Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-12-31 / 53. szám
909 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 910 apja előkelő losonci földbirtokos, erős kálvinista, jó egyháztag volt!) apelláltam önérzetére, elmondtam menynyire férfiatlan, katonához legkevésbé sem illő gyávaság, önállótlanság az, hogy egy nőnek a kedvéért megtagadja gyermekeiben a hitét. Ez mind nem ért semmit. Azt értem el fellépésemmel, hogy levelemet a „gentleman“, a katonatiszt még válaszra sem érdemesítette. Azt értem el, hogy mégis bekövétkezett a rám nézve leverő, bosszantó reversalis-adás. A szóban levő r. kath. família Léván ez alkalomból második református férfiútól veszi a reverszálist. Az első volt egy törvényszéki biró Aranyosmaróton. Olyan ember, akinek édes apja Barsban még egyházmegyei főgondnok is volt, mint baliám. Ma a törpe utód a pápistáknak nevel fiakat. Szégyenli tettét bizonnyal, mert Maróton, mint egy úri embertől hallottam, kálvinistának mondja fiait. Van-e ezekben lelkiismeret? és ha van, mint tudja elviselni, kivált az utóbbi édes annyjának aggódását, hogy tudja leszárítani könnyeit, melyet fia könnyelmű lépése miatt mind a sírig nem szün meg hullatni ? ! A pápista familia klerikális hálója tehát jól működik Léván. Akit bekerít, azt ki nem bocsátja többé. Segédkezik neki ebben a klérus, a papság és annak legénysége. Ehhez járul az „üdvözítő“ egyház kényszerítése : senkit meg nem eskethet a pap, csak azt, aki lekötelezi magát a r. kath. egyháznak. Mennyi eszköz a harcban ! Csuda-e a győzelem !? Ami szabadelvüségünk ilyen eljárást kizártnak tekint. Pedig, hogy megboszulja eljárásunk magát, mutatja a napi veszteség! Hol az egyházfegyelem ? ! Hol a szigorú kálvini eljárás a hitetlenekkel, erkölcstelenekkel, vallástalanokkal szemben ? ! Tennénk csak mi is úgy, mint régebben és mint ma a kath. egyház, megvonnánk az ilyenektől az úrvacsorát, halálával a tisztességes temetést, szóval a ballépés elkövetése miatt mintegy kizárnánk az egyház kebeléből, bojkottálnánk: én hiszem, hogy nagyobb eredményt tudnánk felmutni a hitélet terén ; kevesebben lennénk számban, de erősek hitünkben. Ez a lagymatagság, közönyösség az egyházfegyelem terén szüli a hite-hagyókat, s a reverszális-adókat. A szigorú egyházfegyelem mellett aztán több eredményt tudnánk felmutatni a vallásos élet terén. De addig is, mig ennek szükségét belátjuk, tegyünk meg minden lehetőt a reverszálisos törvény eltörlése érdekében. Az egyházpolitikai törvények e §-a valóságos halált jelent nekünk. Nincs eszköz a kezünkben, amellyel e téren részünkre számbeli többséget, nyereséget biztosíthatnánk. Lassú, de biztos pusztulást rejt e törvény ami egyházainkra nézve magában. Ezt mutatja a 10 éves statisztika, ezt mutatja a reverszálisos törvény folytán szenvedett veszteségünk. Ha módunkban lenne, törjük össze ezt a klerikális hálót; mert ezzel megfojtja a pápás had egyházunkat. Videant consules. Biktha József. ev. ref. lelkész. Szó sincs róla, hogy sok kárt okoz nekünk a reverszálisos törvény; s kivált a városokban sok boszuságot is. Mert rendszerint olyanok Ígérik el gyermekeiket, akikről el addig alig is tudhattuk, hogy hozzánk tartoznak, mivelhogy beköltözöttek. Ugyanilyen beköltözöttek billentik rosszra a kitérés statisztikai mérlegét is. Mind a mellett se értek egyet buzgó lelkésztársamnak azzal az aggodalmával, mintha ez a törvény biztos pusztulást rejtene magában ránk nézve. Megváltoztatására szívesen adnám szavazatomat én is, de inkább azon okból, hogy szűnjék meg az a csúnya hajsza, ami oly szép, beusőies, családias eseménynél, mint amilyennek kell lenni a házasságnak, elhinti magvát a keserűségnek, kedvtelenséguek, hidegségnek, sőt a haragnak és gyülölségnek s nemcsak a szülőknél és rokonoknál, de a lelkészeknél is ugyanezen érzelmeket idézi eló' s igy akarva, nem akarva széles körben megbontja, szinte lehetetlenné teszi a hazafiak békés együttélését. A polgári társadalom belső békéje bizony sürgetőleg követeli a lélek-halászatra vonatkozó e törvénynek eltörlését. Abban azonban már tökéletesen egyetértek kedves lelkésztársammal, hogy fegyelem raiuálunk nincs, mert a mi szivünk telides-teli van szeretettel és szabadsággal ; ezek pedig se korlátot, se megtorlást nem tűrnek ! Legalább a mostani felfogás szerint nem. Szerk. Levél a szerkesztőhöz. Nagytiszteletü Szerkesztő Úr ! Kedves Barátom ! A szerkesztésed alatt megjelenő „Dunántúli Proí. Lap“ 51. és 52. számaiban „Az amerikai magyar ref. egyházmegye őszi közgyűlése“ c. a. egy cikk jelent meg, melynek egyik pontja én velem, illetőleg az én amerikai úti tervemmel foglalkozik, azt mondván, hogy az egyházmegye fölkérte magyar ev. ref. egyházunk főhatóságát, hogy a mennyiben módjában áll, akadályozza meg az én amerikai utamat, mint amely a jelen viszonyok közt semmi esetre se lesz kedvező a csatlakozási mozgalomra, mert ők egyébként is úgy tudják, hogy én nem vagyok barátja e mozgalomnak ; mert tervemet az ő ellenfeleik kihasználják ellenök ; mert különben sem fűzhetek olyan reményeket utamhoz, mint amilyenbe beugrattak. Ez a rám vonatkozó passzus lényegi tartalma. Engedd meg, t. barátom, hogy hadd szóljak néhány szót ehhez a beszédhez. Az egyházmegye határozata legkevésbbé sem lepett meg, hiszen nt. Kuthy Zoltán newyorki esperes úr előre tudatta azt velem a „Magyar Szó“ hasábjain. Tiszántúli egyházkerületünk gyűlése előtt is szóban forgott már ez a dolog, amennyiben a „Magyar Szó“ cikke alapján e lap okt. 22-iki számában foglalkoztam már ezzel a kérdéssel s válaszomat szétosztottam a közgyűlés tagjai között, de meg, ha jól tudom, közgyűlésünk elnöksége is fölemlítette tervem ezen ugyvélt akadályát. Arról is van tudomásom, hogy ezt a nem épen közönséges határozatot alig pár perc alatt hajtotta keresztül az elnöklő esperes úr. Én csak azt szetetném tudni, hogy a mi amerikai testvéreink viszálkodásának rongyos köpönyegét miért akarják mindenáron ráadni az ón szép tervemre is.*) Legyenek nyugton, nem engedem azt eldisztelenít*) Csiky Lajos szép tervének csakugyan szerintem sincs semmi köze a csatlakozáshoz; ez két különböző dolog. Csiky bizonyára nem az amerikai magyar gyülekezetektől reményű vállalkozásának sikerét. Ezzel mindenki tisztában lehetett. Szerk.
