Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1906-04-15 / 15. szám

249 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 250 kezésszerű felhasználására. Ezen a közélet érde­kében álló jognak gyakorlása továbbra is ér­vényben hagyandó volna, mert nem szolgáltak rá arra a nagy fokú bizalmatlanságra, mely a törvénytervezetben megnyilatkozik. II. Részletesen. A törvénytervezet az alapítvány fogalmát nem határozza meg. Ezt a magánjogi kodifiikáci­­ónak tartja fenn. A törvénytervezet az alapít­ványok közjogi természetét tárgyalja. A 3. §. rendelkezésének utolsó pontja a tanügyi és jótékonysági alapítványokat a szoro­san vett egyházi alapítványoktól megkülönbözteti, de nem határozza meg, mit ért szorosan vett egyházi alapítvány alatt. E tekintetben a terve­zet homályos. Mert egyházi célú azon alapítvány is, mely az egyházak világi érdekét szolgálja. A tervezet által világi alapítványoknak nyil­vánított felekezeti tanügyi, jótékonysági alapít­ványok tekintetében eddig végérvényesen az egyházi főhatóság intézkedett. Nem volna mél­tányos, hogy ez intézkedési jog korlátoztassék, mert az állami közérdek a miniszter által a fel­ügyelet és ellenőrzés jogán is megóvható. A 4. §. rendelkezésének következménye le­hetne, hogy az egyház oly halálesetre szóló alapítványok elfogadására is köteleztethetnék, amelyet akár a hozzá kötött terhek súlyánál, akár egyéb nyomós okoknál fogva elfogadni nem akar, mert a miniszter erre kényszeríthetné. 5. §. A magánjogi elvek szerint az alapít­vány az alapító akarata és az elfogadó bele­egyező nyilatkozata s az alapítványul rendelt vagyon kezelése alá vétele által válik jogi sze­­mélylyé. Ha az akarat megegyezés létre nem jön: akkor az alapítványul kirendelt vagyon sem vétetik kezelés alá. Már most, ha a meg­tagadó nyilatkozat csak a miniszter hozzájárulása által válik érvényéssé, akkor a hozzájárulás meg­tagadásával kényszeríthetné a miniszter oly ala­pítvány elfogadását is, melyre az alapító és ki­rendelt megegyezni nem tudtak, tehát nincsenek meg a jogalapítás magánjogi elemei. 7. §. e) pontja a 20.000 koronát elérő ala­pítványok elfogadását a miniszteri jóváhagyástól teszi függővé még a szorosan vett egyházi ala­pítványokra nézve is. Ez az intézkedés mélyen belenyúl az egyházi testületek autonom jogkö­rébe, mert ez által ezen jogkör még a szorosan vett egyházi alapítványokra nézve is megcsor­­bíttatnék, a miniszternek pedig a hitélet erősbí­­tésére szolgáló alapítványokra is rendelkezési jogot adna. A 10. §-ban beszúrandó volna, »a felekezeti tanügyi és jótékonysági alapítványok kivételével « A 14. §. felelőssé tenné az egyházi ható­ságot oly alapítványok kezeléséért is, melyek egyes személyekre bízattak, ha a felügyelet az egyházhatósága alá tartozik. Ez a felelősség el nem fogadható. Mert ez esetben a kezelő személy hűtlensége esetén rögtönösen előállható (sikkasz­tás) károk megtérítésére is kötelezhető volna, holott a felügyelet és ellenőrzés hiánya miatt előállható károkért a felügyelő hatóság felelős, ép oly természetes, hogy a felügyelő hatóság az oly károkért, melyeket meg nem akadályozhat, felelős nem lehet. A 19. §. rendelete szerint a kormányható­ság az alapítványi vagyon kezelésének átvételére az alapító által kirendelt egyént, jogi személyt vagy hatóságot kötelezheti. Miután nem méltá­nyos,hogy az egyház oly halálesetre szóló ala­pítvány elfogadására kormányhatóságilag köte­­leztessék (4. és 5. §.), melyet nyomós okok miatt elfogadni nem akar, bizonyára nem volna helyes az sem, hogy el nem fogadott alapítványi vagyon kezelésbe átvételére kÖteleztessék. A 22. §. azon intézkedése, hogy az alapít­ványi vagyon csak az árvák vagyonának kezelé­sére törvényileg meghatározott biztosíték mellett helyezhető el, oly erős megszorítást foglal ma­gában a kezelésre, mely el nem fogadható. Az 1877. évi XX. t.-c. 289. §. szerint árvapénztári kölcsön házakra és birtokokra azok értékének 1/3 része erejéig adható. Közismeretü, hogy az árva­pénztárak ezen megszorítás miatt pénzeiket nem képesek zálogjogilag biztosított kölcsönökbe el­helyezni, sőt a pénzintézetek nagy versenye folytán a már kihelyezett kölcsönök is vissza­folynak. Ez a megszorítás tehát azt eredményezné, hogy vagy az alapítványok kamatozása volna oly alacsony lábra leszállítandó, mely e kihelye­zést ezen megszorítás mellett is lehetővé tenne : ezt pedig az alapítványi cél szenvedné meg; vagy az alapítvány kihelyezése ütköznék leküzd­hetetlen nehézségekbe : így pedig az alapító által kitűzött cél sem volna elérhető. De nem is méltányos ez az erős korlátozás, mikor épen a kormány az eladósodottak felsegélésének ter­vezetében a birtok 75°/0-ának erejéig engedé­lyezi a kölcsönök adását. Elegendőnek tartanám, hogy az egyházi hatóságok a kezelésük alatt álló alapítványok kölcsönképpen való kihelyezését ugyanazon sza­bályok betartása mellett foganatosítsák, amint az a saját vagyonukra szabályozva van. A 27. §. az összes alapítványok nyilván­tartását, számadásaiknak megvizsgálását egy köz­ponti szervezetnek kívánja fentartani s ezt a szervezetet a statisztikai hivatalban találja meg. Eltekintve attól, hogy az országban létező minden alapítvány nyilvántartása, számadásainak megvizsgálása egy elképzelhetetlen nagy appara­­ratust igényelne : a legnagyobb fokú bizalmat­lanság az autonom egyházak ellenében annak 15*

Next

/
Thumbnails
Contents