Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-02-19 / 8. szám
Tizenötödik évfolyam. 8. szám. Pápa, 1905. február 19. *-----------------------------« A lap »iíollemi részét illető köziemén vei* a szerkesztőség li ez Kis József felelős szerkesztő ozimére küldendők. *----------------------------* Az egyház és iskola köréből. Á (liiinti ev. á egyházkerület hivatalos közlönye IK Eegjelenlli minden vasárnap. *-----------------------------& Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reolamatiék Faragó János főmunkatárs ozimére küldendők. *----------------------------« ♦ j -A zsinat első ülésszaka után. Megtörtént zsinatunk első ülésszaka és le lett tárgyalva (Nem egészen. Szerk.) a zsinati törvényjavaslat legfontosabb része, az adóüg) i szakasz. A sok előmunkálat, a minden gyülekezettől többszörösen bekért adózási s a gyülekezet háztartásáról teljes képet feltüntető hivatalos adatok s az ezeket feldolgozó adóügyi bizottság és annak nagytudományu előadójának elismerést és köszönetét érdemlő óriási munkája ; — másrészről az országszerte megindult rendkívül erős mozgalom, mely az 1848 : XX. t.-cikkben biztosított jogainknak érvényesülését oly kedvező kilátásba helyezte: joggal keltette mindnyájunkban azt a várakozást, hogy most a súlyos egyházi adóterheknek nehéz igáját huzó népünk terhén oly tetemes könnyítés fog történni, hogy többé az egyházi adóterhek súlyos volta ellen panaszszó nem kelhet ajkain. Ezt vártuk s most a zsinat első ülésszaka után, mely e kérdést eldöntötte — csalódásunkat kell bejelentenünk. Mert ha az 1,400000 kor. államsegélyt elnyerhetjük is, ezzel népünknek terhén alaposan könynyítve nem lesz, sőt az még a túlterheléstől se menti meg híveinket. .(Most volt pedig a jó alkalom, hogy az 1848 : XX. t.-c. fundamentomára rá állva, alaposan megkönnyítsük híveink egyházi adózási viszonyait, — amikor azt mondhatjuk, hogy minden tényező méltányolta az igazságtalan múltból fentmaradt súlyos adózási viszonyaink m^sziintetésére irányuló törekvéseinket s a magas kormány is hajlandó volt segítő kezet nyújtani helyzetünk jobbítására. ÍMit csináljunk? Itn a kisölvedi presbitérium arra fel, hogy folyamodjunk a zsinathoz az elfogadott adókulcs ellen és egy más adókulcsot hoz javalatba, uíelynek alapján — véleménye szerint — több államsegélyt nyerhetnénk. Post festam cantalunk ! . . . Azonban én mégis azon nézetben vagyok, hogy híveink érdeke kívánja, hogy gyülekezeteink folyamodjanak a zsinathoz, még pedig oly értelemben, hogy a most elfogadott adókulcs oly mérvű leszállítása iránt tegye meg az intézkedést, amely mellett híveink ez idei adóterhének legalább fele, mint államsegély volna az állam részéről kérelmezendő. Adják be gyülekezeteink az újból összeülő zsinathoz ily irányú folyamodványaikat, de kapcsoljuk hozzá ama kérelmeinket is, hogy a belhivatalnokokat egyházi adó fizetésére kötelező határozatát a zsinat változtassa meg. Ezen javaslatomat akarom, ha a nagyt. Szerkesztő úr e lap hasábjain teret enged, bővebben indokolni. Igen különös dolog az, hogy ezen egyházi adófizetésre kötelezés egészen meglepetésszerűen ér bennünket, a nélkül, hogy előzetesen hozzá szólhattunk volna. A zsinati törvénytervezetben nincsen bent, egy egyház, a szentesi kérelmezi kimondását (amint tudom holmi szociálisztikus áramlatok fölülkerekedése vitte ott ki ezt). Es az is különös dolog, hogy ezen egyházi adóval megterheltetésünk a zsinat által akkor eszközöltetik, araikor az 1848. XX. t.-o. alapján egyházaink és népünk az egyházi adóval túlterheltségtől mentesíttetnek. Ha az előző zsinatok valamelyike hozta volna e törvényt abban az időben, a midőn híveink roskadoztak az adóteher alatt, hogy a túlságos adóterhen ez által is könnyítsen : nem csodálkozhatnánk rajta. Most azonban ezen mi megterheltetésünk nem is teherkönynyebbités indokából történik, hanem példaadás, tekintélyemelés, szavazatra jogosultság és jó hatáskeltés indokából. Előhozza Búza János tanárképviselő úr, a kitől szabadjon e helyen megkérdenem, hogy azon főiskola fönntartásához, a mely főiskola neki a fizetést adja, járul-e ő, és bármely főiskolánk fenntartásához annak tanárai egy fillérrel is?! Ha nem járul, akkor egész beszéde első sorban maga ellen irányul, akkor ezen szavaira „hogyan fogja a lelkész híveit áldozatkészségre, buzgóságra, az egyházi tehernek zúgolódás nélkül való viselésére buzdítani akkor, mikor a hivek látják, hogy semmi ilyenhez nem járul- : mi is azt mondhatjuk, aki példaadásra hiv fel, maga járjon elő jó példával és a ki más szemében a szálkát meglátja, vegye észre a magáéban a gerendát. 8
