Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-02-19 / 8. szám
131 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. Törvényjavaslat alakjában egyházkerü'etünk fogondnoka Hegedűs Sándor Onagyméltósága terjesztő be, Fekete Márton zsinati tag úr ellenkező javaslata ellenében. Főgondnok urunk részéről — akinek egyházkerületében arra, hogy a belhivatalnokok egyházi adót fizessenek, azt hiszem példa nincs — azon gyönyörű beszéde után, amelyet az általános vita keretében tartott, amelyben oly köztetszést aratólag emlékezett meg arról, hogy a lelkipásztorok eredményes működésének, a „cura pastoralisnak egyik megélője az a másik cura, melyről a római költő azt mondja ,post equitem sédét atra cura“4 : csudálkozással tölt el e javaslat, amely éppen ezt az atra curát fogja még nehe zebbé tenni vállainkon. Csudálkozásának ad kifejezést javaslata felett Dombi Lajos zsinati tag úr is (X. ülés 30. lap) (amidőn azt mondja: „nem mulaszthatom el, hogy csodálkozásomnak ne adjak kifejezést, hogy miként méltóztatott szakértelmével összeegyeztetni ezt az indítványt s hogy a méltányosságnak és igazságnak az érzete talán nem éppen lebegett abban a percben a szeme előtt.“ A zsinati többi beszédeiben hangoztatott elveiből kifolyólag valóban nem ezt az indítványt vártuk volna, hanem olyan tormát, mint dr. Balthazár zsinati tag urnák a vagyonos osztálynak az utolsó tízezerig történő megszázalékolására mondott szociálisztikus irányúnak tetsző beszédére adott (VIII. ülés 27 lap). „Látod, ez nem úgy fizet, az igaz, de többet dolgozik az egyházért, mint te. Erre tekintettel kell lenni. Az intelligencia, mely a kálvinismusnak alapja és oszlopa ez idő szerint széles Magyarországon, idejét, fáradtságát, értelmiségét az egyház szolgálatába állítja és ezért egészen más szempont alá esik, mint az a közönyös szegény ember, aki ezzel nem sokat törődik.“ E szavak az utolsó betűig alkalmazhatók a belhivatalnokok egyházi megadóztatásának esetében is és az erre irányuló szociálisztikus irányzatokkal szemben mi is éppen azt várhatnánk világi urainktól, hogy a midőn a vagyonos osztály védelmét figyelmünkbe ajánlják, ugyanakkor bennünket a szociálisták érdekében ne ejtsenek el, hanem keljenek az amugyis szegény belhivatalnoki fizetés oltalmazására és akkor, amikor szegényes anyagi helyzetünkön semmi könnyítést nem eszközölhetnek, ilyen teherrel ne sújtsanak. Mi ezt a terhet nem fogadhatjuk el lelki megnyugvással és pedig a következő okok miatt : mindenek előtt és elsőben azért, mert ez dijlevelünk csonkításával jár és ezt maga főgondnok urunk, nagytudományu püspökeink ellenkező érvelései dacára is elismeri (Lásd X. ülés 43 1.) A díjlevél csonkítás eddig tilos volt törvényeinkben s azt a lelkészt, vagy tanítót, aki a díjlevélből valamit elengedett, fegyelmi eljárás alá vonták s megbüntették s bizonyára igy lesz az újtörvényben is. A zsinat most mit cselekszik ? Kimondja törvényben azt, hogy az egyházi adófizetés esetében a díjlevél csonkítás nem bűn, hanem törvényes dolog, sőt példaadás szempontjából szükséges erény, ha azonban a lelkész csorbítja meg a díjlevelet, az már bűn. Ugyanaz a dolog tehát az egyiknek törvényes, a másiknak törvénytelen cselekedet. Ez erkölcsi felfogásunkat változtatja meg s protestálnunk keli ellene ezért, de azért is, hogy ezt követni fogják más díjlevél csorbítások is. El lehet készülve rá bárki, hogy a jövő zsinat elé azon kérelemmel fognak járulni gyülekezeteink, hogy a belhivatalnokoknak javadalmát képező földek állami adóját fizessék a belhivatalnokok, mert természetes dolog az, hogy aki élvezi a föld jövedelmét, fizesse az adóját is. Régi törekvése ez gyülekezeteinknek, amelyről szintén azt mondhatjuk, hogy több gyülekezeteinkben már sikerrel érvényesítették. Érvényesítették bizonyára azon okoknál fogva, hegy a lelkésznek jó példát kell mutatni, jótékonysága a tekintélyét emeli s jó hatást szül híveiben. Már most az ilyen kérelem eseteiben dr. Balthazár úr — aki azt is megengedheti magának, amire mi szegény helyzetű falusi papok rá sem gondolhatunk — hogy községi adót fizet önkéntesen és azért, hogy Szoboszló város ügyeibe bele szólhasson és Mezei és György zsinati tag urak, akiknek elvök, bogy a belhivatalnokok jobb anyagi helyzete „azt a benső kapcsot, mely az egyház és tagjai között őseinknél volt, lazábbá teszi“ : bizonyára meg fogják szavazni s nem várhatjuk főpásztorainktól sem, — ha csak a díjlevélben az ellenkező kifejezetten bele foglalva nem lesz — hogy ebben „charta sértést“ lássanak. Minek utáuna pedig világos dolog az, hogy ez „nagy hatással lesz“ híveinkre, ezen kétségtelenül „általános polgári kötelezettségre“, „egyházi lelki kötelezettséggel“ leszünk elkötelezve. Szerencsétlen nép vagyunk mi ref. egyházi belhivatalnokok, amikor püspökeink, főbb pásztoraink, akiktől várnánk anyagi helyzetünk javítását, e helyett a szegényes anyagi helyzetünk ellen fordulva, ilyen terhet rónak reánk, akkor a mikor jól tudják azt, hogy fizetéseink 2400 komára, emeléséből nem lesz semmi, úgyszintén a korpótlék elnyeréséből is ki tudja, mikor; —jön ellenben a nyugdíj intézet felállításából kifolyólag a 33, illetve 23°/0 belépési teher és az eddigi 2'/2 évi teherhez még egy százalék. Nem elég teher ez ; szükséges ehez még az egyházi adóteher is? Ha ezt szó nélkül elfogadjuk: akkor igaza van Marjai Péternek: „gyámoltalan nép vagyunk.“ De nem fogadhatjuk el és pedig másod sorban azért, mert nem áll az, hogy mi egyházi adót ne fizetnénk. Úgy tudom, főiskolánk fentartására meg vannak adóztatva a lelkészek és tanítók s*a hol szerencsés körülmények ez alól őket nem mentesítik, bizonyára fizetik is, sőt Budapesten — legalább az én papnövendék koromban a konviktus fenntartására is fizettek. Fizetünk lelkészértekezleteink részére mi 10 kor. tagdíjat, fizetjük az egyházmegyei gyámoddá tagdíját. Ott van az országos gyámolda, jön a lelkészi nyugdíjintézet a 33°/0 belépési és évi 3'/s°/o fizetési kötelezettségével. Ha új iskola, templom, papiak stb. épül gyülekezeteinkben, a dolog természete hozza magával, hogy adnunk keli és pedig többet, mint másnak s megtörténik hogy aki több helyütt hivataloskodik, több helyütt ki kell venni e teherből is a részét. Mindezek — s bizonyára ?82
