Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-12-31 / 53. szám
911 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 912 tetni. Azt is szeretném tudni, hol és mikor mondtam én, hogy az amerikai magyarok közé megyek, mikor minduntalan azt hangsúlyoztam, hogy az angol nyelvű amerikaiak közt akarok prédikálni, felolvasásokat, szabad előadásokat tartani. Azt is szeretném tudni, hol írtam vagy mondtam én olyant, amiből azt lehetne következtetni, hogy én ellensége vagyok a hazacsatlakozási mozgalomnak! A logikának vagy a psychologiának melyik törvénye szerint lehet bebizonyítani, hogy amihez én reményt nem fűzök, annak én már eo ipso ellensége is vagyok ? ! Legyenek a felől nagyon szentül meggyőződve, hogy amit Dr. Antal Géza barátom megcsinál, én azt, ha csakugyan rém térhetek ki e kérdés elől, — de minden erőmmel mindenütt igyekszem az elöl kitérni, — án azt rontani nem, de erősíteni mindenesetre fogom. És végre azt is szeretném tudni, honnan ismeri a cikkíró úr az én amerikai összeköttetéseimet oly alaposan, hogy szerinte nem fűzhetek oly reményeket utamhoz, amilyenbe beugrattak ? Ki ugratott be engemet ? ! Hiszen én végre is nem vagyok világban járatlan, tapasztalatlan falusi suhanó, kire azt a beugratás szót csak úgy félválról oda lehessen dobni. Kuthy Zoltán esperes barátom erős kártyát játszott ki ellenem, mikor egyházmegyéje közgyűlésével, melyen 12 rendes egyház és 3 társegyház volt képviselve, felíratott az én amerikai tervem ellen. Hát vájjon a Pittsburgban dec. 12-én megalakult másik amerikai magyar református egyházmegye 13 gyülekezete vagy ezek elöljárói mit mondanak az én kiközösítésem ügyéhez ? ! De mit mond ahhoz különösen a tiszántúli ev. ref. egyházkerület, amely immár kiküldött engemet az északamerikai nagy protestáns, — jól tessék megérteni: nem pusztán presbiteriánus világba, hogy gyűjtéseket eszközöljek ott a felállítandó debreceni egyetem javára. Kuthy Zoltánék, elismerem és ismételve mondom, erős ütőkártyát dobtak ki ellenem, mikor jelzett határozatukat hozták. Sietek azonban őket megnyugtatni, hogy a játszmát egyáltalában nem adtam fel, mert én tisztán játszom. Hogy ők miért foglalnak állást egy ilyen ügyben én ellenem, arra nézve vessenek számot saját lelki ösmeretökkel. Ha kell, folytassuk a vetélkedést, de, mint úri emberekhez illik : harag, gyűlölködés, szenvedélyeskedés nélkül. Fogadd Nagytiszteletü Szerkesztő Úr, Kedves barátom, szívélyes üdvözletemet, amellyel vagyok és maradok Debreczen, 1905 dec. 27. régi igaz híved : Csiky Lajos, theoí. akad. tanár. Külföldi rövid hirek. A szomszédos Sziléziában, amely Morvaországgal együtt egy szuperintendenciát alkot, a legutóbbi népszámlálás adatai szerint (1900-ban) 91741 protestáns él. Két részre oszlanak a protestáns egyházak nyelv szerint. A német nyugat-sziléziai egyházkörben 6 egyházközség van kisebb számú hivőkkel. Keleti-Sziléziában ugyanannyi német ajkú evangélikus egyház van, ezek azonban virágzó egyházközségek és igen sok intézetet tartanak fenn. Tanítóképző-intézet, diakonisszaképző , missionárius képző-intézetet. Bielitzben van az úgynevezett „evangelisches Zion“ cimü jótékony intézmény. A lengyel protestánsok közt beékelve találhatunk kisebb német egyházakat. Például Teschenben 15000 lengyel protestáns közt van 1000 német protestáns is. A tescheni „Jesus Kirche“ 1710-ből való, csaknem 8000 lelket befogad egyszerre, Ausztriábann a legnagyobb protestáns templom. A legtöbb sziléziai egyházközség számos áttérésről tesz jelentést évenként. Pld. Bielitzben míg 1897-ben csak 4 áttérő volt a római hitről, addig 1904-ben már 23 lett protestáns. Teschenben ugyanezen években 12—24 közt váltakozott az áttérők száma. 1898 óta Sziléziában öt (5) új templom és két (2) imaház építtetett. Galicziában, ennek német evangélikus gyarmatfalvaiban a Los von Rom mozgalmat illetőleg nem sok említésre méltó eset történt. Sőt a kivándorlás következtében a protestánsok száma, amely 1900-ig szabályszerűen emelkedett, 41233-ról 1903-ban 39066-ra szállott alá. A galicziai protestánsok 172 politikai községben oszlanak meg. Itt és ott, hol a többi országokban lévő áttérési mozgalomról értesültek, új életet teremtett a régi egyházak hívei között is. Érdekes az a jelenség, hogy egyes egyházközségek világos kifejezéssel „deutschevangelischu-oknak nevezék magokat. Az utolsó években 9 templom és 3 imaház épült Galicziában. Bukovinában a protestántizmus előre haladt. Az evangélikusok száma 18922-ről 19968-ra emelkedett az 1903. évben, sőt egészen új egyházközségek is alakultak. Egy templom épült teljesen újonnan. Csernovitzban 1897-ben 8, 1903-ban 21 áttérő jelentkezett. A hívők száma itt 6500. Csaknem teljesen részvétlenűl nézik felső Ausztria és Karinthia lelkészei és egyházközségei a Los von Rom mozgalmat. Némi mozgalmat az alsó néposztály közt Karinthiában lehetett észlelni. Klagenfurtban és Villachban igen mozgalmas áttérések történtek. 1898- ban 5, 1899-ben 55, 1904-ben 72 áttérés történt Klagenfurtban. 1898 óta Karinthiában 3 új templom épült. Sokkal több eredményt tud felmutatni e téren Salzburg és Tirol, ahol egyes nagyobb városok egész nagy számú áttéréseket tudnak felmutatni. Salzburgban, Firmian püspök székhelyén, aki 1731-ben még a határból is kiüzette a protestánsokat, 1868-tól 1896-ig, 30 év alatt összesen 53-an léptek át a protestánsokhoz és legközelebb 1898-tól 1904-ig 348 személy lett protestáns. Halleinben is szépen halad a protestánsok dolga, amióta helyettes lelkészi állomást szerveztek e helyen. Három evangélikus egyházközség közül : Meran, Bozen és Insbruck közül a legtöbb áttérés az utóbbi helyen történt. Insbruck éppen most
