Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1905-02-05 / 6. szám

95

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

96

hi,fel eke zetek meghallgatásával a közelebbi lörvéuyho zás elébe kimerítő törvényjavaslatot terjesszen elő.

Tisztában vagyunk azzal, hogy ezen törvény szózerinti értelmében végre nem hajtható, mert az a protestáns egyházak autonómiáját, esetleg más egyházak érdekeit érzékenyen sértené.

Mi sem az egyiket, sem a másikat nem akarjuk.

Ami azonban az 1848 : XX. t.-o. 2. és 3. §§-aiban alaptörvény erejével biró kötelem gyanánt kifejezve van, az abban kulminál, hogy azok a valláserkölcsi és közoktatási célok, amelyek terheit a bevett vallásfelekezetek hordozzák, lényegükben állami terhek s hogy azok teljes fedezésére tehát az állam kötelezve van. Ezen állami alaptörvény erejével biró obligáció már több mint félszázad előtt lejárt, nem tekinthető tehát részünkről szerénytelenségnek, ha a benne elvállalt kötelezettség beváltását immár komolyan sürgetjük.

Annál kevésbbé tekinthető szerénytelennek ezen sürgető kérésünk, mert hiszen mi századok éta az államot is érdeklő ezen terheket magunk viseltük és mert mi az obligációnak nem is teljes beváltását, hanem csakis terheink részbeni elvállalását kérjük az államtól.

Nagy méltóságod az emlékiratunkban felsorolt egyházi szükségletek között legégetőbbnek tartja az adózási viszonyokban rejlő nagy anomáliák megszüntetését és ezért ez irányban kiván első sorban törvényjavaslatot előterjeszteni.

Mi teljes elismeréssel és hálás köszönettel vagyunk Nagyméltsóságodnak ezen nagy humanitásra valló szándékáért, de’tekintve az egész feladat nagyságát és érezve azt, hogy az eljárás célszerű és tapintatos mikéntjétől függ az egész kérdés helyes megoldása, nem mulaszthatjuk el aggodalmunkat kifejezni a fölött, hogy a kérdés megoldásának ily elaprózása és különösen a segélyezésnek külön törvény hozatala nélkül az évi budgetbe való átterelése ügyünknek nagy kárára fog lenni és semmiképpen sem lesz beváltása azon kötelező obligaciónak, .amelyet az 1848 : XX. törvénycikkben a törvényhozás magára vállalt. Nem a kormány akaratán múlt, mert a dolog természetében fekszik, hogy eddig nem sikerült és előreláthatólag ezentúl sem fog sikerülni a budgetbe felvett dotációt csak megközelítőleg is akkép fokozni, hogy csak a legkisebb reményünk is lehetne, hogy ezen dotáció emberileg belátható időben arra a fokra emelkednék, amely az emlékiratokban kimutatott és kétségbe nem vonható szükségletek fedezését csak némileg is megközelítené.

Meg vagyunk tehát győződve arról, hogy a részünkre alaptörvény által biztosított segélyezés a budget keretében évről-évre felveendő dotáció rendszerén teljes hajótörést fog szenvedni.

A minisztérium ugyanis az évi budgetbe csak olyan nagyobb kiadásokat köteles beállítani, amelyek törvényen alapulnak és ezért nem várható, hogy azok a kiadások, amelyeket emlékiratunkban felsoroltunk, külön törvénybeni megállapítás hiányában az évi budgetbe fel lesznek vehetők.

Ami az állam pénzügyi helyzetét illeti, készséggel

elismerjük, hogy vannak az államnak létfentartási szükségletei, melyek első sorban feltétlenül kielégítendők De nein ismerhetjük el, hogy az a segély, amelyet az állam az 1848 : XX. t.-c. 3. §-a alapján adni köteles, az állami szükségletek fedezési sorrendjében az utolsó helyet foglalná el.

Ha nem is képezne a 3. §. oly obligációt, amely 56 év előtt esedékes kötelezettséget megállapít, a magyar állam akkor sem tekinthetné utolsó szükségletének annak a kulturmissziónak a teljes erejéből való támogatását, amelyet a két protestáns egyház az állam- és nemzetfentartás érdekében évszázadok óta teljesít.

Jogos és méltányos tehát az a kérésünk, hogy az állam pénzügyi helyzetére való utalással ne méltóztassanak ezen kulturmissziónak a jelenlegi viszonyokhoz mért további teljesítését lehetetlenné tenni.

Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy az állami törvényhozás már most az emlékiratban kimutatott öszszes szükségletek fedezéséről egy törvényben egyszerre gondoskodjék. Sőt ellenkezőleg köszönettel fogadjuk Nagyméltóságodnak azt az Ígéretét, hogy az adóztatási viszonyokban rejlő nagy bajok orvoslását első sorban akarja foganatba venni, de ebben megnyugodva, azt is kérjük, hogy a? emlékiratunkban felsorolt egyéb szükségleteinkről való gondoskodás ugyanazon törvényben biztosítassék és az államkormány utasíttassék, hogy a törvény által már most megállapítandó segélyösszegeknek kifizetése előre meghatározott terv szerint akkép foganatosíttassák, hogy a dotációk az éveknek előre meghatározandó során keresztül fokozatosan addig emeltessenek, amig azok a törvény által megállapíiott sesegélyezés mértékét elérik.

Ami már most a Nagyméltóságod leiratában foglalt és az adózási viszonyok rendezésére vonatkzzó törvényjavaslathoz szükséges előmunkálatokat illeti, mindkét protestáns egyház illetékes testületéi, nevezetesen az ev. ref. egyház zsinata és az ág. h. ev. egyház egyetemes közgyűlése a Nagyméltóságod által szüségesnek jelzett rend- és jogszabályok megalkotása iránt intézkedett.

Egyidejűleg bemutatjuk az egyházi adózásra vonatkozó, Nagyméltóságod által bekivánt Összes részletes adatokat, hogy azok alapján a szükséglet mérve pontosan megállapítható és a benyújtandó törvényjavaslat kellő indokolással ellátható legyen.

Midőn azonban a részletes adatokat a magas kormány rendelkezésére boosátjuk, nem mulaszthatjuk el ezek kapcsán egy kérelmet is előterjeszteni.

Előrelátható, hogy túlterhelt szegény egyházaink szükségleteik fedezésének megállapításánál azt a minimális adókulcsot fogják életbeléptetni, amelyet az egyház illetékes testületéi a segély igénybevehetésének előfeltételeként megállapítottak, bízva abban, hogy az ilykép fedezetlenül maradó szükséglet az állami hozzájárulásból alakított adóalapból fog fedezetet nyerni. Ha már most az állami hozzájárulás a mutatkozó szükséglet fedezésére elégtelen lenne, ez okvetlenül maga után vonná azt, hogy a segélyt igénybe vevő egyházak a