: a szent életben üdvösségük reményében megerősíttessenek. Ezután a helybeli ref. lelkész, Hetessy Zsigmond, bölcs Salamon megható imáját mondotta el az Urasztala előtt. Könyörgött az apostoli királyért, a királyi csa­ládért, a gondnokok és felügyelőkért, a munkásokért, a tanítók és lelkipásztorokért és az egész népért, kiknek jóakarata és egyező törekvése e szép, e felemelő ünnep­séget és a templom díszes megújítását és felszerelését Isten dicsősségére lehetővé tették. Az ünnepély után az istenitiszteletet végző lelké­szek és tanító Csemesz Pál ur egyházi fel­ügyelő és kedves neje Bojtos Karolina úrnő vendég­­szerető házához voltak hivatalosak ebédre, melynek barátságos elköltése után a házi kisasszonyok kedves zongorajátékukkal fokozták a lelkesedést. Ez volt méltó záradéka a felemelő egyházi ünnepnek. Megemlítjük még, hogy az orgonára közadakozás­ból befolyt 233 korona 20 fillér s Pór Sándor ref. és Púpos Lajos ev. gondnokok buzgó tevékenységük által nagyban elősegítették, hogy ez a szép ünnep sikerült és‘boldogok lehetnek, hogy a templom az ő gondnok­ságuk idejében díszesen megujíttatott, orgonával és Ur­­asztalával láttatott el. Az ég áldása legyen rajtuk és gyülekezetükön ! Demjén Márton. Az egyház reformálásának szükségességéről. Irta Kálvin János. Ford. Ceglédi Sándor. (Folytatás.) Már fentebb bebizonyítottam, hogy Krisztust nagy részben megfosztották nemcsak papi tisztességétől, hanem attól a hálától is, mellyel összes jótéteményeiért tartozunk. Mert megváltónak hívják ugyan: de azért az emberek a halál és bűn szolgaságából szabad aka­ratukkal megszabadíthatják önmagukat. Igazságnak és üdvnek hívják ugyan, de az emberek cselekedeteik érdemével megszerezhetik maguknak az üdvöt. Mert a megváltás felbecsülhetetlen jótéteményét, melynek méltó leírására sem emberi, sem angyali ékesszólás nem elégséges, a skolasztikusok nem szégyenük bilincsbe verni, mikor azt állítják, hogy Krisztus szerezte nekünk

Next

/
Thumbnails
Contents