Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-02-05 / 6. szám
Tizenötödik évfolyam. 6. szám. Pápa, 1905. február 5. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. A. lap nzollonii illeti! Irözlernén véli a azerhesztSa^íjlieí’ Kis József felelős szerkesztő ozimére KildeudoK. A diÉDtiili ti rat egyliMemlet hivatalos közlönye. Az egyház és iskola köréből. S^egjeiaulk minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reolainatiók Faragó János rőmunkatáfs cziméro küldendők. A két prot. egyházat közösen érdeklő ügyek tárgyában kiküldött, u. n. vegyes bizottság a miniszterelnöknek az 1848. XX. t.-o. végrehajtása ügyében küldött leiratára a következő fölterjesztést tette: Nagyméltóságu Miniszterelnök Ur ! Kegyelmes Urunk ! Nagyméltőságodnak az 1848 : XX. t.-c. végrehajtása tárgyában benyújtott emlékiratunkra folyó évi okt. hó 20-án 4972/M. E. szám alatt hozzánk intézett leiratát a két evangélikus egyház által ezen ügyben kiküldött bizottság tárgyalás alá vevén, mindenekelőtt köszönetünket fejezzük ki azért, hogy a magas kormány a legjobb indulattal fogadta alázatos előterjesztésünket és az abban foglalt kívánságok legalább részbeni teljesítése céljából a kezdeményezés terére lépett. Megnyugvással vesszük, hogy a magas kormány az 1848 : XX. t. c. 2-ik §-ának végrehajtásánál a törvényesen bevett vallásfelekezetek közötti tökéletes egyenlőség és viszonosság elvét akarja az egész vonalon érvényesíteni, ami által kizártnak tekintjük azt, hogy a törvényes fejlődés és az egyes vallásfelekezetek benső természete által előidézett különös viszonyok tekintetbe vételének — amelyet a leirat hangoztat — az az értelme legyen, hogy a törvényes fejlődés által előidézett különös viszonyok továbbra is az egyenlőség és viszonosság sérelmével fentartassanak. Nyíltan szólva, mi nem követeljük más egyházak közjogi előjogainak megnyirbálását, hanem csak azt, hogy amennyiben ezt a fenálló viszonyok megengedik, mi is részesüljünk ezen közjogi előnyökben, de már azt határozottan követeljük és azt hisszük, hogy ebben velünk a magas kormány is egyetért, hogy ezen történelmileg kifejlődött viszonyok akkép módosíttassanak, hogy híveink más egyházak részére semmiféle vagyoni szolgáltatásokra (párbérpatronatus) ne köteleztessenek. Ezt a célt a történelmileg kifejlődött intézmények fentartása mellett is el lehet érni és nem szenved kétséget, hogy ezen követelés, mint a részrehajlatlan és megdönthetien igazságosság követelménye semmi jogos érdeket nem sérthet. Ismételve kérjük tehát a magas kormányt, hogy az emlékiratunkban az 1848 : t.-c. 2-ik §-ának végrehajtása tárgyában előterjesztett kívánságainkat is mielőbb teljesíteni méltóztassék. Megnyugvással vettük Nagyméltóságod kijelentését, hogy a magas kormány nem zárkózik el az 1848 : XX. t.-c. 3-ik § ában lefektetett elvek végrehajtása és megvalósítása érdekében a szükséges intézkedések megtétele elől és megvagyunk róla győződve, hogy ha a magas kormány azzal a jóakarattal és azzal az erős elhatározással fog e kérdésekkel foglalkozni, amelyeket Nagyméltóságod leiratából kiolvasunk, úgy mentül előbb sikerülni is fog ama pénzügyi akadályokat elhárítani, amelyek ez idő szerint még az ügy útjában állanak. Örömmel fogadjuk és magunkévá tesszük Nagyméltóságodnak azon elvi álláspontját is, hogy az 1848 : XX. t.-c. 3. §-a értelmében nyújtandó államsegély nyújtásánál a mi egyházi autonómiánkat sértetlenül fentartani akarja, amiért is az állam nem az egyes egyházi testületeknek és egyházi céloknak fogná megadni a segélyösszegeket, hanem egyházi főtestületeinkkel, illetve azok megbizottaival megállapítván a szükséges segély összegét, az egyházi főtestületeknek hagyja fenn a segély megosztását és hovafordítását. Nagyméltóságod azon kijelentéseire azonban, hogy a magas kormány első sorban az egyháztagjainkon nyugvó, elviselhetetlenül súlyos adóteher megszüntetését óhajtja keresztülvinni és e célból a törvényhozás elé külön törvényjavaslatot kíván előterjeszteni, az emlékiratban foglalt egyéb szükségleteinkről azonban úgy kiván gondoskodni, hogy az állam pénzügyi helyzete által vont korlátok között évről-évre emelné az egyházak dotációjaképpen a költségvetésbe beillesztett tételeket, következő alázatos észrevételeinket van szerencsénk előterjeszteni. Az 1848 : XX. t.-c. 3-ik §-a elrendelte, hogy minden bevett vallásfelekezet egyházi és iskolai szükségletei közálladalmi költségek által fedeztessenek és az elvnek részletes alkalmazásával a minisztérium az illető 6 Az 1848. XX. t.-c. végrehajtása.
