Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1906-01-21 / 3. szám

43

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

44

megkereszteltetett 41.959 ; 8900 tiszta házasságból 8639 egyházilag megáldatott, 3082 vegyes házasságból 1611 evangélikus lelkész által áldatott meg. Elvált 28 pár ; öngyilkos lett 241. 212 személy változtatott vallást, kik közül 172 volt katholikus, 1 református, 4 ókatholikus, 7 szabad egyház hive, 5 methodista, 1 baptista, 3 irvingiánus, 3 memnonita, 8 zsidó, 8 kisebb egyházak valamelyikében élt.

Azt hiszem, nem végeztem felesleges munkát e statisztikai adatok közlésével sem. Jellemző és tanulságos adatokat találnak ezekben. Feltűnő először is az, hogy Bajorországban mily kevés lélek esik egy prot. lelkész gondozására s még kevesebb egy kath. lelkészre, Magyarországgal szemben. Minálunk hozzávető számítást téve 1500—2000 lélek esik egy ref. lelkészre, mig nagy egyházainkban 3000—15000-ig. „A zárdák száma 50-szer több lett az utolsó 80 év alatt Bajorhonban!“ Valóságos istenátka lehet e sok ingyenélő nép szegény országon ! Jellemző eset az is, hogy a házasságkötéseknél, kitéréseknél a kath. egyháznak van legnagyobb vesztesége. Erős kath. országban ez nem valami kedves jelenség lesz a pápai tábornak. Ott diadalmaskodik az evangéliom, a protestantizmus ; sajnos, minálunk visszaesés mutatkozik. Reméljük, hogy a zsinat §-ai, majd csak életet teremtenek már nálunk is ?!

Birtha József

ref. lelkész.

gonyvismEijtEtés.

(Vége.)

Magyar evangélikus egyháztörténeti emlékek a tótprónai és blatniczai Prónay nemzetség acsai levéltárából és könyvtárából. Kiadja báró Prónay Dezső. Sajtó alá rendezte Stromp László. Budapest, 1905. 4. sz. I. és 687 l. Lra 8 korona.

Nyolcadik közlemény vAz ág. ev. kerülztek járulékai a közszükségletekhez.“ Mivel a III. Károly-féle 1734. évi resolutio ellenére is a prot. egyház ellen elkövetett sérelmek mindegyre szaporodtak, szükségessé vált bizonyos közpénztár létesítése, melyből az udvar mellett állandóan Bécsben tartózkodó ügyvivők (ágensek) s az udvarhoz menesztendő küldöttségek költségeit födözzék. Ez okirat az első ilyen kivetés, melyet 1741-ben, a pozsonyi országgyülás idején, állapítottak meg az evangélikusok. E kivetés, mely a vagyoni viszonyokhoz mérten történt, érdekes világot vet a kerületek akkori erőbeli viszonyaira. E szerint az első egyházkerület 74 eklézsia után fizetett 446 irtot, a második 71 eklézsia után 383 frtot, a harmadik 17 eklézsia után 272 frtot s a negyedik, vagyis a dunántúli 41 egyház után 259 frtot.

Kilencedik közlemény „Prónay Gábor feljegyzése az udvari kancelláriánál történt követségi tisztelgés után.11 E tisztelgés valószínűleg 1749. augusztus havában történt s a kancellárral való beszélgetést Prónay Gábor mindjárt a kihallgatás után sietve följegyezte.

Tizedik közlemény „A felvidéki ev. nemesség szövetkezése vallásos és alkotmányos jogai megvédése céljából.“ Ezen érdekes okiratot ugyanaz a kéz négy példányban állította ki, melyeket aztán, miként az aláírásokból kitűnik, különböző vidékeken, első sorban pedig Nógrád, Hont és Turócz vármegyékben külön-külön köriratképen kézről-kézre adtak aláirás céljából. Mind a négy eredeti és az aláírók pecsétjével is el van látva. Az aláírók nevei után ítélve, ez okiratok a XVIII-dik század közepéről valók. Különösen érdekessé pedig az teszi ez iratokat, mert az aláirott nevekből láthatjuk, hogy akkoriban Felső-Magyarországnak mely tekintélyesebb családjai tartoztak az evangélikus egyházhoz. Bizony, sajnálattal olvashatunk több oly tekintélyes családi nevet, melynek mostani viselői már nem oda tartoznak.

„Tanügyi határozmányok 1769-böl.u Tanulságos művelődéstörténeti adat ez, mely fényes világot vet alkotóinak emelkedett látkörére. Célja a nagyobb nyilvános iskolák színvonalának emelése. Legfőbb bajként megállapítják azt, hogy a legalkalmasabb személyek sietnek ott hagyni a rektori tisztet s papi hivatalt vállalnak. Ennek okát abban találják, hogy a professzorok, akik pedig a leghasznosabb munkát végzik s a lelkészeket és világiakat is képezik, túlságosan háttérbe vannak szorítva s utánna tétetnek a lelkészeknek ; fizetésük is kisebb. így történik azután, hogy mihelyt lelkészi állomásra hívják őket, az iskolát ott hagyják. Hogy e bajon segítsenek, kimondják, hogy a pozsonyi, soproni, eperjesi és késmárki iskolák professzorai teljesen egyenlők a lelkészekkel s fizetésük is kiegészíttetik. így aztán remélni lehet, hogy nem hagyják el helyüket, sőt inkább a lelkészek közül is az arra hivatottak professzor8ágot vállalnak a hires és nagy tudós Bél MátyáB példájára. Intézkedés történik továbbá, hogy munkával túl ne halmoztassanak. A tanuló ifjak közül is azok, akik hajlamuknál és szorgalmuknál fogva a tanárságra alkalmasnak látszanak, már itthon különösen képeztessenek a tudományokban, különösen pedig azokban, amelynek előadására alkalmasoknak látszanak. Midőn pedig a külföldi akadémiákra mennek, kétszeres stipendiumot kapjanak azon kötelezettséggel, hogy 3 —4 éven át künn maradnak, hazatérve pedig a nevelés ügyének szentelik magukat. Több hasznos intézkedés is olvasható még ez okiratban, melyek együttvéve érthetővé teszik az evangélikus főbb iskolák igen magas színvonalát már e régi időkben. Természetes, hogy e nemes hagyományok ugyanazon iskolák körében most is élnek, működnek és termékenyítőleg hatnak.

„A bugyii convent.u (1773.) Acta conventus Bugyensis ab Helveticae Confess, addictis Ao 1773 celebratis. E közlemény nem fontos, mert csak igen-igen rövid kivonata a terjedelmes eredetinek.

„Az evangélikus rendek felirata Mária Terézia királyhoz. (1774)“ Gróf Beleznay Miklós tábornok a bugyii conferentiának s az innét felterjesztett graviminális feliratnak indító okát képező nevezetes bécsi utjából visszatérve ellátogatott Ácsára, hogy a királynő