Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1906-04-15 / 15. szám

257 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 258 s a túl modern gondolkodású protestáns lap kijelentése határozottan elítélendő. A protestáns szabadgondolkodás bőköpenyege alá mindent beszorítani, veszedelmes eljárás. Ez a túlságos engedékenység, a szabadságnak szabadossága, való fajulása, okozta egyházunknak gyengülését sok tekin­tetben. A római egyház szigorú következetességgel jár minden téren. Nem esketi meg azon vegyes házasokat, akik reversálist nem adnak a romái egyház részére, mi örömmel fogadjuk kebelünkre az onnan elüzötteket, pedig mit sem nyertünk velük. A római egyház szigorúan jár el az öngyilkosokkal szemben, azokat megbélyegzi : a mi prot. szabadelvüségünk kiraagyarázza itt is az eljárásunk helyességét. A római egyház fumigálja gyermek keresztségünket, azt érvénytelennek tekinti ; temető felavatásunkat semmi­nek nyilvánítja; temető felszentelésünket csak a mi részünkre tartja érvényesnek: azért a prot. szabadelvüség, jobban mondva szabadosság megbélyegzi saját hitfelét, türelmet­lenség vádjával illeti saját püspökét, mert következetes el­járásában. A szóbanforgó esetből is világos és éppen az a jezsuita amphibiologikus kifejezés igazolja legjobban, hogy a r. kath. pap érvénytelennek tekinti a prot. temető fel­szentelést. Nektek legyen jó ; de nekünk az semmi. Csak a tömjén és szentelt viz adja meg a kath. írt, az Isten igéje, melyet ti használtok, az semmi. A reverszálisos törvény érvényben van hazánkban. A római papok szigorúan ragaszkodnak azon rendelethez, hogy csak azokat esketik meg, kik lekötik gyermekeiket a pápista hitre. S ebben következetes szigorral járnak el. Nincs halandó, kit bebocsásson templomába, megáldjon a római pap, ki vonakodnék vele szemben ezt megtenni. Én, te és mindnyájan tehetetlenül állunk velük szemben. Nincs törvény, nincs rendelet, mely irányítana e téren. Ha szigorúan megkötöm magam, hasonlólag járok el, mint a plébános, a prot. szabadelvüség nagy dicsősé­gére még fegyelmit is kaphatok. Nos, ily körülmények közt ne tessék csodálkozni a veszteség felett. Örüljünk ilyen körülmények közt, ha nagyobb veszteségünk nincsen. E bajból csak a régi, szigorú és teljesen bevált egyházfegyelem ment meg bennünket. Inkább legyünk szám­ban kevesek, de erősek a hitben. Franciaországból. „Az egyház és állam egymás­­hozi viszonyáról“ legközelebb egy hosszabb cikksorozatban fogok elszámolni, most röviden csak arról emlékezem meg, hogy a megváltozott viszonyok miatt minő nagy munka várakozik egy-egy lelkészre abban a nagy harcban, melyet az „egyház és állam“ elválasztása miatt kell a prot. fele­kezeteknek megvivniok. Egy lelkész leveléből veszem át a következő idéze­tet, ki a fenti cim alatt cikksorozatot ír a Protestanten­blattban. A levélrész így hangzik : „A szokatlan munka miatt, amelyre szükségünk van egyházaink újra szervezéseinél, filozofálni és Írni kevés idő marad fenn. Istennek legyen hála, a prot. egyházak ölni fognak Franciaországban. Sok bajjal jár munkánk, de örömmel visszük a kedves munkát; habár a mindennapi eher oly fárasztó is. Felül 250 családból áll gyülekeze­tem, ezeket személyesen felkeresni és mindenikkel meg­értetni, hogy az most nem elég, csupán saját egyházi kiadásokról gondoskodni, hanem fő dolog az is, hogy a szegény és kicsi egyházközségekről gondoskodjunk és ez nem éppen kis fáradtság . . .u Ki ne méltányolná a fancia prot* stáns lelkészek eme emberfeletti nagy munkáját. Az életfentartás, egyházért való aggódás nehéz küzdelmei közt, nem kiméivé semmi fáradságot, kitartással vívják meg anta harcot, amely a prot. egyházak jövőjét biztosítja. „Frauciaországban a protestántizmus élni fog“ — hisszük és biztosak vagyunk benne, hogy e hit megcsufol­­tatni nem fog. Ha nem pusztította el ez országban a „vérnászu az evangéliom híveit, most midőn az anyagiak hiánya fenyegeti csak a gyülekezeteket, e tüzpróbát köny­­nyebben kitudják állani annyival is inkább, mert látjuk, hogy az ev. papjai lelkiismeretes munkások. (Léva.) Biktha József ref. lelkész. jegyes ^özInményEf;. Olvasóinknak és lapunk m. t. barátainak bol­dog húsvéti ünnepeket kívánunk! — A pápai egyházmegye gyülekezetei világi ta­­nácsbiróvá dr. Csehszombathy László pápai orvost vá­lasztották meg 15 szavazattal; Tar Gyula földmives­­iskolai igazgató s egyházmegyei főjegyzőre 12 szavazat esett. Gratulálunk, — Ünnepély a peéri leányegyházban. A múlt vasárnap, virágvasárnapján szép ünnepély színhelye volt a Győr-Pázmándhoz tartozó peéri leányegyház azon al­kalomból, hogy szép, nagy hármoniumát a templomi szent szolgálatra felavatta. E kis gyülekezet 1875-ben épített uj, tágas, megfelelő iskolát; 1881-ben tornyot emelt temploma elé. Most pedig önkéntes adakozásból 330 korona értékű, nagy harmoniumot szerzett; amire a leányok, szintén önkéntes adakozásból díszes, hímzett térítőt ajándékoztak. Az istenisiszteleti teendőket a szó­széken Kis József esperes végezte. Az urvacsora-osztás is e napra esett. E szertartásnál a szertartási beszédet s a hozzátartozó részeket Jeremiás Béla, a gyülekezet lelkésze mondta, az osztást ő és a mezőőrsi lelkész: Zsoldos Sándor végezték. A záró beszédet és imát pe­dig ez utóbbi mondta. Az istenitiszteleten jelen volt e két lelkésznek családja is, valamint a gyülekezet teljes számban. Midőn örömmel adunk hirt e kis gyülekeze­tünknek buzgóságáról, egyszersmind dicsérjük vezetőit, főleg az ifjú tanítót: iQ. Zsoldos Sándort. Hűségüket, munkájukat áldja meg az Úr ezentúl is! — Helyreigazítás. A főiskolai ifjúsági képzőtár­sulat március 15-iki ünnepélyén felülfizetők névsorából tévedésből kimaradt: Gózon Gyula (Szentgál) 2 kor., fogadja e helyen is a társulat hálás köszönetét.

Next

/
Thumbnails
Contents