Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1905-10-15 / 42. szám

719 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 720 ségbe esnünk; egyházi életünk hajója gyorsan sülyedt egy idő óta igaz, de elmerülni soha sem fog! Az Űr nem hagyta el, s nem hagyja el soha az Ő magyar egyházát, ha azt gyáván és hitetlenül mi el nem hagyjuk. Az Ur Szent­lelke vigasztal, bátorít. A viszontagságok közt már rég elpusztult volna egyházunk, ha nem lett volna örök életű. De nem halt meg! Életre­valóságát az bizonyítja legszebben, hogy a ba­jokat mindig kibírta, .sőt gyarapodott a teher alatt. Crescit sub pondere palma! Mert egyházunk isteui eredetű. Az isteni gondviselés csodálatosan őrködik felette. Valahányszor a baj közelebb vitte híveinket Krisztushoz, mindig erő és emelkedés követte a hanyatlást egyházunkban. Mindig csodákat miveit az igaz hivek keblében felébredt öntudat, az evangéliomi hatalmas köz­szellem fellendülése és tettrekészsége. Imé, a mostani nehéz napokban is támasz­tott az Isten egyeseket, kik tanításaikkal, buz­­góságukkal felrázzák e hitközönybe, vallástalan­­ságba sülyed népet, s fejlesztik a Krisztus evan­géliumához való ragaszkodást. Jól esik lelkemnek nézni azt az élénk evangéliomi munkásságot, a mit kifejtenek budapesti lelkésztestvéreink és egyes kegyes lelkű nőink. Bár szállna meg a Szentlélek ereje minél többet és végre minden­kit egyházunkban, hogy egy szívvel és lélek­kel dolgoznánk egyházunk boldogulásáért, fel­virágzásáért ! Örömmel vettem kezeimbe az «országos bel missziói egyesület» felhívását. Ebből láttam, hogy ez az egyesület uagyszabásu al­kotásba fogott, melyet ha sikerre vihet, áldás fog fakadni nyomában egyházainkra. Ebből a felhívásból láttam, hogy az országos diako­nissza intézményt meg akarja valósítani ez az egyesület, melynek nyomában megerősödve terjed majd a kálvinista közszellem, jobban tu­dunk és fogunk majd lelkesedni a Megváltóért. Hitem szerint — akkor majd nem lesz annyi elhanyagolt gyülekezet, ha ezek a jótékony női kezek megkezdik nyesegető, ápolgató munká­­jokat. Nem fog majd úgy hódítani gyülekeze­tünkben a babonás szekta, vagy a túlbuzgó hecc káplán. Nem lesz majd köztünk annyi atheista, annyi vallástalan, egyháza iránt közönyös. Mai felolvasásomhoz az országos belmissziói egyesület felhívása adta meg az impulzust. Ez bátorított fel arra, hogy felhívjam lelkész­­társaimat az egyesület támogatására s felhívjam figyelmüket arra, hogy minő áldásos intézmény lészen egyházunkra nézve az, ha az országos diakonissza otthon létesülhet Budapesten az egyesület segítségével. Ezért vettem magam­nak a bátorságot jelenleg a prot. diakonis­szák és otthonokról értekezni, felolvasni. Mindnyájan tudjuk, hogy miben rejlik a római egyház ereje. Főleg abban, mert a gyer­mekek vallásos nevelésére nagy súlyt fektetnek minden téren. És ebben pedig ott érik el a leg­nagyobb eredményt, hol apácákat alkalmaznak. Tudjuk, hogy milyen szellem uralkodik az apáca zárdákban. «Az egyedül üdvözítő egyház» gőg­jét sehol sem ápolják olyan gonddal, mint ezen intézetekben. És a nevelés hatása meglátszik az életben, meglátszik a tanítványokon. Mindnyájan ugyan­azon módszer szerint járnak el, nevelnek és bá­mulatos sikert tudnak elérni. Nem egyszer tapasztalhatta már bárki kö­zülünk, hogy lett legyen az bármilyen vallásu: zsidó, ref., luth.., de ha csak egy évig is járt apácák által vezetett zárdába, annyira maguk­hoz édesgették a növendékeket, hogy képesek lennének legtöbben az apácai fogadalmat letenni A múlt évben Léván intelligens zsidó ember pa­naszkodott, hogy kis leánya 8 zsidó leány tár­sával azon gondolkozik folytonosan, hogy mi­képpen lehetnének ők apácák?! Sógornőm egy­­évig járt hozzájok s dacára, hogy erős kálvinista családból származik; dacára, hogy tőlem napon­ként hallotta eme rend mosását, mégis istení­tette őket annyira, hogy kénytelenek voltunk az intézetből kivenni. A szó teljes értelmében bálványozzák a tanítványaik őket. Behízelgő modorukkal, csekély értékű ajándékképeikkel egészen magokhoz kötik a leánygyermekeket. Ez a benyomás egész életén meglátszik annak a nőnek, ki apáca zárdában tanult. Minő anyák lesznek ezek! Minő bigott, fanatikus pápisták! Ahány zárda-növendék , annyi bigott család, egész készen álló hadsereg ez, mely minden idő­ben rendelkezésére áll az «egyedül idvezítő egy­háznak.» Nos, ilyen nevelést nélkülözünk mi. A mi vallástanítóink sohasem fogják tudni elérni azt a célt, amit a r. kath. apácák. Félre ne értes­sem! Jelzem előre — igaz, más a cél mindkét egyházban; de tulajdonképpen abban közös az érdekünk, hogy egyházainknak buzgó vallásos, áldozatkész, öntudatos híveket neveljünk. De erre csak az áldott női munkásság képes. Ezt a célt csakis a diakonisszák által érhetjük el. Sajnos, hogy ezt a külföldi prot. egyházakban oly szépen bevált intézményt, mi magyar pro­testánsok mindeddig nem tudtuk meghonosítani. Pedig nem idegenszerü és nem bibliaellenes intézmény ez! (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents