Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1905-02-05 / 6. szám

Tizenötödik évfolyam. 6. szám. Pápa, 1905. február 5. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. A. lap nzollonii illeti! Irözlernén véli a azerhesztSa^íjlieí’ Kis József felelős szerkesztő ozi­­mére KildeudoK. A diÉDtiili ti rat egyliMemlet hivatalos közlönye. Az egyház és iskola köréből. S^egjeiaulk minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., fél­évre 4 kor.), hirdetések, reolainatiók Faragó János rőmunkatáfs cziméro küldendők. A két prot. egyházat közösen érdeklő ügyek tár­gyában kiküldött, u. n. vegyes bizottság a miniszter­elnöknek az 1848. XX. t.-o. végrehajtása ügyében kül­dött leiratára a következő fölterjesztést tette: Nagyméltóságu Miniszterelnök Ur ! Kegyelmes Urunk ! Nagyméltőságodnak az 1848 : XX. t.-c. végrehaj­tása tárgyában benyújtott emlékiratunkra folyó évi okt. hó 20-án 4972/M. E. szám alatt hozzánk intézett leira­tát a két evangélikus egyház által ezen ügyben kikül­dött bizottság tárgyalás alá vevén, mindenekelőtt kö­­szönetünket fejezzük ki azért, hogy a magas kormány a legjobb indulattal fogadta alázatos előterjesztésünket és az abban foglalt kívánságok legalább részbeni telje­sítése céljából a kezdeményezés terére lépett. Megnyugvással vesszük, hogy a magas kormány az 1848 : XX. t. c. 2-ik §-ának végrehajtásánál a tör­vényesen bevett vallásfelekezetek közötti tökéletes egyen­lőség és viszonosság elvét akarja az egész vonalon ér­vényesíteni, ami által kizártnak tekintjük azt, hogy a törvényes fejlődés és az egyes vallásfelekezetek benső természete által előidézett különös viszonyok tekintetbe vételének — amelyet a leirat hangoztat — az az értelme legyen, hogy a törvényes fejlődés által előidézett külö­nös viszonyok továbbra is az egyenlőség és viszonos­ság sérelmével fentartassanak. Nyíltan szólva, mi nem követeljük más egyházak közjogi előjogainak megnyir­bálását, hanem csak azt, hogy amennyiben ezt a fen­­álló viszonyok megengedik, mi is részesüljünk ezen köz­jogi előnyökben, de már azt határozottan követeljük és azt hisszük, hogy ebben velünk a magas kormány is egyetért, hogy ezen történelmileg kifejlődött viszonyok akkép módosíttassanak, hogy híveink más egyházak részére semmiféle vagyoni szolgáltatásokra (párbér­­patronatus) ne köteleztessenek. Ezt a célt a történel­mileg kifejlődött intézmények fentartása mellett is el lehet érni és nem szenved kétséget, hogy ezen követe­lés, mint a részrehajlatlan és megdönthetien igazsá­gosság követelménye semmi jogos érdeket nem sérthet. Ismételve kérjük tehát a magas kormányt, hogy az emlékiratunkban az 1848 : t.-c. 2-ik §-ának végre­hajtása tárgyában előterjesztett kívánságainkat is mi­előbb teljesíteni méltóztassék. Megnyugvással vettük Nagyméltóságod kijelenté­sét, hogy a magas kormány nem zárkózik el az 1848 : XX. t.-c. 3-ik § ában lefektetett elvek végrehajtása és megvalósítása érdekében a szükséges intézkedések meg­tétele elől és megvagyunk róla győződve, hogy ha a magas kormány azzal a jóakarattal és azzal az erős el­határozással fog e kérdésekkel foglalkozni, amelyeket Nagyméltóságod leiratából kiolvasunk, úgy mentül előbb sikerülni is fog ama pénzügyi akadályokat elhárítani, amelyek ez idő szerint még az ügy útjában állanak. Örömmel fogadjuk és magunkévá tesszük Nagy­méltóságodnak azon elvi álláspontját is, hogy az 1848 : XX. t.-c. 3. §-a értelmében nyújtandó államsegély nyújtásánál a mi egyházi autonómiánkat sértetlenül fen­­tartani akarja, amiért is az állam nem az egyes egy­házi testületeknek és egyházi céloknak fogná megadni a segélyösszegeket, hanem egyházi főtestületeinkkel, il­letve azok megbizottaival megállapítván a szükséges segély összegét, az egyházi főtestületeknek hagyja fenn a segély megosztását és hovafordítását. Nagyméltóságod azon kijelentéseire azonban, hogy a magas kormány első sorban az egyháztagjainkon nyugvó, elviselhetetlenül súlyos adóteher megszünteté­sét óhajtja keresztülvinni és e célból a törvényhozás elé külön törvényjavaslatot kíván előterjeszteni, az emlékiratban foglalt egyéb szükségleteinkről azonban úgy kiván gondoskodni, hogy az állam pénzügyi hely­zete által vont korlátok között évről-évre emelné az egyházak dotációjaképpen a költségvetésbe beillesztett tételeket, következő alázatos észrevételeinket van sze­rencsénk előterjeszteni. Az 1848 : XX. t.-c. 3-ik §-a elrendelte, hogy minden bevett vallásfelekezet egyházi és iskolai szük­ségletei közálladalmi költségek által fedeztessenek és az elvnek részletes alkalmazásával a minisztérium az illető 6 Az 1848. XX. t.-c. végrehajtása.

Next

/
Thumbnails
Contents