Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-29 / 17. szám
287 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 288 kozólag hasonló értelemben a kultuszminiszter úrhoz felírni szíveskedjék. A Kálvineum létesítésére vonatkozó előterjesztést, mit az országos zsinat tett át egyházkerületünkhöz, kérve ennek jóakaratu hozzájárulását, a közgyűlés a nagyszerű és magasztos célhoz illő egyező akarattal elfogadta. Elhatározta, hogy a mi egyházkerületünkre eső évi járulékot = 1440 koronát 65 éven át az évi államsegélyből megfizeti. Óhajtaná azonban egyházkerületünk, és a maga részéről javasolja is a kouvet előtt, hogy a 9600 korona évjáradék az összes államsegély tömegéből előzetesen praecipuum-képen vétetnék ki és csak az ezután fennmaradó összeg osztatnék fel a kerületek között. A főiskolai tanári kar és az igazgató-tanács javaslata alapján a közgyűlés elhatározta, hogy az iskolai évet a vizsgálatokat megelőző vasárnap délelőtt mindig ünnepély keretében zárják, amelyen a főiskolai igazgató jelentést tesz a lefolyt iskolai év mozzanatairól, kiosztják a főiskolai pályadijakat, illetve a jutalmakat és ösztöndíjakat, esetleg egyik tanár emlékbeszédet mond a főiskola valamely jóltevője vagy elhunyt tanára felett. Makay István főgimn. tanár szabadságolására nézve az elnökség intézkedéseit a közgyűlés helyeslőleg vette tudomásul; nevezett tanár lemondását a nyilatkozatában foglalt feltételek alatt elfogadta s az általa eddig betöltött természettan—mennyiségtani tanszékre vonatkozó további intézkedés megtevésére a főiskolai igazgatótanács elnökségét felkérte. A kerületi pénztárt téves kimutatás folytán körülbelül 9000 korona adóval jogtalanul rótták meg. Németh István h. gazdasági tanács-elnök és Barthalos István ügyész urak gyors és erélyes eljárása folytán azonban töröltetett ez az adó. Midőn a kedvező eredményt a közgyűlés örvendetes tudomásul vette, egyszersmind elismerést és köszönetét szavaz Németh István és Barthalos István uraknak; továbbá utasította a gazd. tanácsot, hogy a tőkék jogi természetét a főkönyvekben tüntesse ki s a pénztár részére egy minta bevallási ivet készítsen, hogy ily módon az adó kivetése hasonló kellemetlenséget ne okozzon a pénztár fölterjesztése miatt. Pongrácz József IV. éves papnövendék a jövő évben, tanulmányai folytathatása céljából külföldi egyetemre óhajt menni és pedig Edinburgba; a Szalaialapítvány kamatán kívül még más segélyt is kér. A közgyűlés méltányolva a folyamodónak dicséretes igyekezetét, részére a Szalai-alapitvány két évi kamatján kívül még 200 kor. segélyt szavazott meg az 1906—7. iskolai évre. Tudva levő, hogy a női internátust ragályos betegség miatt hosszabb időre be kellett zárni s a növendékeket haza kellett küldeni. Ebből kifolyólag több szülő az évi díj aránylagos vissztérítését kérte. Az igazgató-tanács az eset bejelentésével elvi határozatot kért a közgyűléstől. A közgyűlés kimondotta, hogy a ragályos betegség (vis major) jogi természete minden anyagi felelősség alól fölmenti az intézetet, amely különben is egész évre rendezkedik be, ügy a helyiségeket, mint a tanárokat és a szolgáló személyzetet illetőleg. A szülők tehát akkor, amikor elháríthatatlan ok miatt kell az intézetet bezárni, nem tarthatnak igényt útiköltség, vagy tartásdíj visszatérítésére. Kivételesen azonban, ha a szülők szegénysége nagy mértékben indokolja s a pénztár helyzete is megengedi, az igazgatóság a legszükségesebb útiköltséget visszatérítheti. Több apróbb főiskolai és gyülekezeti, jó részt már elnökileg elintézett ügyek közül megemlítjük még, hogy Kovács Sándor pozsonyi theol. tanárnak Luther-iratainak magyar nyelven leendő kiadása tárgyában a püspök úrhoz intézett kérelmére a közgyűlés elhatározta, hogy a nagy reformátor iratainak magyar fordításban megjelenő kiadását melegen ajánlja a megszerzésre. A gyűlés 20 áu délután 1 órára véget ért, bár több mint 100 ügyben kellett határozatot hozni. Ez dicséri úgy az elnökség éberségét, ügyességéi, mint a jígyzői karnak derekas előzetes munkáját. Az egyház reformálásának szükségességéről. Irta Kálvin János. Ford. Ceglédi Sándor. (Folytatás.) Két kérdés merül itt föl. Az első az, hogy üdvözülésünk dicsősége magunk és Isten között megosztandó-e ; a második arra vonatkozik, hogy vájjon a mi lelkiismereteink bizton nyugodhatnak-e Istennek szine előtt a cselekedetek iránt való bizalomban. Az első kérdést illetőleg Pál ap. azt mondja: „Hogy minden száj bedugattassék és ez egész világ méltó legyen Isten előtt a kárhozatra, annak okáért a törvénynek cselekedeteiből egy test is nem igazúl meg Isten előtt, mert a bűnnek ismerete a törvény által vagyon.“ — „Mert mindenek vétkeztek és Isten dicsőségétől elmaradtak. Megigazulnak pedig ingyen Isten kegyelméből a Jézus Krisztusban lett váltság által.“ „S ez történik, hogy az Ö igazságát megjelentené e mostani időben, hogy ő igaznak ismertessék és hogy megigazítsa azt, aki Jézusnak hitéből való.“ (Róm. III. 19., 22. stb.) Ebből azt a következtetést vonja le, hogy ki van zárva a test minden dicsekvése. Mi ezt a meghatározást egyszerűen követjük, ellenségeink mégis fentartják azt, hogy az ember Isten kegyelméből csak úgy igazul meg, hogy e tény dicsőségének egy része az illető cselekedeteiben székel. A másik kérdésről úgy intézkedik Pál, hogy: „ha azok az örökösök, akik a törvényből vágynak, hiábavalóvá lett a hit, az Ígéret is haszontalanná lett.“ Amiből ő azt kövezteti, hogy „örökösökké hit által leszünk, hogy erős legyen az Ígéret.“ (Róm. IV. 14.) Ismét: „Megigazulván a hit által, békességünk vagyon Istennel, s többé nem kell félnünk tekintetétől“ (Róm. V. 1.). Ennek értelme szerinte a következő: mindenki tudja magáról, hogy míg cselekedetekből származó védelem után néz, más nem történhetik szivében, mint
