Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1905-03-05 / 10. szám

169 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 170 : I i ‘ ahány tagnak illetményül az Egyháztört. Adattárat adja s fizesse meg érte a példányok árát vagy pedig járuljon a kiadás költségeihez bizonyos résszel bizonyos számú példányokért, ami aztán egyre megy. Harmadik forrás az egyházkerületek. Az Adattár az ő levéltárok becsét növeli, mikor anyagát használhatóvá teszi s azt a nagy célt szolgálja, amely iránt nem eléggé róná le a kötelességét az az egyházkerület, amely Egye­sületünket e kérdésben csak erkölcsileg támogatná. Az anyagi támogatás módja lehetne p. o. az, hogy amely kerület levéltárát feldolgoztatjuk, az a kiadás terhét viseli. Érintkeznie kellene a szerkesztőségnek a Magyar Paedagogiai Társasággal is, amely tavaly a magyar Pae­­dagogiai emlékek kiadását elhatározta. Ez a mi ter­vünkkel jórészt egybe esik, hiszen a protestáns isko­lákra vonatkoznak nagyrészben azok az emlékek. A munka megosztása kedvéért szükséges Egyesületünknek a Paedagogiai Társasággal bizonyos előzetes tárgyalást folytatnia. A munka alapossága érdekében pedig fél kellene szólítanunk hasonló vállalkozásra és költsönös támoga­tásra az evangélikus tanárok egyesületét vagy értekez­letét. Az evang. levéltáraknak az Adattárból nem volna szabad kimaradniok, vagy ha egyesületünk csak a ref. iskolákra gondol, a mi adattárunk mellett okvetlenül szükséges, hogy az evangélikusok is csináljanak ilyet. Remélnünk lehet, hogy a levéltári kutatások köz­ben nagyobb, összefüggő adatok, esetleg kézirásos mű­vek is akadnak a gyűjtők kezébe. Ha ez történnék, az ilyenek kiadására bizonyára könnyű volna kieszközölni a M T. Akadémia II. osztályának a támogatását. A mint pedig egy kötet az Adattárból megjelenik, nagyon valószínűnek tartom, hogy V. és K. minisztériumnál el lehetne érni tekintélyes számú példányok megvéte­­telét állami iskolák közt való szétosztásra. A szerkesztéssel az Egyesület igazgatóságát kellene megbízni, a mely bizottság utján, de minél szükebb körű bizottság utján végezné a szerkesztést. A felké­rendő gyűjtőkön kívül mások érdeklődését egy általá­nos felhívás utján lehetne felkelteni, hogy akinek ilyen adatok hiteles szövegben birtokában vannak, a szer­kesztőséghez ezeket küldje be. Megeshetik, hogy olyan eredménye lesz, mint annak a belügyminiszteri felhí­vásnak, amelynek alapján néhai Kovács Ferencz az 1843-—4-iki országgyűlés naplóját kiadta. E kérdéssel kapcsolatban Egyesületünk megala­kulása óta gondoltam arra, hogy a volt tiszántúli egye­sület szokását változott alakban felelevenítve, minden közgyűlésen történeti tárgyú felolvasást is kellene a tárgyak közé felvenni, még pedig az illető iskola múlt­jából s főként régi, nagy tanárainak tanítói, nevelői felfogásáról. Ez léphetne az eddigi három közgyűlés egészen általános jellegű előadásai (vívás tanítása stb.) helyére, mert ezek nem a ref. tanáregyesület, hanem az általános egyesület körébe tartoznak. Ajánlom ezt a t. bizottság figyelmébe. így a gyűjtés és az Adattár mel­lett a dolgozás is folynék (bár csak ott, hol a talaj már szilárd !) s Évkönyvünk értékes volta fokozódnék. E töredékes megjegyzéseket azzal a hittel végzem, hogy a Református Tanáregyesület a prot. iskolai Adat­tárral nem szükkörü felekezeti célt fog szolgálni, ha­nem rendszeres munkájával a magyar neveléstörténet rendszeres feldolgozását segíti elő s igy a jövendő ma­gyar nevelésnek tesz rendkívüli szolgálatot. Dr. Imre Sándor. Nyilt kérdés. Az őrségi egyházmegye 1904-ik évi közgyűlése, egy meglepetésszarü indítvány folytán, minden ellenmondás és hozzászólás nélkül kimondotta határozat­képpen, hogy az egyházmegye esperesét, betegsége vagy akadályoztatása esetén, nem a legidősebb, hanem az idő­szerinti sorrendben harmadik egyházmegyei egyházi ta­­nácsbiró helyettesítse. Tekintettel arra, hogy már az 1846. évi egyházkerületi közgyűlés jegyzőkönyve 20. p. a. úgy­szintén az 1880. évi egyhker. )kv. 146. p. a, kimondotta, hogy az esperest csak a legidősebb egyházi, — a gond­nokot pedig csak a legidősebb világi tanácsbiró helyette­sítheti ; — tekintettel arra, hogy az Egyházi Törvények 39. §-a is e tekintetben világosan rendelkezik ; — tekin­tettel arra, hogy ezek ezeriut a legidősebb tanácsbiró szá­mára a szentesített törvény és egyházkerületi statútumok biztosíják a helyettesítésre vonatkozó jogot: tisztelettel kérdezzük már most minden törvénytudó református em­bertől : 1. van-e joga az egyházmegyei közgyűlésnek arra hogy minden indokolás nélkül megfossza a legidősebb ta­­nácsbirót a törvény és kér. statútumok által számára biz­tosított ezen jogától ? 2. ha elő áll a szükség a helyette­sítésre nézve és a legidősebb tanácsbiró a törvényre és statútumokra hivatkozva, követeli magának a jogot, a ki­nevezett helyettes pedig a fent említett egyházmegyei ha­tározatra hivatkozva, nem enged : mi l.eszen akkor ne­künk a kötelességünk és melyik helyettest kell elismer­nünk törvényes helyettesnek ? Több érdeklődő. jNelpralog. Fejes Gábor mencshelyi ev. reform, tanító febr. hó 19 én hosszas szenvedés után elhunyt. A boldogult 1839. évi február 9. napján N.-Pécseién született. Az elemi iskolai tanfolyamot szülőhelyén végezvén, a pá­pai főiskola növendéke volt. Innét Kúpra ment ki ideig­lenes tanítónak, ez után Zánkán, majd Mencskelyen lett népnevelésünk mezejének igazán buzgó, lelkiismeretes munkása. Nője, immár özvegye Pap István vámosi lel­késznek leánya b. e. Pap Gábor püspök urnák nővére. Az élet nemes örömvirágainak élvezése közben a fáj­dalom tövisei az ő jó szivét is gyakran megsebezték, de ő a végzet csapásait s a néptanítói pályának élte alkonyán bekövetkezett gyengélkedései között mind terhesebbé való gondjait is mindenkor erős hittel, biza­lommal s megnyugvással viselte. Hivatalviselése 50 évig terjedő idejének legnagyobb részét a meucshelyi

Next

/
Thumbnails
Contents