Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-27 / 21. szám
Tizenhatodik évfolyam. 21. szám. Pápa, 1906. május 27. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI EV. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden vasárnap. 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János _1. • szerkesztő czimére küldendők. = főmunkatárs czimére küldendők. — A teozdfia és az újólagos megtestesülés. (Reincarnatid.)* »Teozófia« annyit jelent, mint isteni bölcsesség, isteni önmegismerés. Azt a tudományos irányzatot, mely ennek kutatására szenteli erejét: teozófiai világfelfogásnak nevezzük. E bölcselet célja az, hogy az ujabbkori egyoldalú, hitetlenségre és közömbösségre vezető tudományok hatását, melyek minden kézzel nem fogható, szemmel nem látható jelenséget tagadnak, ellensúlyozza, az emberi nem figyelmét a látható dolgok mögött rejtőző változhatlan, el nem múló lényegre, szellemre irányítsa. Célja, hogy a végtelen világegyetemben, melyet a tudomány analízise millió és millió darabra tépett, keresse az egységet, a központosító, kormányzó erőt: Istent és annak törvényét, az erkölcsi világrendet; keresse a vallás külső leple, a szimbólumok alatt levő örökéletü mennnyei igazságokat; keresse ama változásnak alá nem vetett szabályt, mely szerint az egységes világkormányzó erő magát kijelenti, valahányszor az emberi nemet egy fokkal magasabbra akarja emelni a tökélesedés merevélyén. E cél megvalósulásának segédeszközéül az általános emberszeretet és testvéresülés elvét tekinti. Ennek gyakorlása, tökéletes keresztülvitele utján véli elérhetőnek az Isten megismerését és szeretetét. E világfelfogásnak úgy célja, mint alapelve azonos a Krisztus vallásáéval. Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szivedből és a te felebarátodat úgy, mint magadat, mert ez a törvény és próféták tudományának összege, mondja az igazságért megfeszített Megváltó. Tehát amit Krisztus tanít az Isten megismeréséről, szeretetéről, embertársaink iránt tartozó testvéri érzelemről, ugyanazt hirdeti a teozófia azzal a különb* Lukácsy Imre diósviszlói (Baranyam.) református lelkésztársunknak a „Krisztus visszajövetele c. hiblia-teozofiai, tárgya iránt nagy szeretettel, bő ismerettel, gondosan megirt munkájának 203—207. lapjairól közöljük e részletet mutatványul; de meg azért is, mert időszerű elmélkedésnek igen beválik. Szerk. séggel, hogy a Szentirás mint a láthatatlan kormányzó hatalom föltétien parancsát közli velünk, melynek teljesítésétől vagy elmulasztásától függ üdvünk vagy kárhozatunk: addig a teozófia tisztán gondolkodás, az emberi élet végcéljának, lényegének kutatása utján jut ez eredményre. Az írás dedukció, a teozófia pedig indukció módszerével jelenti ki az igazságot. Az írás törvénye a szellemi világból szál) a földre, a teozófia földi viszonyok közül emelkedik a szellemi élethez. Az írás kiinduló pontja a hit s azt igyekszik a gyakorlati alkalmazás által tudássá változtatni; a teozófia a tudást veszi alapul s ennek fokain emelkedve óhajt öntudatos hitet nyerni. Ennélfogva a teozófia lényegében keresztyén bölcselet. Túlzásai, fogyatékosságai természetesen vannak, mint minden új irányzatnak, de az eszmék súrlódása idők folytával ki fogja azokat egyenlíteni. Egyébként nem is új irányzat, csak egy régi, feledésbe menő bölcseleti rendszernek modern igényekhez mért felújítása. Mint vallásos bölcselet vezető szerepet játszott minden világvallás első időszakában, de legtökéletesebb formát Öltött a keresztyénség, mint kiváltképpen szellemi vallás, őskorában. A hellenizmus, gnoszticizmus eget ostromló bölcsészeti iskoláinak köszönhetjük, hogy a Krisztus által alapított üdvintézmény nem maradt mindörökre a rabszolgák és lelki szegények birtoka, hanem az előkelő tudomány is meghajolt előtte s a hit vezető fonalát több, mint ezer esztendeig kezében tartotta. E bölcseleti irányzat magvát megtaláljuk már Pál apostol leveleiben, de leginkább János evangéliumában, úgy, hogy ez utóbbi egyenesen a teozofia alapelveit van hivatva őrizni minden idők gyermeke számára. Általánosságban kimondhatjuk, hogy a teozófiai világfelfogás méhében viseli mindazokat a feltételeket, melyek a mai iránytalan, hitetlen, 21