Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-08 / 14. szám
233 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 234 Zsinat. Március 28-án az egyházalkotmányról és szervezetről szóló L, a külföldön levő magyar református hívek és egyházközségek gondozásáról szóló 8. és a magyar reform, egyh. törvényeknek a magyar koronához tartozó Horvát- és Szlavonországok területén való végrehajtásáról szóló 9. t.-oikket tárgyalták. Ezek harmadszori olvasásban mind véglegesen elfogadtattak. Az iskola-ügyi bizottság javaslata alapján a theologiai és jogi akadémiák fentartása tekintetében a zsinat kimondta, hogy miután már másutt állást foglalt a tanárok fizetésének az állami tanárokéval egyenlősítése érdekében, ezúttal újabb lépések tételére nincs szükség ; a netán szükségessé leendő lépések megtételére az egyet, konvent figyelmét felhívja. Radácsi előadő megjegyezte még, hogy a közös protestáns bizottság 1905. évi nov. 6-án már a fölemelt szükségletek kimutatásával föl is terjesztette a theol. és jogi akadémiák költségvetéseit. Az állami egyetemen szervezendő protestáns theol. fakultás ügyében az iskola-ügyi bizottság javaslata folytán elhatározta a zsinat, hogy tekintettel az egyházkerületek véleményes javaslatainak szétágazó voltára s alig kibékíthető ellenmondásaira ; tekintettel arra, hogy a legnagyobb egyházkerület a tiszántúli, ebben a nagy kérdésben máig se határozott; tekintettel a közös prot. bizottság emlékiratában, az államkormánynyal szemben kifejezett kívánságainkra, amelyeknek mi módon leendő kielégítése felől teljes bizonytalanságban vagyunk ; tekintettel a felső iskolai oktatásügynek országos törvény utján leendő s már a közelebbi időre várható rendezésére ; tekintettel végre a saját felekezeti felső iskolai oktatásügyünk körében mutatkozó jelenségekre is : az állami egyetemi fakultáshoz való törvényes jogunk elvi fenntartása és hangsúlyozása mellett, a közös theol. prot. fakultás kérdésének minden irányú figyelemmel kisérését, szükségszerű és időszerű fejlesztését egyetemes konventünkre bízza, meghatalmazván azt, mint legfőbb közoktatási hatóságot s egyszersmind mint zsinatelőkészitő testületet is, hogy a kedvező viszonyok között netalán megérlelhető nagy kérdést döntő határozatra kész formában juttassa majd a zsinat elé. E tárgyhoz különben részletesebben hozzászóllott dr. Bartók György püspök ; a maga részéről feltétlenül szükségesnek tartja, hogy mind a két állami egyetemen legyen fakultásunk és a papi képzést, illetőleg a papi képzésnek tudományos részét az egyetemeken végezzék el. Hivatkozott Németország és Franciaország példájára. A mi akadémiánk — úgy mond — nem tudják, nem képesek megoldani a célt, mely előttük lebeg, mert azt a sokféle feladatot, amely vár a lelkipásztor-képzésre, akár gyakorlati szempontból, akár tudományos szempontból, 4—5 professzor nem képes megoldani; ide legalább 10 professzor kell. Ámde egyetlen egyházkerület Bines abban a helyzetben, hogy 10 professzort fentartson. Semmi képen se tud belenyugodni abba, hogy ezt az égető kérdést egyik zsinatról a másikra halaszszuk. Ily értelemben indítványozta, hogy erélyesebb határozatot hozzon a zsinat és hívja fel a konventet, hogy vegye kezébe a munkát és érlelje meg a dolgot egészen és a szerint intézkedjék. A zsinat azonban nem fogadta el indítványát. Ezután a debreceni egyetem ügyét vették tárgyalás alá. Az iskolaügyi bizottság javaslata az volt, hogy mivel a jelen kedvezőtlen viszonyok közt egy prot. egyetem felállítása nem látszik lehetőnek, bízza meg a zsinat az egyetemes konventet, hogy a debreczeni bölcsészeti fakultás ügyét vegye újból tárgyalás alá s a tiszántúli kerülettel egyetértőleg a már eddig rendelkezésre álló alapokból s a remélhető államsegélyből kísérelje meg egy olyan bölcsészeti fakultás felállítását, amely mint állami érvényességű tanárképezde szolgálja ref. egyházunk magasabb érdekeit. Ezzel szemben azonban a zsinat Sulyok István javaslatát fogadja el, mely határozottan hangsúlyozza végcél gyanát egy ref. egyetem feállítását, a debreceni bölcsészeti fakultásnál pedig határozottan számba veszi az egyetemes ref. egyház anyagi hozzájárulását Viszont ezt a javaslatét enyhítették gróf Tisza István módosításának elfogadásával, mely szerint, ahol a fedezeti források soroltatnak fel, az egyetemes egyház segélye szavak elé az „esetleg“ szó szúrandó be. A Dókus Ernő háznagy által benyújtott s még ezután benyújtandó számadások átvizsgálására Öt tagú bizottságot küldenek ki, melynek tagjai gróf Degenfeld József elnöklete alatt Antal Gábor, Meczner Béla, Mádi Lajos és Váró Ferenc. Ez a bizottság pedig a megvizsgált számadásokat a konventnek mutatja be. Csütörtökön, márc. 29-én, Nagy Károly a kérvényi bizottság nevében előterjeszti a nádudvari hivek kérelmét, hogy az egyházi adó be nem fizetése ne képezze akadályát a választásnál való szavazásnak. Mivel e kérdésben a meghozott törvény már intézkedik, a zsinat e kérelmet nem vehette tekintetbe. Dr. Baksa Lajos előterjeszti a nagykunmadarasi egyház kérelmét, hogy a zsinat ne fogadja el a baptista egyház elismerését. Mivel a felekezetek törvényes elismertetése állami jog, tehát a zsinat nem foglalhat állást az illető gyülekezet kérelme szerint. Garzó Gyula benyújtja és előterjeszti a diakoniaügy fejlesztése végett kiküldött bizottság tartalmas és nagyérdekü jelentését, melyben egy magyar diakonisszaotthon felállítását javasolja s e óéira legjobbnak tartja a debreoeni egyház és város által fentartott ispotályt. Az intézetben lesz e terv szerint intézeti lelkész, intézeti orvos, főnöknő, tanító-társnővér és 12 próbanővér. Évi szükséglete pedig a legmagasabb számítás szerint 20300 K. Az intézet a konventé s egy tiztagn bizottság vagy kormányzó testület állna az ólén, melynek tagjait a debreceni egyház és egyházmegye 8 az öt egyházkerület küldi ki. Mivel azonban a debreceni egyházzal még teljes megegyezés nem létesült a következő határozati javaslatot nyújtják be : „A diakonia ügyében kiküldött konventi bizottság jelentéséből arról győződvén meg zsinatunk, hogy a debreceni ev. ref. egyházzal a tervbe vett diakonisza-14*
