Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-21 / 3. szám
41 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. a mi vallásunk igazsága, melyekből Isten tiszta és törvényes tisztelete, melyekből az emberiség üdvössége csörgedezik, majdnem végkép meg voltak semmisítve; azt állítjuk, hogy a sákramentomokkal való élés sokféleképen meg volt rontva és fertőztetve ; azt állítjuk, hogy az egyház kormányzata az utálatos és tűrhetetlen zsarnokság képére volt változtatva. Azonban talán e beszéd még nem elég arra, hogy némelyekre hasson, mig jobban meg nem magyarázom. Teszem pedig ezt nem oly mértékben, mint amennyire az ügy megkivánná, hanem amennyire tehetségem engedi. Még sem az a szándékom, hogy minden ellentétet megítéljek és megszüntessek, mert ebben hosszú vitatkozásra volna szükség s annak itt nincs helye. Csak azt akarom előterjeszteni, hogy mily jogos és szükségszerű okok kényszerítettek bennünket az újításra, melyet nekünk vétek gyanánt rónak föl. Azért még sem lehet elkerülnöm, hogy három dolgot fel ne öleljek elmélkedésemben. Először nyilván fel kell említenem azokat a bűnöket, melyek az orvosszerek keresésére sarkaltak. Aztán beszélni fogok magukról a gyógyszerekről, amelyeket a mieink alkalmaztak, melyek annyira alkalmasak és üdvösek. Utoljára megvilágosítom a helyzetet, mely összetett kezeket és halogatást már nem tűr, mivel az egyház gyors tisztítást kíván. Mindjárt az első pontot próbálom meg egy pár szóval érinteni, amennyi elég lesz, hogy utat találjunk a többi kérdésekhez. A szentségtörő vakmerőség és a lázadás vétkének lemosásánál, mintha féktelen sietséggel jogtalanul tapodtunk volna oly területeket, melyek nem a mieink, hosszabban fogok időzni. Ha valaki azt kérdi, hogy leginkább miben áll közöttünk a keresztyénség s miben van annak igazsága, bizonyos, hogy a két következő tulajdonság nemcsak hogy első helyet foglal el a többiek között, de a többi részeket, sőt a keresztyénség egész lényegét is magába foglalja: a keresztyénség ad utasítást arra, mint kell Istent igazán szolgálni s hogy mint tudhatják meg az emberek, hol kell keresni üdvösségüket. S ha ezek hiányoznak, akkor ugyan dicsekedhetünk Krisztus nevével, de vallomásunk üres és haszontalan. Aztán következnek a sákramentumok és az egyház kormányzata, amelyek valamint a keresztyén tan fentartására vannak felállítva, úgy más cél szolgálatában nem is állhatnak: más szempontból méltányolni sem lehet őket, hogy vájjon szentül rendben vagy másként gyakoroltatnak-e, ha egyszer nem a fent jelzett cél szolgálatában állanak. Ha valaki még tisztább és meghittebb rajzot akar erről: az egyház igazgatása, a pásztori tisztség s a többi rendtartás, a sákramentomokkal együtt mintegy a testet képviseli; az a tan pedig, mely megtanít bennünket az Isten helyes tiszteletére s megmutatja az emberek lelkiismeretének, hogy az üdvösségbe vetett bizodalmunkat hová kell irányítanunk : ez a tan a lélek, mely magát a testet áthatja, élénkké és tevékennyé teszi és végre azt eszközli, hogy ne le42 gyen halott és haszontalan holt tetem. Mindaz, amit eddig mondtam a kegyes, józan és okos lelkületű emberek között vita tárgyát sem képezheti. Most határozzuk meg az Isten törvényszerű tiszteletét. Ennek pedig kiinduló pontja és alapja az, hogy Őt minden erény, igaz Ítélet, szentség, bölcseség, igazság, hatalom, jóság, kegyesség, élet és üdv egyedül való forrásául ismerjük meg s hogy ezért minden jó ember dicséretét egyedül neki szánjuk, mindent egyedül neki adjunk, mindent Ö benne keressünk s ha valamire szükségünk van, Ö reá tekintsünk. Ebből származik a felfohászkodás, ebből a dicséret és hálaadás, melyek jelei a dicsőségnek, mit neki tulajdonítunk. Ez az Ő nevének igaz megszentetése, amit első sorban kér tőlünk. Ezekhez fűződik az imádás, mint amivel kifejezzük az Ö nagyságához, fenségéhez méltó tiszteletünket. Viszont ehez tartoznak megint a ceremóniák s úgy a segédeszközök, mint a szerszámok, hogy az istenitisztelet végrehajtásában a test a lélekkel együtt legyen foglalatos. (Folyt, köv.) Külföldi rövid hírek. Olaszországban közeledés látszik a Vatikán és Quirinál közt. Ezt abból következtetik, hogy a király a legutóbbi kalabriai földrengés alkalmából a szerencsétlenül jártaknak szép adományt juttatott s ezt a tényt a pápai udvar orgánuma, az „Osservatore Romano11 dicsérőleg emeli ki, — sokan azt mondják azért, hogy idő előtti lenne még ebből azt a következtetést levonni, mintha a pápa gyorsan szakítani akarna a régi tradiciókkalV Mi is azt hisszük; csupán udvariassági ténynek minősíthető az „Osservatore Romano“ cikke a gazdag királyi ajándékért és semmi egyébnek. A megalázott pápai udvar sérelmét egy könnyen nem feledi ! Evangélikusok és katholikusok számára szerkesztett évkönyv jelent meg Bajorország Nordling nevű városában. A két felekezetre nézve a következő érdekes adatok találhatók benne. Bajorhonban van 4,452.159 katholikus, 1,782.321 protestáns. A kath. egyháznak van 152 kanonoksága, 2988 lelkésze és gondnoka, 1951 segédlelkésze, 6Ö7 felszentelt klerikus, összesen 5722 klerikus tehát. A protestáns egyháznak 1175 lelkész! állomása, 135 segédlelkésze, 15 katonai lelkésze, összesen : 1325 lelkész. Egy kath. lelkészre esik 778 lélek egy prot. lelkészre 1345 lélek. Ehez járul még az, hogy a kath. egyháznak még 11569 különböző rendi tag áll rendelkezésére. A zárdák száma, Bajorhonban 1903-ban 1144 volt. Mig a lakosság az utolsó 80 esztendőben alighogy megkétszereződött, a zárdák száma ötvenszer megsokasodott!! Nyolc helyen új templomot építettek a protestánsok. A legújabb statisztikai adatok alapján még a következőket jelenthetjük Bajorországból. Az evangelikuslutheránus egyház híveinek száma a Rajnán túl: 1,315.744. Törvényes szülöttek száma 37.361, törvénytélen szülöttek száma: 5874. Élve született 42.106 gyermek, ebből 3*
